Ott vagyunk YouTube-on is. Kattints a friss videókért!
Returnal játékteszt

Returnal játékteszt

Megérkezett a Housemarque új játéka, ami elég komoly látványvilágot varázsol az általánosságban megszokott, pixel grafikás roguelike játékok világába.

Returnal játékteszt

A Returnal a roguelike stílust a 90-es évekbeli játéktermi játékokra jellemző bullet hell stílussal ötvözve teszi próbára még a legelvetemültebb játékosok idegrendszerét is.

Előszó

A Returnalban Selene-t alakítjuk, aki egy Atropos nevű, különös bolygóra zuhan űrsiklójával. Eredetileg valamiféle Fehér Árny jelet próbál felkutatni, de ami rá vár, arra bizony nem számított. Valószínűleg a játékos sem, hiszen a történet azon kívül, hogy nagyon elborult, szövevényes is, és elég nehéz összerakni.

Sokáig hihetjük, hogy Selen a főhős, akivel próbálunk megmenekülni, de szépen lassan rá kell jönnünk, hogy a bolygó maga, Atropos a játék igazi főszereplője.

A mostanra kegyetlen és kietlen bolygó, mely minden másodpercben a vesztünket akarja, egykor virágzó hely volt, melyre az úgynevezett őrzők vigyáztak.

Returnal játékteszt

A játékban hat helyszínt járhatunk be, de egy próbálkozás során egyszerre csak hárommal végezhetünk. A harmadik helyszín főgonosza után a játék újra kezdődik.

A játék körforgásába erősen kapcsolódnak a feloldható tárgyak is. Csak úgy, mint más roguelike játékban, a Returnalban sem tarthatod meg a megszerzett cuccokat, halálodkor azok elvesznek.

Vannak azonban tárgyak, amiket azok feloldása után megtartunk, így nyílik ki egyre jobban a játék, és tudunk majd felfedezni egyre több dolgot.

A fegyverekből is egyre több válik majd elérhetővé, minél többet találunk meg.

Returnal játékteszt

A világ egyébként folyamatosan változik, mindig egy új pályát kapunk halálunk után. A szobák viszont ugyanazok maradnak, csak azok összeköttetése és száma változik. Így minél többet játszol a játékkal, annál jobban fogod magad kiismerni magad a világban.

A Returnal fantasztikusan van felépítve. Először semmit sem értesz, minden megöl, új töredékekre lelsz, közben minden idegen, sötét, félelmetes, mint egy horrorban. Aztán minél több időt töltesz el a játékban, úgy változik át az egész és válik a horror-kalandjáték egy bullethell-es játéktermi lövöldözéssé.

War Thunder

A lassú, óvatos, riadt vendégből, Selene az órák alatt egy olyan személlyé válik, aki szanaszét tép mindent, ami az útjába kerül, és nagyon jól áll neki. Kivéve persze, amikor a játék úgy gondolja, hogy egy szoba képes olyan ellenfeleket adni, amik 10 másodperc alatt bedarálnak.

Ennek persze a játékos stílusára is nagy kihatása van. Több óra játék után már tudni fogod mit keresel, mi az, ami jól kiegészíti a builded, és gyorsan úgy találod magad az utolsó ellenfél előtt, hogy 300% “integrity”-d van, ami itt az életerő, újjáéledsz, ha meghalsz, és akkorát szakít a fegyvered, hogy azt se tudja a boss, merre van arccal. Ironikus amúgy, hogy a Returnalban csak akkor van elég gyógyító és újjáéledő cucc nálad, amikor már olyan erős vagy, hogy úgyse kell.

De tök mindegy, lenyomod, örülsz az új feloldott dolgoknak, Selene zuhan, a sírhely lehúz, a retina bevillan, Selene ismét a földön a kezdőhelyen, és már tolod is neki az új runt.

Tárgyak

Mivel roguelike játékról beszélünk, a cél itt is az, hogy letold a kört úgy, hogy közben próbálod összeszedni a jó tárgyakat, miközben kockázatot vállalsz a cuccok felszedésével. Selene útját számos fegyver próbálja segíteni, melyek közül van hasznosabb, és haszontalanabb fajta is.

