A Remedy Entertainment egy nagy kakukktojás a játékfejlesztők körében, ugyanis minden játékukba valami fura, különleges tartalmat, történetet vegyítenek.
Ez volt a helyzet a Max Payne sorozattal, az Alan Wakekel, a Quantum Breakkel, és most a Controllal is.
A Controlban Jesse Fadent, egy fiatal nőt irányítunk, aki gyerekként kapcsolatba került az Altered Item nevű fura tárggyal, melyet sötét erők jártak át. Ennek a kapcsolatnak a láncreakciója során elpusztult szülővárosa, Jessenek menekülnie kellett, de előtte még látta, hogy testvérét, Dylant elfogja a Hivatal. Jesse, ezúttal már felnőttként, annak reményében, hogy rátaláljon testvérére, felkeresti az Ügynökséget. Sajnálatos módon azonban a lehető legrosszabb napot találta meg, ugyanis a Hivatalt valami ismeretlen erő ostromolja.
Ahogy az elején írtam, a Remedy nagyon szeret a kicsit megmagyarázhatatlanhoz nyúlni. A Max Payneben egy drog biztosít nekünk hallucinogén utazásokat. Az Alan Wakeben egy természetfeletti erővel vesszük fel a harcot. A Quantum Break az időutazással és mindenféle paradoxonnal operál. A Control pedig mindezekből merít – van egy kis időutazás, kis tudomány, kis természetfeletti és van egy sötét istenes rész is.
Az egész játék amúgy a Hivatal épületében játszódik, egy olyan épületben, ami csak akkor látszódik, kifejezetten keresed. Az épület belseje nagyobb, mint a külseje, illetve a szobák folyamatosan változnak, kilépnek a valóságból, majd visszatérnek oda. A Hivatal a természetfelettit kutatja, és itt tárolja az Államok területén összeszedett tárgyakat.
Az egésznek a hangulatát és a történetét valami olyasminek kell elképzelni, mint ami a Man in Blackben is volt.
A fura erőkkel bíró tárgyak által ránk ruházott képességek segítségével csomó mindenre nyílik lehetőségünk, amiket nem lőnék le most itt. A legérdekesebb képességek amúgy a Control fő történetszálán kívül találhatók, úgyhogy megéri felfedezni is.
A környezet egyéként lenyűgöző, pedig csak egy sima kormányhivatalról van szó. Az irodák tele vannak papírokkal, vicces plakátokkal és erőteljesen Lovecraftra utaló képekkel. A történetírás nagyon Remedys lett, ami pozitívum. Jesse monológjai idézik a Max Payne és Alan Wake játékokból ismerős noiros hangulatot. A Remedy az évek során egyre jobban tudja finomítani a harmadik nézetű lövöldözős mechanikákat.
A Control tehát nagyban hasonlít az Alan Wake és a Quantum Break mechanikáihoz, de egy kicsit még jobb megoldásokkal találkozhatunk. Lőfegyverekből többfélét is fel lehet oldani, illetve találhatunk modokat is, amivel pontosabban lőhetünk, de van olyan is, amit bizonyos helyzetekben, például célzás, vagy lebegés közben ad bónuszt.
A Control harcrendszerének alapját viszont nem a fegyverek, hanem a Launch képesség adja. Ezzel Jesse képes megragadni, majd elhajítani a tárgyakat. Nagyon jól megoldották ezt a képességeket – a környezet majdnem minden tárgyát megfoghatjuk és hozzávághatjuk bárkihez. Ezt a képességet is fejleszthetjük később, mely után már legyengült ellenfeleket is megragadhatunk vele.
Amiben talán nem sikerült tökéletesen a Control, az az ellenfelek sokszínűsége. Nagyjából egy tucat ellenféllel találkozunk majd, és bár vannak jó kiss bossok, sok ezekből nem található meg a főküldetés során.
A Control azon ritka játékok egyike, ami magával ragadó, sosem válik unalmassá és nagyon várom a DLC-t is. Aki szerette a Max Payne-t, vagy az Alan Wake-t, az mindenképp szerezze be a Controlt, de az sem fog csalódni, akinek még nincs tapasztalata a Remedy mestermunkáival.
Mit gondolsz?
Szeretnénk tudni a véleményedet. Írj kommentet.