Keserédes utazásra invitál a bugokkal és középszerű játékmenettel operáló Days Gone, amit a történet, valamint a zombikkal teli nyílt világ csodái próbálnak ellensúlyozni.

Motorozás közben a szemünk mellett elsuhanó nyílt világ felfedezése rendesen kitolja a játékidőt, de a kisebb bugok, a szanaszét szórt történet, rosszul kapcsolódó elemek és rossz játékmechanikai megoldások sajnos állandóan benyúlnak értünk a játékba és kirángatnak a világból.

Pedig a zombi hordák látványa, az nagyon állat…

Na annyira azért nem okoznak sok gondot a bugok. Egyik sem olyan, ami miatt játszhatatlan lenne a játék. Főleg olyanokra gondolok, amik nem a játékot, hanem az immerziót (van ilyen szó? most már van) töri keresztbe. Elhaló motor hang, akkor is ordítozó főhős, amikor épp nem jár a motor, nagyon vicces AI mozzanatok, fps gondok és animációs problémák. Jött is amúgy a sajtópéldány megérkezése óta vagy négy frissítés, de még nem vagyunk a végén.

Viszont amennyiben ezeket félretoljuk, akkor egy olyan zombis kalandot kapunk, ahol tudunk lopakodni, képességeket fejleszteni, cuccokat gyártani és harcolni, vagy épp menekülni az élőholt hordákkal. A játékra annyira nem jellemző az egyediség, inkább máshonnan vett elemekkel operál. Könnyen felfedezhetünk benne Far Cry és természetesen Last of Us megoldásokat. Az előrehaladást könnyű követni, ahogy folyamatosan elvégzed a feladatokat, küldetéseket, túlélő táborokkal alakítasz ki bizalmasabb viszonyt, úgy válik elérhetővé egyre több cucc, fegyver és képesség.

A legkellemetlenebb ellenfelek a Freaker névre hallgató mutáns, fertőzött emberek lesznek. A játék korai szakaszában esélyünk sem nagyon van végezni velük, később azonban olyan cuccokat szerzünk majd, amikor egész csapatokat leszünk képesek legyilkolni. Ez egy olyan elem, ami jót tesz a játéknak. Jó érzés visszanézni, hogy mennyit fejlődött a karakterünk.

Amin viszont nem segít, hogy mennyit fejlődtünk az a zombi hordák rémisztő látványa és nyomasztó üvöltése. Az élőholtak százainak sikolya és mindenen áthömpölygő folyamát nem lehet megunni. A nyílt világban bárhol találkozhatunk velük, mindenféle magyarázat nélkül. Több helyen is van robbanó hordó, vagy teherautó, amik segítségével könnyebb tizedelni a számukat, de általában bombákkal és molotovval oldhatjuk meg a problémát.

A történetvezetés

Sajnálatos módon nem csak a zombik találhatóak meg szerteszét a világban, hanem a játék története is. Már a nyitójelenet is semmiből indul és nem tart semerre, ami nem példátlan, azonban sajnos órákkal később sincs fogalmunk arról, mit miért teszünk. A küldetések nem kapcsolódnak tisztán egymáshoz, nem egyértelmű, melyik mikor oldódik fel, vagy melyik elvégzése után érhető el a következő. Az első küldetés is nagyon sokáig félbeszakad, még akkor is, ha már megvan hozzá a szükséges tárgy.

A kitartó munka azonban meghozza a gyümölcsét, és az új területek feloldásával kikristályosodik egy fő cél is. A játék közepe fele megjelennek szerethető / gyűlölhető szereplők is, és végre megvillan egy kis érzelmi töltet is.

Szerencsére Deacon hű társa, a motor is karakterünkkel együtt fejlődik. Kicsit fura, hogy más játékokban megszokott lovaktól eltérően, itt nem hívhatjuk csak oda magunkhoz a semmiből a motorunkat egy füttyszóval, hanem emlékeznünk kell, hol parkoltunk, és azt is meg kell szokni, hogy a motorozáshoz bizony üzemanyag kell. Ezen kívül fejleszthetjük és dekorálhatjuk is a gépezetet.

Végül aztán mégiscsak…

Az összképet tekintve tehát a Days Gone egy jó játék lett. Legnagyobb hibája csak annyi, hogy olyan elvárások kezdték el övezni, mint a God of War-t. Ennek sajnos nem tud megfelelni, de ettől még nem lett egy rossz eresztés. Persze, vicces amikor a zombi derékig a betonban pislog ránk, vagy egy Freaker a fedezék rossz oldalán foglal helyet, az már kevésbé, hogy a történet kesze-kusza, és nehezen követhető, de a sok-tíz óra felfedezéssel töltött előrehaladás kárpótol a végén. Ehhez viszont tényleg esélyt kell adni neki, mert a végén nem a kis bugok, hanem az élmények maradnak meg. Abból pedig akad bőven.