A legjobb cuccok az artifact-ok, melyek számos előnyhöz juttatnak anélkül, hogy hátrányokat is adnának.

Cserébe elég nehéz őket csak úgy megtalálni. Általában kulccsal zárt ládákban találhatóak, vagy kemény munkával megszerzett pénzzel vásárolhatjuk meg őket.

Returnal játékteszt

Egy másik tök jó felszerelés ötlet a parazita. Ezek a kis élősködők konkrétan ránk akaszkodnak és nem csak előnnyel látják el a karaktert, de közben bizonyos hátrányhoz is juttatnak.

Azért csak az ötlet jó, mert amúgy a megvalósítás elég rosszul sikerült, ugyanis borzalmas pozitív hatásokkal sikerült őket ellátni, de közben elég komoly negatív hatások jönnek velük. Talán 10 olyan alkalomra emlékszek, amikor megérte őket használni.

Akkor lehet még érdemes felvenni őket, ha találunk egy gépet, vagy felhasználható tárgyat, ami pénzt ad, ha leszedjük őket. De akkor is, a paraziták, mint játékmechanika szerintem jó ötlet, de át kéne kicsit dolgozni.

Csak úgy, mint más roguelike játékban, a felszerelések úgy lettek kialakítva, hogy ha jól használjuk őket, (és persze szerencsénk van) akkor minden egy tökéletes egységgé áll össze, és minden cuccod segíti a másikat, az ellenfeleknek pedig esélye sincs.

Olyan ötvenbőlből egyszer. Máskor keményen meg kell dolgozni minden szobával, és csak remélhetjük, hogy a következő világban sikerül valami olyat találni, ami átjuttathat a nehézségeken.

Lövölde

A Returnal gerincét a lövöldözés adja, ami nagyon jóra sikeredett. Minden fegyvernek két tüzelési módja van. Az elsővel addig tudunk lődözni, amíg ki nem fogy a tárból a lőszer, ilyenkor meg kell várni, amíg a fegyver újratöltődik, de van egy kis szakasz, amikor ha meghúzzuk a ravaszt a fegyver azonnal újratöltődik.

Ezt a mechanikát láthattuk már az Enter the Gungeonbe. A másik módot úgy lőhetjük el, ha a DualSense kontroller ravaszát a felénél tovább húzzuk. Ezek közül is több van, és minden fegyveren megjelenhet minden másodlagos tüzelési mód.

Van, ami áramot lő, amíg nyomvatartjuk, és van olyan is, aminek nagyon erős BFG érzése van, a Doomból.

Returnal játékteszt

Ami még tök jó, hogy a fegyvereknek különféle bónuszaik vannak, amiket szintén a játék előrehaladtával oldhatunk fel.

Az egyik legdurvább, a rakétavetőnél az automata mód, de van olyan is, amivel nagyobbat robbant a rakéta, vagy kritikus sebzést okoznak.

Ezekből persze a játék elején még csak egyet-egyet találunk, mivel a fegyverek erősségét, és azt, hogy hány bónusz lehet rajtuk meghatározza az úgynevezett Proficiency, amely az első három világban nem mehet 15 fölé.

Utána aztán alapból 15-ről kezdesz és egyre durvább bónuszok jöhetnek össze.

Mint mondtam, vannak fegyverek, amiknek nem sikerült rájönnöm a létjogosultságára.

Vegyük pl. a Coilspine Shreddert, amivel egyszerre egy lövést adhatsz le, azt is úgy érdemes, ha nyomvatartod a ravaszt, hogy feltöltsd, és utána egy sugarat lő ki (vagy ha olyan bónuszod van, és szerencsés vagy kettőt) ami viszonylag nagyot sebez, de ennyi.

Konkrétan ki merem mondani, hogy semmire se jó ebben a játékban. Minden ellenfél úgy van kialakítva, hogy ez a fegyver semmit se érjen. Vagy csak én vagyok béna, és nem jöttem rá valamire.

Világ

Atropos világa lenyűgöző. A környezet segítségével folyamatosan fény derül arra, hogy az egykor szebb korokat megért civilizáció hanyatlásának mi a szomorú és egyben letaglózó oka. Az viszont csodás, ahogyan mindezt képesek vagyunk felfedezni a játék során.

