Ne ítélj elsőre
Elsőre tán fura egy 11 éves japán PSP játékot a PS4-en látni, de átgondolva mégsem akkora meglepetés, hiszen a platform egyik legsikeresebb címéről van szó.
Bevezető
A LocoRoco Remastered egy olyan vidám 2D-s oldalra scrollozós élményt kínál egy új generációnak, mely most is épp annyira élvezetes és jókedvű, mint egy évtizede. Aki nem tudná miről van szó: a LocoRoco egy olyan platformjáték, melyben a világot jobbra-balra döntögetve kell a kis gömbőcöket irányítanunk az eszméletlenül színes világban. Célunk, hogy megegyük a pályákon fellelhető rózsaszín gyümölcsöket, de rejtőzködő kis kék fickókat (MuiMui) is keresgélhetünk, ha a játékot teljes egészében szeretnénk végigjátszani.
Ismertető
A játék irányítása semmiben sem tér el PSP-s testvérétől. Szintén az L1 és R1 gombokat használva döntögetjük jobbra-balra a vidéket, illetve, ha mindkettőt egyszerre nyomjuk le, LocoRoco ugrik egyet. Miután egynél több LocoRoconk is van, a kör lenyomásával osztódhatunk, illetve annak nyomva tartásával állhatunk össze ismét eggyé. Az egyszerű irányítást természetesen főleg a PSP miatt tervezték így, de ez semmit sem vesz el a játékélményből. Néha vannak nehezebben megoldható ugrások, de csak ritkán fogunk ilyennel találkozni. A nehézséget nem is annyira a játékban való előre haladás, hanem a rejtett szobák megtalálása jelenti. Ezek eléréséhez már kell pár próba.
Személy szerint nem vettem észre azonban, hogy ez idegesítő, vagy unalmas lenne, ugyanis a játék annyira jól működik és néz ki. A könnyed látványhoz egyszerűen párosítható az egyszerű irányítás, és az egész világ boldogságot sugároz. A látványt egyébként egyértelműen a minimal stílus és az egyszerű színek jellemzik, amitől a játék könnyen értelmezhető és átlátható. A hangok és zene terén sem lehet okunk panaszra, mindkettő tökéletesen egészítik ki a játékot.
A MuiMui-k felkutatása egyébként azért is ajánlatos, mert a gyűjthető tárgyak elköltésével minijátékokban vehetünk részt. A MuiMui daruval építhetünk egy személyre szabható Loco Házat is, ami egy afféle játszótér a LocoRoco-nak. A tárgyak amúgy játék közben is fellelhetőek, de a minijátékok nagyobb eséllyel adnak ritkább tárgyakat. Ott van még aztán a Chuppa Chuppa, ami nagyon hasonlít egy torlaszokkal teli minigolfhoz. Aki kreatív énjét szeretné kiélni, az a Loco Editorban találhatja meg magát, itt ugyanis a Loco Ház részeivel építhetünk pályákat.
A játékban egyenként talán semmi sem nyújt kirívó dolgot, azonban együtt az egész annyira magával ragadó és vidámsággal teli, hogy kora ellenére még a mai nap is egy fantasztikus platformer élményt nyújt. A Remaster részt illetően elmondható, hogy a PS4-en a játék hozza a 60 fps-t, azonban fura módon a játék végén levő képernyőn belassulás történik, de ennek persze nincs semmilyen kihatása a játék folyamára.
Talán nem túlzás, hogy a PlayStation 4 legboldogabb játékával van dolgunk, ami nagyon is megéri a pénzét. Mindent egybe vetve, a LocoRoco Remastered egy újabb emlékeztető, hogy nem mindig kell elképesztő grafika és 4K felbontás, ahhoz hogy egy nagyszerű játék szülessen.
Mit gondolsz?
Szeretnénk tudni a véleményedet. Írj kommentet.