Kratos és fia nyugalomban szeli a habokat a kis ladikban, miközben hősünk oldalára akasztott, levágott fej az északi mitológia érdekes történeteit, istenek diadalait és bukásait osztja meg velünk.
Új legenda születik
Ez az egy mondat rögtön leírja, mekkora változáson ment át a God of War, és dobta az egysíkú mészárlásra alapuló játékmenetet, hogy felnőhessen a modern korok követelményeihez.
Az utolsó részben Kratos még simán benne volt a legesztelenebb vérfürdőben, bármilyen hirtelen felbukkanó orgiában vagy ivászatban. Az idők azonban változnak, Kratos pedig egy olyan kalandra indul, amelynek érzelmi töltete jóval nagyobb, mint azt bárki előre sejtette volna.
Kratos immáron apa. Az egykor mindenre kapható mészáros mára lenyugodott, és északra vonult Midgardba. Egy dolog nem változott, még mindig vonzza a bajt, ugyanis rögtön úgy indulunk, hogy felesége – gyermekének, Atreusnak anyja – halott. Kalandunkat az ő utolsó kívánsága indítja el – el kell szórnunk hamvait a világ legmagasabb pontjáról. Kratosra az ellenfeleken túl ezúttal egy nem kisebb feladat vár – az apaság és a nevelő szerep, amiről persze fogalma sincs, ami gyakran ki is ütközik, és a God of War zseniálisan adja át a szülő és gyermeke folyton változó viszonyát, ami központi szerepet foglal el a játékban.
Néhai feleségünk akaratát persze nagyon nem akarja senki sem tiszteletben tartani, és Kratos, illetve fia nemsokkal ezután már élőholtakkal, ősi gólemekkel és más, mitológiai lényekkel harcol. Itt kezd egy kicsit bevillani, hogy azért ez mégis csak egy God of War játék, ugyanis azonnal rettentően élvezetes harcot kapunk, változatos harcmodorokkal és megoldásokkal. Fejszéje olyan természetesen és hihetően hasít az ellenfél arcába, majd tér vissza a kezünkbe, hogy nem is akarunk mást csinálni.
Tökéletes egyensúly
Sokat segít a játékmeneten, hogy egy bizonyos tevékenység nem húzódik túl sokáig, nagyszerű egyensúlyban van a történetmesélés, felfedezés, és a harc. Felfedezésből amúgy rendesen kapunk, illetve a fő terület, Midgard is folyton változik, így ugyanarra a helyre visszatérve új tartalom, ellenség vár ránk.
A játék telis tele van érdekességgel és meglepetésekkel, amikre főleg a mellékszálakon keresztül lelhetünk rá. Rejtett barlangok, sárkányok, holt lelkek küldetései – élmények tárházáról mondhatunk le, ha kizárólag a fő útvonalat követjük.
További gazdagságot kölcsönöz a játéknak, hogy mindenfelé ősi mondákra és történetekre bukkanhatunk, illetve harmadik társunk, a fej is folyamatosan szórakoztat minket hajókázás közben. Utóbbi sosem válik zavaróvá, hisz mikor szárazföldre érünk, befejezi az esti mesét. A mondanivalók amúgy minden karakternél érdekesek, és nem érezzük, hogy erőltetettek a monológok, és minek vannak a játékban. Javaslom, hogy sose rohanjunk azonnal az árusoktól se el, ők is sokat adnak a játék mélységéhez.
A God of War látványvilága nagyrészt hajaz a mostanában népszerű Trónok Harcára. Találunk jégzombikat, társasjáték szerű felülnézeti térképet, családok viszályairól szóló történetek, de próbál egyedi is lenni, amikor például bogárszerű sötételfekkel, vagy fura, áttetsző elfekkel találkozunk, melyek eddig egyik fantasyben sem szerepeltek ilyen formában.
Csodálatos látvány
A kalandok olyan területeken zajlanak, melyekhez foghatót eddig nem nagyon láthattunk. Hatalmas nyílt terek, háttérben mozgolódó, város nagyságú kígyó, elfeledett birodalmakba torkolló barlangi folyamok, mindenfelé növényzet, sziklák, homok, romok és apró részletek, amelyek mind segítenek abban, hogy igazán elmerülj a világban. Ehhez pedig társul egy olyan dolog, ami igazán lenyűgöző: nincs töltőképernyő, a kamera végig Kratos háta mögül veszi az egyhuzamban zajló, több, mint 60 órás történetet.
Szerencsére a kamera is mozgolódik, attól függően, hogy mi a cselekmény. Nem kell folyton Kratos hátát bámulnunk, amikor nyugi van, a kamera is lazábban dolgozik, és engedi, hogy immerzívebb élményben legyen részünk, amikor viszont harc van, akkor tökéletesen alkalmazkodik az akciókhoz.
A harcok amúgy nehézségi szinttől függően rendes kihívás elé állítanak, de az igazi próbatétel a történet végeztével előtérbe kerülő plusz küldetéseken és felfedezésre váró dolgokkal kezdődik, melyekről most nyilvánvaló okok miatt nem beszélek. A lényeg, hogy mindenki talál magának benne elég kihívást.
Felszerelésből is lesz jócskán, amikből szintén van általános, de ritkább, sőt rég elfeledett, legendás darabokhoz is hozzájuthatunk, ha elég kitartóak vagyunk. Fegyvert, illetve annak támadásait módosítani is tudjuk az abba helyezett rúnákkal, melyekből szintén többféle van, így minden harci helyzethez kiválaszthatjuk a megfelelőt. A csatáknak továbbá külön ízt ad, hogy Atreus támadásait is mi irányítjuk. Választhatunk kétféle nyílvesszőből, de az ő speciális támadásai is variálhatóak rúnák által.
Felfedezés öröme
Mindezt a játék nagyon minimális leírással és bemutatóval adja tudtunkra, de minden annyira kézre áll és természetesen adódik, hogy nincs is szükség nyögvenyelős oktatószövegre vagy videókra. Mindenre útközben jöhetünk rá, és sok olyan pillanat volt, amikor elkerekedett a szemem, hogy „azta, ez így is működik?!”
A harcokat megkönnyebülésként szakítja félbe egy kis felfedezés, a felfedezés közben vicces párbeszédek zajlanak a csapat közt, a vicces részeket pedig felváltja néha drámai történés, és ez így váltakozik óráról órára, hogy egyszer se érezzük valamelyik részt túl hosszúnak vagy fárasztónak.
Sajnos a játékról szóló nagyjából minden mondat szpojlerveszélyes, így nem tudok az igazán letaglózó és elképesztő dolgairól írni, de senki se aggódjon, van benne jócskán.
Minden a helyén
A God of War egy hatalmas játék – tökéletes történetmeséléssel, meglepetésekkel és drámai fordulatokkal teli. Csodás látvány kísér végig a harcokkal és megfejtésekkel teli úton, amit átszőnek családi viszályok, vér és verejték, valamint grandiózus építmények.
A játék címe God of War. Az igazi God of War rajongók igazi God of War játékot várnak, de nem azt fognak kapni.
Hanem valami sokkal csodálatosabbat.
Mit gondolsz?
Szeretnénk tudni a véleményedet. Írj kommentet.