Hunt: Showdown játékteszt

Megjelent a Hunt: Showdown, úgyhogy kipróbáltuk, mit tudhat ez a PvP-vel vegyített túlélő horror.

A Hunt: Showdown 1890-ben játszódik egy olyan területen, melyet elleptek a szörnyek. Vannak itt átlagos zombiktól kezdve, érdekesebb témájú szörnyekig mindenféle borzalom, és akkor még nem beszéltünk a többi játékosról, akik szintén nem fogják megkönnyíteni a dolgunk. Nem csak a túlélés a cél – számos küldetést is el kell végeznünk, mielőtt elszabadulhatunk a borzalmak elől.

A Hunt: Showdown legérdekesebb játékmódja a Bounty Hunt. Itt két másik vadásszal együtt kell nyomok után kutatnunk, hogy aztán ráleljünk a főgonoszra, akinek a fejére vérdíjat tűztek ki. Minden egyes új nyommal szűkül a terület, ahol a boss található, majd az utolsó nyom felderítésével megkapjuk annak pontos helyzetét.

Ez persze még korántsem könnyíti meg a helyzetet, mivel még le is kell győzni a három lehetséges förtelem egyikét. Lehet ez a Butcher, az Assassin és a Spider, akik mind különleges taktikát kívánnak meg. A Butcher amolyan tankos szörny, sok életerővel és sebzéssel, míg az Assassin lopakodós, körmönfont megoldásokkal kíván végezni velünk. A legfélelmetesebb és egyben leggyorsabb boss a Spider. Három csapattal és egy kis plusz felszereléssel azért megoldható a dolog, kivéve ha az egyik csapat nem gondolja úgy, hogy kihasználja a másik legyengült csapat helyzetét. Ha minden jól sül el, akkor még el is menekülni. Amennyiben eközben téged és csapattársaidat meglátogat a halál, úgy örökre elveszted a vadászodat és a felszerelését is.

Minden egyes meggyilkolt szörnyért és küldetés elvégzéséért tapasztalati pontot, és játékban elkölthető pénzt kapsz. A szintlépés során új fegyverekhez és tárgyakhoz juthatsz, amivel növelheted a túlélés esélyét. A fegyverek a játékoban nagyon lassúak, az újratöltés nem automatikus és nem sok lőszér fér beléjük. Ezek alapján nem árt jól meggondolni, mikor sütöd el a fegyver, és az sem lesz baj, ha nagyon pontosan célzol. A pisztolyokon, shotgunokon és puskákon kívül barátaid lesznek a közelharc fegyverek is, melyeknek nagy előnye, hogy nem csapnak zajt.

Itt kitérnék a Hunt: Showdows hangeffektjeire, amik elképesztően jóra sikerültek. Az elsütött fegyvereket messziről hallani, amely fontos információkkal lát el annak tekintetében, hogy merre lehetnek játékosok. A durrogtatások és léptek zajai rendesen felküldik a pulzust. Az egyik legjobb taktika, ha nagyon fülelsz, ki merre lehet, mert mindenféle lánc csörgés, szilánkok zajai, de még egy kutyákat elzáró ketrecből kiszűrődő ugatás is árulkodó jele lehet annak, ha közeledben játékos ólálkodik.

A Quickplay játékmód azoknak kínál alternatívát, akik nem szívesen tennék kockára a vadászukat. Ebben a módban egy véletlenszerű vadásszal és rossz minőségű fegyverrel indulunk harcba, egyedül. Itt nyomok helyett hasadékokat keresünk, melyekből szintén hármat kell megtalálnunk. Amennyiben ez sikerül, megkapjuk a Wellspring helyzetét, amit aktiválva aztán meg kell várnunk míg lejár róla a számláló. Sikeres küldetés után megkapjuk a Hunter-t, akit aztán használhatunk a Bounty Huntban. Ez egy jóval kevésbé taktikus játékmód, főként mert egyedül vagyunk, és emiatt nagyobb veszélyeknek is vagyunk kitéve.

A Hunt: Showdown világának szörnyei egészen sokszínűek. Vannak itt falkában vadászó pokolkutyák, vízidémonok, vagy mérgező bogár rajok.

Az egyik terület, ami egy kicsit jobban kidolgozhattak volna, az az oktató mód. A kezdőkre elég sok nehézkes meccs vár, mire rájönnek, mit hogyan kell használni a játékban és játékon kívül, és ezen az is sokat ront, hogy a meccskeresés nem skill alapú, hanem vegyesen dobál össze.

Ezen kívül azonban a Hunt: Showdown nagyon jól eltalálta a PvP és a PvE túlélés egyensúlyát, amit nagyszerűen körítettek okos megoldásokkal, jól kidolgozott szörnyekkel és korhoz illő grafikával.