A Returnal bizonyos részei az elején el vannak zárva előlünk. Kapuk által lezárt részek, víz alatti területek, általunk elérhetetlen magasságokban levő dolgok, ezek mind arra sarkallnak, hogy haladj és feloldj mindent, amit csak lehet, hogy azokhoz is hozzáférhess majd.

A fejlesztők által megálmodott minden világot élmény felfedezni, legyen az sivatagos puszta, fagyos barlang, vagy a kedvencem, a végeláthatalan mélység.

Irányítás

A játékélményhez sokat ad, hogy a játék csak PS5-re jelent meg. Nem csak, hogy csodálatosan néz ki és fantasztikusak az animációk, a DualSense irányító valami brutális visszajelzésekkel sokkolta a tenyeremet. Az esőcseppek lüktetnek a kezünkben levő irányítóból, az ujjaimat pedig darálták a lézernyalábok. A haptikus visszajelzésnek nevezett újítás még a hanghatásokat is képes átadni.

A Housemarque megmutatta, miért durva ez az PS5 haptikusság, és mostantól nagyon remélem, hogy ez lesz az alap, mert ennél kevesebbet nem érdemel ez az kontroller.

Látvány

PS5 játék lévén a látványra nem lehet panasz. A Returnal egy csoda, főleg, ha egy ehhez való HDR, OLED tv-n játszol. A játék sötét világába elképesztő módon hasítanak a fényes lézercsíkok és robbanások.

Ezen kívül a játék tele van részecskékkel, amik nagyon jól egészítik ki és teszik még gazdagabbá az effekteket.

Nem tudom kijelenteni, hogy a játék mindig hozza a 60fps-t. Össze tud jönni annyi lövedék, látványelem, ellenfél a képernyőn, hogy pillanatra belassul a játék. Azért szaggatásnak nem hívnám, de na, érezhető.

Az viszont nem semmi, hogy a PS5 mit művel a töltési időkkel. Minden azonnal történik, nem sokat kell várni az pályára, vagy arra, hogy elinduljon a játék.

Hangok és zene

A hangokkal kivételesen jó munkát végeztek. Az apró esőcseppektől kezdve, a fegyverek által keltett robajokon és robbanásokon át, a mélyben a magányt 100%-osan visszaadó, csodálatos visszhangokig, minden hang tökéletes és rengeteget ad a játékhoz.

Ugyanígy tudok nyilatkozni a zenéről is, ami kiválóan teremti meg az elpusztult, veszélyes, sci-fi környezet érzetét.

Végszó

A Returnal nagyszerű játék lett, ami valahogy képes egyre jobbá válni, minél többet játszol vele. A megjelenéskor volt egy pár idegesítő probléma, mint például összeomlott a játék, és kidobott a PS5 menübe vagy beragadt a hang, ám ezeket pár nap alatt sikerült kijavítani.

Ennél nagyobb gond, hogy végjáték, mint olyan, az nem nagyon van, de sok-sok órára képes lekötni, és mindig tud valami újat mutatni.

Mint mondtam, a kezdeti horror-kalandból egy akciódús, bullet-hell lövölde válik, és olyan fejlődési életutat tud felmutatni, melyre kevés játék képes, viszont a végén kiderül, hogy ez egy olyan rogue-like játék, ami sajnos nem rogue-like játék.

Várjuk azokat a címeket, amikért érdemes PS5-öt venni. A Returnal kezdi a sort.

Returnal játékteszt
Returnal játékteszt
Végítélet
Csodás roguelike játék, ami végül kiderül, hogy mégsem az, mégis egy méltó PlayStation 5 cím, amit megéri játszani.
Látvány
90
Játékélmény
92
Hangok és zene
98
Irányítás
100
Olvasók Szerint0 Votes
0
Előnyök
Lenyűgöző világ
Rengeteg felfedezni való
Elképesztő haptikus élmény
Hangok és zene
Csodás területek
Lövöldézés
Hátrányok
Mégsem roguelike
Gyakran túl kegyetlen
Nagyon kitartónak kell lenni, hogy előrejuss
95
Pontszám