A Warhorse Studios nyílt világú RPG-je, a 15. századi Bohémiában játszódó Kingdom Come: Deliverance 6 éve jelent meg, és a folytatás pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész véget ért. Főszerepben továbbra is Henry, aki Sir Hans Caponnal egy fontos üzenetet próbálnak eljuttatni Trosky urához, Otto von Bergowhoz, miközben a polgárháború egyre fokozódik. A Kingdom Come: Deliverance 2 bevezetője kettejük utazásáról szól.
A Magnew Kft-nek hála, a játékhoz már idejekoránt hozzájutottunk, de sajnos az élményeim nagy részét még nem oszthatom meg veletek – ezzel meg kell várnunk a február 4-i megjelenést.
Bevezető
Az első pár órában Henry, Sir Hans és az ő kísérőik utazását látjuk, miközben Trosky erdőségeinek idilli látványában gyönyörködnek. A helyzet azonban hamar feszültté válik, ugyanis Bergow embereinek egy csoportja környékezi meg őket. Kapitányuk, Thomas elárulja, hogy Bergow hűsége Luxemburgi Zsigmond felé hajlik, aki a cseh nemesség támogatásával elrabolta IV. Vencel cseh királyt, hogy megszerezze a trónt. Mivel Henry és Sir Hans Vencelhez hű nemeseket képviselnek, attól tartanak, hogy az összecsapás elkerülhetetlen, de Thomas kapitány végül elsimítja a helyzetet, mondván, hogy őt és embereit ez igazából nem érdekli, ők csak egy kegyetlen bandát üldöznek.
Elválnak hát útjaink, és hőseink úgy döntenek, hogy egy közeli tó mellett vernek tábort, mivel nem érnék el Trosky várát éjszakáig. Ekkor ismerkedhetnek meg a játékosok a Kingdom Come: Deliverance 2 beszéd- és harcrendszerének alapjaival: Henry megpróbálja meggyőzni az egyik kísérőt, hogy adjon kolbászt a kutyájának, és kardforgatási bemutatót tartanak Sir Hansszal. Ez a rész lehetőséget nyújt arra is, hogy Henry kezdő készségeit párbeszédeken keresztül fejleszthessük, miközben a tábortűz körül elbeszélgethetünk társainkkal, és részletes, bár kissé ügyetlen háttérinformációkat kapunk Henry történetéről és az első játék eseményeiről.
A táborozást követően Henry és Sir Hans úgy döntenek, megmártóznak a tóban, és egy kicsit beljebb merészkedve fiatal nők kacagását hallják a közelben. Mielőtt azonban közelebb merészkednének, Thomas kapitány által keresett banditák csapdát állítanak: könyörtelenül lemészárolják Sir Hans összes kísérőjét (az első rész DLC-jében felbukkant hű társunk, a kutya túléli, már most mondom), és megfenyegetik a nőket is. Henry bátor kiáltásai elterelik a banditák figyelmét, lehetővé téve a lányok számára a menekülést, de ennek következtében hőseink elég komoly bajba kerülnek.
A banditák gyorsan körbezárják őket, és vadászcsapatokat küldenek, így Henrynek és Sir Hans-nak rejtőzködve kell menekülniük. Amikor éppen sikerülne elillanni, az egyik bandita utoléri Henryt, és egy kétségbeesett küzdelem után mindketten a mélybe zuhannak. A bandita teste megmenti Henry életét, ám ő maga súlyosan megsérül és már meg is van magyarázva, miért felejtünk el minden képességet, amit már az első részben megtanultunk.
Sir Hans segít Henrynek átkelni a sötét erdőn, miközben utóbbi delíriumban újraéli Skalitz városának pusztulását és szülei meggyilkolását, amit Zsigmond serege követett el az első Kingdom Come: Deliverance nyitójelenetében. Végül rábukkannak egy parasztasszony kunyhójára, aki ápolni kezdi Henryt. Röviddel ezután azonban a banditák egyike, aki a két férfit kereste, a kunyhóra bukkan, és betörve megtámadja Sir Hans-t. Bár a nemesembernek sikerül megölnie a támadót, súlyos sebesüléseket szenved, így mindkét férfi életveszélyes állapotba kerül.
A játék tempója itt lelassul, miközben mindkét férfi pihen, és néhány túlélési és alkímiai oktatóanyag segít Henrynek ételt szerezni, gyógynövényeket gyűjteni, gyógyszert készíteni az öregasszonnyal, eltemetni a megölt bandita holttestét, és megtisztálkodni egy vályúnál. Nem sikerült azonban nyom nélkül elmenekülni, két bandita ránk talál. Nincs más hátra, mint hogy fejszét ragadjunk és megvédjük megmentőnket. A reggelit követően aztán a két férfi elindul Trosky vára felé.
