A The Game Kitchen műhelyéből érkező Blasphemoust konzolokon is kipróbáltuk, így elérkezett az idő, hogy végre megszülessen a teszt erről a csodálatos, groteszk játékról.
A főhősünk a Vezeklő, aki a Néma Bánat Mészárlás utolsó túlélője. Egy halom holttest tetején ébredünk, akik teljesen ugyanúgy néznek ki, mint mi. Hősünk a halál és újjászületés örök körforgásában ragadt, amíg fel nem oldja a Cvstodia földjét sújtó borzasztó átkot. Karddal a kezünkben vágunk neki az egyszerre gyönyörű és elborzasztó világnak.
A Blasphemous egy Kickstarter kampánnyal kezdte pályafutását, ahol a felhasználókat lenyűgözően kidolgozott, csodás pixel-art látványvilágával, részletes tájaival, kifacsart hitvilágával, groteszk ellenfeleivel, sokkoló boss harcokkal és souls-like/metroidvania játékmenetével próbálta magára felhívni a figyelmet. Már a kezdetekkor elérhető pár pályán is azonnal szembetűnik, hogy a látvány mögött rengeteg munka van. Ez később sem változik – a spanyol stílusú Albero faluja után, az Eltemetett Templomok Pusztáján keresztül, a Szentségtelen Csatornarendszerben, vagy a hófödte magaslatokban is igen gazdag látványvilág tárul a szemünk elé.
Játékmenet
A Game Kitchen szerencsére nem csak a látványra összpontosított – ugyanennyi odafigyelést kapott a játékmenet is, ami a Soulslike stílus és a Metroidvania csodás egyvelege. A feltámadás mechanika és a checkpoint rendszer előbbiből, míg a korábbi területekre való folyamatos visszatérés, illetve a platformer játékokra jellemző ugrálás utóbbiból lehet ismerős.
A Blasphemousban a checkpointokat Prie Dieu-nak nevezik, melyet imazsámolynak lehet fordítani. Mindenesetre úgy néz ki, mint egy szentély, ahol megpihenhetünk és újratölthetjük az életerőnket. Csakúgy, mint a Soulslike játékokban, az itt tett látogatás visszaállítja a pályára a már megölt ellenfeleket is. Hősünk mágiát is használhat, melyet az úgy nevezett Fervor-ból képes megoldani. Ennek maximális értéke minden halálkor csökken, és csak akkor tudjuk feloldani a korlátot, ha visszaszerezzük holttestünket ott, ahol meghaltunk, vagy ha fizetünk a vezeklés alatt. A lelkeket itt a Tears of Atonement jelenti, és hálisten’ nem veszik el halálunkkor. A bűnünktől való megtisztuláson kívül, ezzel fizethetünk különböző tárgyakért is a játék folyamán, illetve vehetünk belőle új képességeket is.
Cvstodiában tett utunk során át kell esnünk a Három Megaláztatáson, hogy belépést nyerjünk az Mother of Mothers templomba. Utunk során egyetlen fegyverünk, a Mea Culpa kard fog segíteni minket. Az elején fura lehet, hogy nem esik más fegyver, de ezáltal a stúdió egy kivételesen jó harcrendszert és nagyon kielégítő animációkat adott az akcióknak, amik néha elképesztően brutálisra sikeredtek, és minden egyes ellenféltípusnál más és más.
Kardunk mellett a varázslatra hagyatkozhatunk még, melyből elég sok található majd a játék során. Tudunk még becsúszással kitérni, ami az animáció alatt sebezhetetlenné teszi hősünket és később kiegészíthető egy szúró támadással is. A támadásokat háríthatjuk is, ha megfelelő pillanatban nyomjuk meg a gombot. Sikeres hárítás után brutális ellenakcióba kezdhetünk. Ezeknek elsajátításához idő és türelelem (és sok halál) szükséges, de a fejlődés észrevehető, és megéri az áldozatot.
A platformer részek kivételes pontosságot kívánnak, mellyel a játék eléri, hogy minden szakadékba zuhanásnál csak magunkat okoljuk. Ezeken az amúgy is feszült helyzeteken nem segít az sem, hogy az ellenfelek közben igencsak erőszakosan próbálják elérni, hogy ne nagyon tudjunk haladni. A hatalmas hegyeket oldalába beledöfhetjük kardunkat, mellyel lehetőségünk van megmászni azt, vagy kihasználhatjuk a szél erejét is ahhoz, hogy nagyobb szakadékokat is átugorjunk.
