Az Uncharted: The Lost Legacy egy kiegészítőnek indult, ami több dologban is megmutatkozik már a játék elején, de hamar kiderül, hogy ki akar törni a korlátok közül.

Ezt szerencsére észrevette a Naughty Dog is, és elvetette a DLC ötletét, helyette pedig egy teljes értékű játékot tettek le az asztalra.

A két főhős, Chloe Frazer és Nadine Ross célja, hogy felkutassák egy elveszett város ősi kincseit, még az előtt, hogy ugyanezt megtennék a rossz fiúk. Az úton persze számos akadály vár rájuk, melynek kevésbé élvezetes elemei a harcok, amik bár az Uncharted 4 óta tovább javultak, a játék többi része sajnos – vagy szerencsére – annyival jobb, hogy a lövöldözés inkább csak töltelék jellegűnek hat. Az összeütközésekben segítségünkre van a rejtőzködés, az ellenfelek megjelölése (kivéve a legnehezebb nehézségi fokozaton), illetve maga Nadine Ross is, aki szintén képes azon ellenfelek megjelölésére, akiket nem vettünk észre. A játék végéhez közeledve a harcok sajnos még fárasztóbbak és kiszámíthatóbbak.

A fejtörők közt vannak érdekesebb és már ismerős húzások is, de mindegyikük közös előnye, hogy sokkal üdítőbbek, mint a harc, nem beszélve a felfedezésről, ami természetesen a játék egyik gyöngyszeme.

Chloe és Nadine a korábbi játékokban már látott mászási technikákat itt is használja, mint kampó, köteleken való himbálózás, csákány, stb. A játék egyik pontjából a másikba való eljutás történhet gyaloglás, mászás, vagy kocsikázás közben, és eközben a két főhős folyamatosan társalog egymással. Érdekesség, hogy minden fejezetben van plusz feloldható párbeszéd elem, melyet úgy lehet feloldani, hogy megnyomjuk a háromszöget, ha megjelenik Nadine feje felett.

Elsőre érződik, hogy Chloe sokban hasonlít Nathan-re: tele van szarkazmussal és magabiztos, míg Nadine egy privát hadsereg volt vezetőjeként fegyelmezett, elővigyázatos és veszélyes. Ez rögtön kiderül már az első pár percben abból is, hogy leszidja Chloe-t a késésért.

A főhősök viselkedése és párbeszéde nagyszerűen meg van írva, és a legjobb akciófilmekben is látott párosok fénykorát idézik. A két nő kapcsolata szórakoztató, az elején könnyed, de a játék alatt folyamatosan fejlődő. Vannak hullámvölgyek, azonban a játék legélvezetesebb pillanatai közé ezek a dolgok tartoznak, nem pedig a történet fő szála.

Bár a Lost Legacy ismét festői tájakat jelenít meg a szemünk előtt, és a felfedezés csodája még mindig megvan, a játék természetesen nagyon ismerősen hat azoknak, akik játszottak a negyedik résszel. Az egyetlen új dolog a két főhős, akik szerencsére olyan párost alkotnak, hogy simán elképzelhető velük egy folytatás. Fura, de az új Uncharted bebizonyította, hogy nem Nathan Drake-től volt csak olyan jó az Uncharted. A Naughty Dog még mindig tud.