A Cinderline egy szürreális kalandjáték, amelyben egy néma, antropomorf madárként egy apró vonattal jársz városról városra, hogy összegyűjtsd az utolsó s'more hozzávalóit. A demó alapján PC-s, hangulatközpontú játék várható, egyszerű játékmenettel, furcsa karakterekkel és baljós, mégis játékos világgal.
Kevés olyan műfaj van ezen a világon, amit annyira szeretek, mint az „a kis figurával rohangálós játékokat”, mert ezen belül szinte végtelen az alműfajok száma. Hamarosan egy új szereplő is belép ebbe a kategóriába, mégpedig a Cinderline, amelyben egy antropomorf, hallgatag madarat irányítasz, aki az utolsó s'more elkészítésére készül, és ehhez egy apró vonattal utazva gyűjti össze a szükséges hozzávalókat városról városra járva.
A Cinderline játékmenete nem különösebben bonyolult, inkább egy platformelemes köntösbe bújtatott sétaszimulátornak neveznénk. Ahogy említettük, egy madarat irányítasz, aki ugrálni tud a pályán, és nagyjából ennyi. Ez a madár épp most született, a játék ugyanis abban a pillanatban kezdődik, amikor kibújik a tojásból, és az ezt követő szürrealitás nekem rögtön az Angel's Egg hangulatát idézte fel, ugyanazzal az érzéssel, hogy mindenféle előzmény nélkül löknek bele egy világba, nem mellesleg szó szerint egy tojásból indulva.
Szinte azonnal az ébredés után rábukkansz egy mechanikus, összetett vonatra. Két kar van rajta: az egyik előre- vagy hátramenetért felel, a másik a sebességet szabályozza, és miközben megfogod őket, fizikailag fel vagy le kell mozgatnod a kamerát, hogy működésbe hozd őket. Itt nincs semmilyen automatizálás, ami egy egészen apró réteggel gazdagítja és kicsit meg is akasztja az amúgy egyszerű folyamatot. A demó rövid játékideje alatt nem jut sok mindenre a vonattal kapcsolatban, úgyhogy remélem, több lesz, mint egy egyszerű jármű, amivel furcsa helyszínekről még furcsább helyszínekre jutsz el.
És a helyszínek tényleg furcsák. Az első megállód egy föld alatti állomás, ahol különös lények és emberek fogadnak, akik nem igazán segítenek eligazodni ebben a világban. Az első városban, ahol a furcsa, havas hamu borít mindent, egy kenyérpirító megijed a megjelenésedtől, és arra kér, hogy hozd vissza a pirítósát, cserébe jutalmat ígérve. Egy gyanús alak fekete ballonkabátban egy csákányt ajánl fel neked a pirítós morzsájáért cserébe. Végül egy érző, szivarozó lufi elé kerülsz, akit elnyel egy hatalmas fogsor, maga után hagyva egy botot, pontosan azt a botot, amire az utolsó s'more elkészítéséhez szükséged van.
Miután megszerzed ezt, hirtelen eltűnnek a különös alakok, akikkel találkoztál. Vajon a küldetésed, hogy elkészítsd az utolsó s'more-t, olyan cél, amelynek az indítékát te, a játékos, sem ismered, és amely végül pusztulást és magányt hozhat erre a világra? Ez az egész finoman baljós, főleg ahhoz képest, milyen színes, bohókás és rejtélyes karakterek lakják a bejárt tájakat. Ez nyilván inkább a hangulatról szól, mint a mélyebb játékrendszerekről, de az itt kapott hangulatmorzsákból nekem már most is kedvem támadt többre. Meg egy s'more-ra is, úgy tűnik. Kár, hogy graham kekszet olyan nehéz szerezni az Egyesült Királyságban!
Mindenesetre a Steam itt található.
A Cinderline főleg azoknak a magyar játékosoknak lehet érdekes, akik szeretik a hangulatos, különös indie kalandjátékokat és a rövid, szokatlan élményeket PC-n.
