A történet szerint Joule Adamset alakítjuk, akit az emberiség egyik utolsó tagjaként azért küldtek a Far Eden nevű helyre, hogy újra otthonossá varázsolja azt. Mikor megérkezünk, az egyetlen élő dologhoz hasonlító ronccsal összebarátkozunk, így lesz egy robotkutyánk. Ja, de előbb szükségünk van néhány Prismatic Orbra, de azelőtt szintet kéne lépni, amit úgy oldunk meg, hogy szemetet keresgélünk a homokban, amihez be kell járnunk a tök üres és unalmas sivatagot.
A játék platformer részét nagyon jól összerakták. Lebegő platformok, pontszám szorzók és ellenfelekből kirobbanó, felvehető, fénylő cukorkák. Ehhez kapunk dupla ugrást és szökkenést. A lineáris pályák nem túl könnyűek, de elég ötlettelenek.
A harcokat is hasonló megoldásokkal kell megoldanunk, a célzás helyett főleg akrobatikus képességeinkre lesz szükség, miközben kikerüljük a ránk rohanó ellfeneleket. Néhány ellenfél ránkront, mások hullámokban küldik a lángokat, vagy rakétákat lövöldöznek. Társunkat is ráküldhetjük az ellenfelekre, akiket úgy végezhetünk ki, hogy kitépjük belőlük a magot. Néhány robot színes, melyek csak az azonos színű nyalábokra érzékenyek. Az egész addig érdekes, amíg néhányszor megtapasztaljuk, utána sajnos az ismétlődés nagyon unalmassá és monotonná válik, de főleg azért, mert tényleg tök kihalt a sivatag.
Semmi jármű, vagy checkpointok, melyek közt utazgathatnánk, úgyhogy folyamatosan a kipusztult sivataggal kell szembenéznünk utazáskor, miközben haladunk előre a történetben. Esetleg, ha lennének valami felfedezésre váró helyszínek, vagy összegyűjthető tárgyak, amik arra sarkallnák a játékost, hogy bejárják a homoktengert. Azonban csak az van… meg egy csomó szikla.
Találhatunk kinyitásra váró ajtókat, de a játék, még onnan se enged továbbhaladni, ha nem vagyunk elég magas szintűek, ugyanis az ellenfelek sebezhetetlenné válnak. A robot társainktól sem leszünk túl boldogak, ugyanis mindegyiküknek van valami speciális képessége, ami kell a továbbhaladáshoz. Az egyik Prismatic Orb előásásához kell Mack, a kutya. Ha nincs nálunk, akkor portolhatunk haza, ki kell cserélni a partyt, aztán vissza kell rohanni a helyre. Ez jó sok töltőképernyő, meg utazási idő, ami teljesen megtöri a játék lendületét.
A végjáték még durvább, iszonyat mennyiségű farmolás és grindolás, ami végképp elveszi a játékos kedvét és idejét is, amit talán jobb, ha máshol tölt el.
Mit gondolsz?
Szeretnénk tudni a véleményedet. Írj kommentet.