Nem az Experiment 101 stúdiója találta fel a posztapokaliptikus RPG-t, de az biztos, hogy a szereplők merőben eltérnek a megszokott sémáktól.
Az emberi faj helyett, a Biomutantban az állatokon van a hangsúly, akik harcművészeti képességekkel és technológiai vívmányokkal próbálják megóvni a világot a további pusztulástól.
Mi ez a Biomutant
Itt indul kalandunk. A Biomutant stílusa a főmenü elhagyása után azonnal visszaköszön, mivel RPG-kből ismerős módon kell létrehoznunk, illetve személyre szabnunk karakterünket.
Az alapvető karakterértékek megadásával kialakított, korántsem szalonképes külső kiválasztása után kiválaszthatjuk a karakterosztályát. Végeredményül megszületik hősünk, aki lehet a lőfegyverek mestere, közelharci fegyverrel hadonászó harcművész, vagy pszichokinetikus képességekkel bíró rágcsáló.
A játék stílusa, és annak környezete csodás és szemet gyönyörködtető. Az ellenfeleknek számos fajtája, típusa van, a világ pedig elég sok klímával, biommal rendelkezik. A gazdagon elkészített világ, és azok csodás lényei igazán RPG-be illők, csak úgy hívogatja a felfedezésre vágyó játékost.
Ebben a tekintetben a Biomutant kiváló munkát végez és egészséges arányban merít a korábban RPG-kben látott jó megoldásokból. Kalandozásaink során rátalálhatunk egyedi elemekre, de olyan nyilvánvaló utalásokkal is szembesülünk, melyek a Zeldából, vagy a Horizon Zero Dawnból lehetnek ismerősek.
Sajnos azonban minél több mindenre derítünk fényt, annál szembetűnőbbé válnak a Biomutant mélyen rejlő problémái, melyek elég rendesen képesek megmérgezni az RPG-s miliőt.
Korrekt RPG
A karakterkreálás után rögtön a játékban találjuk magunkat, ahol eldönthetjük, milyen sorsot szánunk az Élet Fájának, amivel egyben meghatározzuk, hogy a sötétség, vagy a fény oldalát választjuk, valamint nekiesünk a főbb küldetéseknek.
Ezek főleg arról szólnak, hogy az ellenséges őrhelyeket erővel, vagy fondorlattal kívánjuk-e visszavenni. Bárhogy döntsünk is, a játék elég repetitívvé válik, mivel ezeknek az őrhelyeknek az elfoglalása és a boss harcok dominálnak majd, melyek nem sok változatosságot nyújtanak.
Ebben az esetben az sem számít, hogy a jó vagy a gonosz utat választottad, mert az őrhelyeket ugyanazokkal a megoldásokkal kell elfoglalni.
Ugyanez az elv mérgezi a küldetéseket is. Valakinek össze kell gyűjteni valamit, megölni pár dolgot – az unalmas sémák. Még a nagy bossok – melyek az Élet Fájához szükséges kulcsokat őrzik -, szóval az ezekre való felkészülés is ugyanolyan – egy idő után fárasztó, unalmas.
Ez is csak azt az egyre feljebb törő érzést erősíti, miszerint a Biomutant mennyire jó játék lehetne. Egy ilyen csodás világ ennél sokkal többet érdemelne, mivel mint már mondtam, a letűnő civilizáció maradványai mellett elhaladni, beleveszni a hatalmas tájba és annak változatos környezetébe elég jó érzés.
Harc
Bár a játékban eltöltött időnk nagy részét a felfedezés és a gyűjtögetés foglalja majd le, a Biomutant fontos eleme a harcrendszer is. A harc inkább RPG-s, mint akciós és az elég egyedi képességek, valamint Wung-Fu köré épül. Többféle mutációt is feloldhatunk, melyek mindegyike segít átjutni az ellenfeleken. Megdobálhatjuk a lényeket mindenféle borzalmas méreggel, sziklát idézhetünk mögéjük, amik méterekkel arrébb repíti őket, és különféle érdekes megoldással járhatunk túl az eszükön.
Vannak persze egyszerűbb fegyverek is, mint a lőfegyverek és kardok, de mindenképp jó hasznát vesszük majd a nagyon ötletesen megalkotott crafting rendszernek is. Fegyverek részeit a felfedezés során találunk majd, de kapunk küldetések elvégzése után is, vagy boltból is bevásárolhatunk.
Harci eszközökből amúgy komoly armada áll a rendelkezésünkre, és a legjobb, hogy mindegyik tök jól néz ki. Ezt tetézi még az is, hogy többféle karakterosztály van, melyeket nagyon egyedivé tehetünk, úgyhogy sokféle játékstílus közül választhatunk.
A harcrendszer valós időben zajlik. Beugorhatunk a dolgok sűrűjébe, vagy távolról vadászhatjuk le az ellenfeleket, de arra is lehetőségünk van, hogy hatalmas varázslóként lebegjünk körbe-körbe és villámokat szórjunk. Ebben a tekintetben a játék elég jól kiegyensúlyozott. Mindegyik megoldás ugyanolyan hatékony, viszont kell egy pár óra, mire kisimul és letisztul a rendszer. A közelharc például elég gyatra az elején, és bár a karakteremet közelharcosként álmodtam meg, sok erő értékkel, a kezdetekben főleg a lőfegyverekre támaszkodtam.
Jó ez, csak túl sok
Szerencsére ez nem tart sokáig és mint mondtam, pár óra alatt ez kiegyensúlyozódik, minél több cuccot találsz, és képességet oldasz fel, valamint egyre nagyobb szerepet kap a crafting. Amint sikerült egy elég korrekt kardot legyártani, és ellátni mindenféle elemi támadással, a dolgok gyorsan megváltoztak, és a harcok is sokkal élvezhetőbbé váltak.
A Biomutant egy igazi, nyílt világú RPG lett, de attól tartok annál sokkal-sokkal több dolgot tettek a játékba, mint amennyit sikerült kidolgozni. Így elég felemás érzéseim vannak. Sokkal egyszerűbb dolgom lenne akkor, ha nem éreztetné folyamatosan a Biomutant, hogy mennyivel jobb is lehetne.
Aki szereti az RPG-t, és szeretne elveszni egy gyönyörű világban, ahol nagyon sok dolgot lehet csinálni, az mindenképp szerezze be a játékot, de készüljetek arra, hogy pár órát el kell benne tölteni, hogy igazán beinduljon, és kisimuljanak a mechanikák.
A Biomutant PC verzióját a Magnew Kft. jóvoltából tesztelhettük.
Mit gondolsz?
Szeretnénk tudni a véleményedet. Írj kommentet.