Ellenfelek
A tökéletesen kidolgozott harcrendszert erősítik a jól kigondolt és megtervezett ellenfelek is. Mindegyiküknek sajátos támadássorozatot adtak, és ha kitanuljuk vizuális segédleteket, akkor könnyen lealázhatjuk mindegyiket. Ilyen vizuális segédlet lehet, hogy támadás előtt bizonyos animáció kíséretében lendíti a lábát, vagy berogy, vagy felfénylik a fegyvere. Ezekre egy kis idő után rá lehet érezni, de addig – még mindig – sok halál vár ránk. Itt is vannak olyan ellenfelek, amiket hiába ölsz meg, újjáélednek, amíg nem végzel azzal, aki feltámasztja őket. Ami tök jó, hogy nem lehet csak úgy lekaszabolni az ellenfeleket. Minden új terület más taktikát kíván és nem csak, hogy használnunk kell a megtalált tárgyakat és varázslatokat, hanem cserélgetni is kell annak fényében, hogy épp mire van szükségünk.
Tárgyak
A támadásokat és védekezési képességeinket a rózsafüzérre fűzött gyöngyökkel erősíthetjük. Eleinte csak három gyöngyöt leszünk képesek felfűzni, de később ezt egészen kilencig bővíthetjük. Különböző kegytárgyakat is hordhatunk, melyek – roppant okos megoldásokkal – különböző módon segítik a világban való mozgásunkat. Ezek segítségével láthatunk meg olyan platformokat, melyek addig láthatlanok voltak számunkra, vagy épp meghallgathatjuk a pályákon heverő holttestek utolsó szavait.
A Mea Culpát, azaz a kardunkat is számos módon fejleszthetjük – a rejtett szentélyeknél kifejleszthetünk hosszabb kombókat vagy erősebb csapásokat is. Fegyverünket ezen kívül elláthatjuk különleges szívekkel is, melyek erőteljes bónuszokkal látják azt el, viszont ennek ára van, és a bónuszhoz valamilyen negatívum is társul. A Brilliant Heart of Dawn például kitérés után felgyorsítja a karakter mozgását, azonban felezi a védelmünket. Grotesz, ám a játékba gyönyörűen illeszkedő módon testrészeket is gyűjtögethetünk, melyeket egy külön erre a célra kialakított, alagsori „bemutatóteremben” tehetünk ki.
Előbb felsorolt elemeknek főleg akkor vesszük igazán hasznát, ha elérünk egy bosshoz, melyek mindegyike egyedi, emlékezetes és hatalmas. Sokkoló, milyen részletgazdag és kidolgozott minden egyes boss, és a velük történő harc. Meglepő módon, a boss harcok nem annyira kegyetlenül nehezek, mint azt a játék többi eleme után várnánk, de azért van bennük kihívás, főleg ha szeretnénk feloldani az egyik ritka achivementet, amihez nem szabad, hogy megsebezzen minket egyik sem.
A Három Megaláztatás követő utolsó terület feloldása után még bőven lesz azért tennivalónk – vár ránk néhány miniboss, ötletesen kitalált platformer rész, melyek végén a játékidő nagyjából 25-30 óra lesz.
Akit nagyon magával ragad a játék és a világ, annak örömteli hír lehet, hogy a Blasphemous párbeszédei szinkronizáltak, illetve temérdek rejtett terület, feloldandó jelenet, stb. vár a játékosra, melyek közül van azért elég komplikált és nyakatekert is, amihez nem elég egy végigjátszás.
Verziók
A Blasphemous elérhető PC, Xbox, PlayStation és Nintendo Switch konzolokon is. A PC verzió nyilvánvalóan nem erőforrás igényes, és gyengébb gépeken is kiváló pixel-art látványt produkál. A Microsoft és a Sony konzoljain, hasonlóképp a PC-hez, nem tud kifogni a játék, simán fut minden helyzetben.
A Nintendo Switch verzió 1080p felbontáson tudja hozni a 60fps-t dokkolt módban, kézikonzolként hasznáva viszont 720p-re csökken a felbontás. Mindkét esetben simán, röccenés nélkül fut a játék, és kézikonzol módban nagyon ütős a látvány.
Összegzés
A Blasphemous egy mestermű, mely nemcsak fejet hajt a Soulslike játékok és a Metroidvania stílus előtt, de büszkévé is teszi azokat. A bódítóan véres világban élő ellenfelek, brutális küzdelmek és emlékezetes boss harcok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kivételes élménnyel lehessünk gazdagabbak. Az ugrálós részek ugyanígy, kitűnően lettek összerakva – ötletesek és kellőképp nehezek.
A The Game Kitchen stúdió spanyol srácai által megálmodott Cvstodia világa még a legjobb játékosok képességeit is próbára teszik, mire eljutnak az utolsó megpróbáltatásig, ami a játéktörténelem egyik legjobb harca lett.
(A képek a játék Switch verziójából származnak. A tesztpéldányért köszönet a játék magyarországi forgalmazójának, a Magnew Kft-nek.)
Mit gondolsz?
Szeretnénk tudni a véleményedet. Írj kommentet.