Vissza az alapokhoz
Itt egy, a játékra kiválóan jellemző, tökéletes átvezető jelenet során jön a főcím és hőseink megérkeznek végre úticéljukhoz, ám a kapunál tett látogatás tragédiába torkollik. A várőrök fenyegetésekkel és egy kiborított éjjeli edénnyel fogadják őket, mivel elveszítették fényes páncéljukat, és nincs náluk a levél, amely igazolná őket. Kénytelenek visszavonulni egy közeli faluba, hogy kitalálják, mi legyen a következő lépésük. Ott Henry megtudja, hogy hamarosan egy nemesi esküvőt tartanak, amelyen Otto von Bergow is részt vesz. Elhatározza, hogy munkát keres az eseményen, hogy így próbáljon beszélni vele. Sir Hans eközben összeverekszik valakivel, aki kétségbe vonja nemesi származását, ami egy teljes kocsmai verekedéshez vezet, végül pedig Henryt és Hans-t pellengérre állítják a falu főterén. Henrynek elege lesz Hans főúri viselkedéséből, ami nem először sodorja őket bajba. A két férfi csúnyán összeveszik, Henry pedig egyedül találja magát pénz, étel, és szinte ruha nélkül.
Sajnos ennél többet nem írhatok a történésekről, úgyhogy most nézzük meg mi vár még ránk. A történet kétségkívül lebilincselő, és nagyon remélem, hogy sikerül tartani a tempót és fenntartani az érdeklődést. Henry afféle lovag, aki próbál helyesen cselekedni, ez pedig hatalmas kontrasztban áll a középkori Európa sötétségével. Az elsőben is próbáltak erre nagy hangsúlyt fektetni, de most a jobb szinkron, kifinomultabb animációk és bámulatosan részletgazdag környezet sokad dob ezen.
A párbeszédeken sokat dolgoztak, és döntéseinknek sokkal erőteljesebb következményei vannak, mint az első részben. Természetesen ezúttal is nagy súlya van egy párbeszédben, hogy milyen a megjelenésed, van-e hírneved, és az is, hogy milyen minőségű NPC-vel beszélgetsz. Egy bandita valószínűleg üres fenyegetésnek veszi, ha erőszakkal fenyegeted miközben egy koszos ruha van rajtad és nincs nálad fegyver.
Játékmenet és harcrendszer
Visszatér az első rész fejlődési rendszere. Henry fokozatosan egyre jobb lesz mindenben, amit a játékban csinál, ahogy egyre többször teszi azt. Ez a mechanika ugye még az Elder Scrolls játékokra volt jellemző, és itt is kiválóan működik és elég immerzív érzetet ad. Ahogy ezeket a készségeket fejleszti, különleges képességeket („perks”) is választhat, amelyek elég komoly előnyökhöz juttatják Henryt. Egyik harci perk például, hogy az ellenség inába száll a bátorsága, ha azt látja, hogy legyőzted egy társát. Ezek összessége azt eredményezi, hogy rengeteg féleképp játszhatunk a játékkal, és igencsak növeli az újrajátszhatósági faktort.
A harcrendszer jóval hozzáférhetőbb lett az első játékhoz képest. Már csak 4 támadási szög van, és sokkal könnyebb hárításokat is végrehajtani. De azon kívül, hogy megjelentek új fegyvertípusok, például a számszeríj, a harcrendszer maradt a játékra jellemző, talán kicsit finomították és könnyebbé tették azt.
Látvány
A látvány elképesztő, a pályatervezők pedig olyan szintre emelik a Kingdom Come: Deliverance 2 látványvilágát, amire eddig számomra csak a Skyrim volt képes. Végeláthatatlan rétek, sűrű erdők, folyók mellett meghúzódó viskó, csodálatos tavak és nádasok – az európai közönség számára egy sokkal kézzel foghatóbb, valódibb élményt nyújt a világban való bóklászás. Ez egy hatalmas plusz. A világ él, lélegzik, minden karakternek rengeteg animációja van, és akkor is hihető helyzetben látunk minden karaktert, amikor épp nincsenek is fókuszban (például egy kocsmában asztalnál ülő társaság.)
Magára a grafikára sem lehet panasz, nagyon részletgazdag a felszerelés, a környezet minősége és az arcok is.
Nagyon várom, mit hoz még a játék. Mikor sikerült elveszni a világban, a történetben, vagy csak úgy a bóklászásban, akkor azt hiszem bátran állítható: ez egy olyan RPG lett, amire már sokan vártak.
Mit gondolsz?
Szeretnénk tudni a véleményedet. Írj kommentet.