Chorus játékteszt

Az elmúlt évek nem voltak kegyesek azokkal, akik szeretik az űrcsatákat, de most felbukkant egy játék, ami újra felemelheti a műfajt – itt a Chorus, egy új, űrhajós lövölde.

Már csak emlékeinkben élnek az olyan játékok, mint a TIE Fighter, Starlancer, Freelancer, ugyanis az elmúlt években senki sem érezte, hogy az említett címek által megalkotott műfajt életben tartsa. Más elképzelése volt azonban a Fishlabs fejlesztőcsapatnak, és a Deep Silver kiadónak, akik közös erővel a képernyőinkre varázsolták a Chorust, mely épp ezt az űrhajós lövöldözős élményt bújtatja mai kornak megfelelő köntösbe.

A bújtatás nem sikerül zökkenőmentesen, vannak rossz pillanatok, de mindenképp megéri az utazás.

Amennyiben esetleg ismered a Fishlabs korábbi játékát, a Galaxy on Fire-t, akkor nagyjából sejtheted, mire számíts a Chorusnál, ugyanis vannak alapelemek, melyből utóbbi építkezik. Főhősünk Nara, egy, a Körnek nevezett, elvakult eszméktől fűtött kultusz tagja, akik próbálják hitüket az egész univerzumra erőltetni. Aki ellen mer szegülni ennek az eszmének, annak jutalma halál és pusztulás. Nara hűen követte a Kör vezetőjének minden kérését, mígnem egyszer elpattant benne valami, felszívódott és bujdosni kezdett. Zsoldosként élve életét, Nara tudta, nem kell sok idő ahhoz, hogy a Kör eljusson a galaxis azon szegletébe is, ahová elmenekült.

Nem egyszerű pilóta ő – Nara olyan természetfeletti erőknek parancsol, melyek sok előnyhöz juttatják másokkal szemben és képes felderíteni tárgyak hollétét. Nem csak körülötte történnek érdekességek, ugyanis hajója, Forsa is elég egyedi és különös kapcsolat fűzi kettejüket össze. A fő küldetésszálon kívül számos mellékküldetést is találunk a játékban, melyek segítségével pénzhez, fegyverekhez és egyéb tárgyakhoz juthatunk, illetve megismerhetünk olyan karaktereket, akikkel egyébként nem találkoznánk.

Ami csodálatos, hogy a játékba egy egészen szépen megalkotott világot varázsoltak. A látvány lenyűgöző, és nagyszerű érzés aszterodiák közt repkedni, meglátogatni elhagyatott állomásokat és azon tűnödni, vajon mi lehet az ott a távolban.

Mostanában a játékokra főleg a minmaxolás jellemző. Senki sem akar komplex rendszereket megtanulni, 50 féle különböző billentyűparancsot tudni, hogy optimálisan használja a rendszert. Ezt felismerte a Fishlabs is, és az a helyzet, hogy jól tette, mert ezért lehet az átlagnál kicsit sikeresebb a Chorus, és nem csak a kemény maghoz szól, hanem mindenkihez, aki szeretne belekóstolni ezekbe a kalandokba.

A Chorus harcrendszere tehát egyszerű. A harcok akciódúsak, pörgősek, vannak gépfegyverek, rakéták, lézerek, amiket még fejleszteni is lehet. Ami tök jó, hogy a fegyvereink velünk együtt fejlődnek – annál jobbak lesznek, minél többet használjuk őket. A játékban jutalmat kapunk, ha bizonyos számú ellenfelet, vagy egyéb mérföldköveket teljesítünk. Bár az ellenséges hajókat minden fegyver sebzi, azért nem árt nézni, mi ellen megyünk épp. A gépágyúk a testet gyalulják le, míg a lézer a pajzsokon ejt lyukakat, a rakéták pedig… azokat nem tudom, furák. Nem tudják követni a célt, egyenes vonalban mozognak és főleg csak közelről jók.

Mint említettem, Nara nem csak fegyvereire támaszkodhat a harcokban, hanem különleges képességeit is bevetheti. Az elején ezeknek a képességeknek még nem igazán vesszük hasznát harcok során, de ahogy fejlődünk, úgy válik elérhetővé több és több tulajdonság. Vehetünk erősebb páncélzatot, jobb hajtóművet, pajzsokat, stb. Vegyünk is, mert a Chorus amúgy kegyetlen. Iszonyatosan könnyen hullik el a hajónk, legyen az harc miatt, vagy mert épp meg akartunk nézni valamit, és épp balul sült el a dolog. Még közepes nehézségi szinten is megizzaszt az ellenfelek kis csoportja, és minél tovább jutunk a játékban, annál sokszínűbb lesz azok típusa. Nem árt ilyen módon hozzáállni már az elején, és akkor kicsit tovább bírjuk ép ésszel.

Sokszor fogsz meghalni.

Grafika szempontjából a Chorus nem csinál semmi úttörőt, de pont eleget tesz ahhoz, hogy hangulatot teremtsen, és az ettől kialakult látvány nagyszerű – a Fishlabs kiváló munkát végzett, csak úgy, mint a hangokkal. A fegyverek, különböző hajók, rádiós beszélgetések és különféle környezeti zajok mind nagyszerűen illeszkednek a képbe, és kitűnően támogatják meg a hangulatot.

Komolyabb problémákkal nem találkoztam, csak kisebb bugokkal, amelyek valószínűleg eltűnnek, mire a játék megjelenik.

A Chorus egy kicsit lassan indul be, rá kell hangolódni, de aki várt már egy új résztvevőt ebben a stílusban, az mindenképp szerezze be, mert nem valószínű, hogy csalódni fog. Akinek pedig még nem volt szerencséje ehhez a műfajhoz, az ennél jobb alkalmat nehezen fog találni hogy kipróbálja, főleg, hogy a játék csak 40 euró, és van a Steamen demó verzió is.