A FromSoftware kivételes helyzetben van a piacon. Minden játékát nagy várakozás előzi meg, ugyanis biztosra vehető, hogy egy jól összerakott, tartalommal teli terméket szállítanak.
Ja és még egy dolog közös a játékaikban: mocskosul nehezek.
Így indultunk neki a Sekirónak is. A Souls sorozat és a Bloodborne után felkészültünk egy kegyetlen világra, sok halálra és szenvedésre. A From Softwarenek viszont sikerült meglepnie… erre nem lehetett felkészülni.
A Sekiro kissé eltér az előbb említett játékoktól. Nincs multiplayer, nincsenek buildek, felszerelések és sokkal nehezebb elkezdeni, mint bármelyik másik játékot. A tanulási fázis kegyetlen.
Sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a lopakodás, ami nagyon sokat segít az ellenfelek és a bossok likvidálásában. A másik fontos dolog, hogy az eddigi egy síkon mozgó világ teljesen megnyílt, nagy szerepet kapott a vertikális mozgás.
A harcok a Sekiróban sokkal jobban hasonlítanak egy táncra, mintsem egy brutális hentelésre. Védekezés, kitérés, ugrálás, támadás és kivárás komoly egyvelege zajlik le az összecsapások közben.
Ennek alapját a posture névre keresztelt védelmi rendszer adja. Olyasmi ez, mintha lenne egy pajzs csíkunk, ha ez feltöltődik, akkor megtörik a védelmünk és kiszolgáltatottan állunk az ellenféllel szemben. A komolyabb harcok nagy részét ennek a csíknak a feltöltése adja (természetesen az ellenfelen,) mely után bevihetjük a halálos találatot. Nem lehet folyamatosan kaszabolni, mert egyrészt az erősebb ellenfeleknél nem lehet megtörni a posture-t, amíg nem csökkent az életereje, másrészt egy-két levédett ütés után rendesen megbüntetnek.
A Shadows Die Twiceból merített feltámadási rendszer segítségével általában egyszer visszatérhetünk a halálból. Ilyenkor azonban elég kiszolgáltatottak vagyunk a támadásoknak, illetve az életerőnk is elég kevéske.
A halál ezúttal még durvább büntetést von maga után. Nem csak, hogy elvesztjük a nálunk levő pénzünk felét, hanem tapasztalati pontunk is csökken. Ezen kívül újabb csavar, hogy ha túl sokszor meghalunk az NPC-k megbetegszenek, ami miatt elveszthetünk néhány beszélgetési lehetőséget.
A Sekiro világa lenyűgöző, a táj csodálatos és minden egyes szeglete mesterien kimunkált. Az összecsapó pengék csilingelésétől kiráz a hideg, a zene pedig jól egyensúlyoz a kalandozások nyugodt hangulata és a minden érzékünket próbára tevő harcok közt.
A Sekiro: Shadows Die Twicera mindenki egy „japános” Dark Soulsként gondolt a bejelentés után, de a From Software sikeresen meglepett mindenkit. Nem csak, hogy tele van újítással, de a szokásos kegyetlenséget is sikerült fokozni, és nagyon könnyedén tudom bárkinek ajánlani, aki szereti a kihívásokat.
