Ezt olvasod épp:
Eternity: The Last Unicorn játékteszt
Eternity: The Last Unicorn játékteszt

A viking mitológia sosem ment ki a divatból, de most a Vikingek tv sorozat és a God of War után egyre többen nyúlnak a témához.

Eternity: The Last Unicorn játékteszt

Történet

Az Eternity: The Last Unicorn is ezen a vonalon próbál emlékezeteset nyújtani, teszi mindet a PlayStation 1 korát idéző rögzített kamerás nézettel és a Dark Soulsra hajazó, modern akció RPG elemek vegyítésével.

A játékosok egy fiatal elf bőrébe bújhatnak, akinek az a küldetése, hogy megmentse az utolsó egyszarvút, melyet egy borzalmas átok sújt. Főhősünk feje azonban nem feltétlen a nemes egyszarvú után fáj – inkább az aggasztja, hogy a faj kihalásával együtt odavész saját népe is (egyébként, ha ez az utolsó egyed, akkor amúgy is kihal nem?) Játszható karakterként néha felbukkan egy viking harcos is, de neki nem igazán van része a történetben.

Eternity: The Last Unicorn

Amúgy a játék története a tipikus: van egy kiválasztott, aki megmenti a világot. Nem mondom meg, ki az, nagyon meglepő… Sajnos a karakterek egyáltalán nem bírnak személyiséggel, nincs miért szeretnünk, vagy épp utálnunk őket, nem sajnáljuk és nem is osztozunk örömükben, a történet maga pedig kimerül abban, hogy küldetéseket hajtunk végre. A sztori nagyon erősen merít az északi mitológiából, és néha képes a játék meglepni valami érdekességgel. Nagyrészt azonban a megszokott fantasy vonalon mozgunk: harcosok, elfek, törpék és goblinok.

Keverék

A fejlesztők nem átallották az Eternityt a Dark Soulshoz hasonlítani, azonban az életerő csíkon és a tábortűznél való mentésen kívül nem sok a hasonlóság, ugyanis előbbi lelkét jelentő lenyűgöző pályatervezésnek és a rogue-like elemeknek nyoma sincs. Az igaz, hogy az Eternity is brutálisan nehéz, csak épp egy kicsit másképp. Míg Dark Souls egy tanulási folyamatot nyújt és jó élmény megtanulni a leckét, addig az Eternity egyszerűen csak idegesítő és bugos.

Az első, amihez hozzá kell szoknunk az Eternity: The Last Unicorn elkezdésekor, az a nem túl sikeresen megoldott kamera szögek. A PS1 korát idéző látványt már nem nagyon használja semmit, és nem véletlenül – a technika még akkor is nagyon rossz hatással van a játékélményre, ha jól van megoldva. Ezt egy Resident Evilnél el lehet még nézni, mert ott a hátán viszi sok más pozitívum a játékot, itt azonban sajnos nagyon nagy negatívum. Ezen kívül az átmenetek is bugosak néhol, beragadnak és összezavarnak.

Eternity: The Last Unicorn

…sikertelen kivitelezés

Mondjuk, hogy ezen még túltesszük magunkat, de akkor jön a harcrendszer. Van alaptámadás, erős támadás, kitérés és egy mindent elpusztító, feltölthető képesség. Néha találhatunk távolsági fegyvert és ezzel ennyi is a karakterfejlődés, vagy változatosság. Amint mind az 5 dolgot kipróbáltuk, a játék átváltozik egy agyatlan hack n slashsé, ahol nyomkodjuk a kitérés és a támadás gombokat, míg az ellenfél életereje nullára csökken.

Sajnos még nem értem a lista végére. Az ütéseket néha nem regisztrálja, vagy inkább félre regisztrálja a játék, a melléütéseket pedig néha beszámítja. Ez kivételesen komoly hatással van tűrőképességünkre azoknál a bossoknál, amelyek egy ütésből megölnek. Van időnk lenyugodni két próbálkozás közt, ugyanis a bossok előtti vágójeleneteket nem lehet elnyomni.

Ez is érdekelhet
Control

Azt hinnéd ezek ölik meg a játékot, pedig nem. Itt a kegyelemdöfés. A játék nem csak az előbb említett stílusokat próbálja vegyíteni, de behoz egy harmadikat is: a metroidvania-t.

Az Eternityben folyton vissza kell térni a korábbi területekre, hogy valami hülye kulcsot, vagy a továbbjutáshoz fontos más tárgyat szerezz meg. Ez végképp kihozza bárkiből az állatot, ugyanis ilyenkor minden pályán újraterem az összes ellenfél, nem futhatsz sosem gyorsabban az átlagnál.

Eternity: The Last Unicorn

Úgy látom, egy kicsit negatív kezd lenni ez a teszt, úgyhogy a többi problémát nem is fejtem ki, csak felsorolom. Dodgeolni a hülye kamerállások miatt néha teljesen lehetetlen, a tábortüzek, checkpointok helyei botrányosak, az ellenfelek átütnek a falon, és még egy csomó bug.

Néha elkaphat a játék során egy kis nosztalgia, de a sok borzalom rögtön visszaránt a jelenbe. Kétlem, hogy a játékot bárki örökkévalóságig játszaná, de még az is nagy teljesítmény, ha valaki 1-2 óránál tovább bírja vele.

Előnyök

Néha elkaphatunk néhány dolgot az északi mitológiából

Hosszú küldetések

Hátrányok

Borzalmas kamerakezelés

Rossz harcrendszer

Temérdek bug

Unalmas, semmitmondó történet

Zéró karakterfejlődés

Fárasztó visszamászkálás

Szerinted?
Gáz
0
Imádom
0
Izgatott
0
Nevetséges
0
Szánalmas
0
Szomorú
0
Tetszik
0
Wow
0
Kommentek Megtekintése (0)

Szólj hozzá

Az email címed nem lesz közzétéve.

© PIXELKRIPTA VIDEOJÁTÉK MAGAZIN 2019. MINDEN JOG FENNTARTVA.
Lap Tetejére