Pimax Dream Air teszt

A Micro-OLED kijelzők a csúcskategóriás virtuális valóság jövőjét jelentik. Ezek az apró panelek lenyűgözőek: mély feketét, elképesztő színeket kínálnak, a nem OLED kijelzőkre jellemző szokásos hibák nélkül. A Pimax Dream Air két ilyen panelt kapott, egy kompakt pancake lencserendszer mögött. Ez az első VR-headset az utóbbi időben, amelynek képminősége azonnal kiváltotta belőlem a „hűha” reakciót. Hasonló élményben legutóbb talán akkor volt részem, amikor először próbáltam ki egy VR-headsetet.

A Dream Air ráadásul rendkívül kompakt. Sokkal inkább hasonlít egy símaszkra, mint a gyártó másik VR-headsetére, a Crystal Superre, amely inkább egy nyolcvanas évekbeli sci-fi kellékének tűnik, mint modern viselhető eszköznek. Mindkettő lenyűgöző a maga módján, és a Crystal Superrel találkoztam először a Micro-OLED technológiával is. A Dream Air kisebb mérete és alacsony súlya azonban sokkal kényelmesebbé teszi a hosszabb használatot.

Akkor ez a legjobb VR-headset? Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Képminőség, méret és kényelem terén eddig egyik általam kipróbált modell sem igazán érte utol a Dream Airt, a követés viszont már korántsem ennyire meggyőző. A tesztelt változat a Pimax saját, beépített kamerákra épülő SLAM követését használja. Ez és a headsethez mellékelt, meglehetősen átlagos kontrollerek sem teljesítenek olyan jól, mint más megoldások. Ez jelentősen rontja az összélményt, és jelenleg a Dream Air legnagyobb gyengesége.

Nem minden VR-játékhoz van szükség kontrollerre. A repülő- és autószimulátorok, valamint az egyedi irányítást használó játékok kifejezetten jól működhetnek a Dream Airrel, bár ezeknél is akadnak kihívások. A headset látómezeje nem a legszélesebb az ilyen élményekhez, de más téren bőven tartogat előnyöket. Nézzük meg közelebbről.

Pimax Dream Air - Jellemzők

A Pimax Dream Air specifikációi lenyűgözőek. Olyan képességeket kínál, amelyekről az ember még az első HTC Vive vagy Oculus Rift megjelenésekor is csak álmodhatott.

Kezdjük az optikával. A headset két darab, 1,35 hüvelykes Sony Micro-OLED panelt kapott pancake lencsékkel. A Pimax ezt a megoldást ConcaveView néven említi. A pancake optikát alkotó három lencse közül az első mélyen besüllyesztett kialakítású, mintha egy golflabdát nyomtak volna az üvegbe még azelőtt, hogy az kikerült volna a kemencéből. A további két lencse együtt 110 fokos vízszintes látómezőt ad.

Ez megegyezik a Crystal Super Micro-OLED látómezejével. Az a modell ugyanezt az optikai megoldást használja, csak jóval nagyobb házban, és nagyjából a Quest 3, illetve a Steam Frame szintjét hozza. A Crystal Super QLED Ultrawide változata 140 fokos látómezővel ezen a téren felülmúlja a Dream Airt, én mégis egy fontos ok miatt a Dream Airt kedvelem jobban.

Ez a binokuláris átfedés. Azt mutatja meg, hogy a VR-headset két kijelzőjén mekkora képrészlet látható közösen. Az értéket százalékban adják meg: minél magasabb, annál nagyobb a két kép közös területe, és annál könnyebben egyesíti őket az agy egyetlen látvánnyá. Az ember sztereó látása miatt az agy folyamatosan összehangolja a két szem kissé eltérő nézőpontjából érkező információkat. A binokuláris átfedés ezért a virtuális valóság kényelmét és hitelességét is jelentősen befolyásolja.

Az optimális érték egyénenként eltérhet, de általában a nagyobb binokuláris átfedés előnyösebb. Számomra különösen fontos ez a tulajdonság, ezért vagyok elégedett a Dream Airrel. A headset kiemelkedő, 86%-os binokuláris átfedést kínál, jóval többet, mint a Quest 3, amelynél ez az érték mindössze 69%. A Quest 3 alacsonyabb átfedése nálam fokozott szemfáradtságot okoz, ezért gyakrabban kell felvennem az enyhe korrekciót biztosító szemüvegemet.

A Dream Airben nem tudom viselni a szemüvegemet, mert túl kevés hely marad a keretnek, de nem is érzem szükségét. Hosszabb játék során sem kellett felvennem, amit nagyrészt a magas binokuláris átfedésnek tulajdonítok.

Az alábbiakban a legutóbbi WimFov-mérés, vagyis a „What is my Field of View?” teszt eredményei láthatók.

• Dream Air - 86%
• Dream Air (széles FOV mód) - 77%
• Crystal Super QLED (50 PPD) - 77%
• Crystal Super Micro-OLED - 86%
• Quest 3 - 69%

A két Micro-OLED kijelző együttes, 7680 × 3552-es felbontása szemenként 3840 × 3552 pixelt jelent, és rendkívül éles képet biztosít. A Pimax Play szoftverben 90 vagy 72 Hz-es képfrissítés választható. Az alacsonyabb érték akkor lehet hasznos, ha a számítógép nem elég erős. A headset jelentős hardverteljesítményt igényel, natív felbontásához pedig csúcskategóriás videokártya szükséges.

A Dream Air szemkövetést is kínál, amely a Pimax Play alkalmazásban állítható be. A funkció gyorsan és reszponzívan működik, bár a játékoktól függően korlátozott lehet a haszna. Egyes címekben viszont kifejezetten fontos. Ilyen például a DCS, amely a szemkövetéssel működő Quad Views renderelést támogatja a jobb teljesítmény és képminőség érdekében. A Pimax saját központi renderelési megoldása is hasznos lehet, ha sikerül megfelelően beállítani, és az OpenXR futtatókörnyezeteként ezt választod. A konfigurálás játékonként némi munkát igényelhet, de a beállításokkal kísérletező felhasználók számára adott a lehetőség.

A Dream Air a beépített kamerákkal vagy Lighthouse rendszerrel követi a mozgást, a választott változattól függően. A tesztelt modell a Pimax SLAM néven forgalmazott, beépített kamerás megoldását használja. Négy kamerája van, mindegyik a headset előtti, alatti és feletti terület egy-egy negyedét fedi le. Ez a változat elvileg kézkövetésre is képes, de a funkció bekapcsolásának módját nem sikerült megtalálnom.

A csomag két kontrollert is tartalmaz. Ezek megegyeznek a Crystal Super mellé adott modellekkel, és meglehetősen átlagosak. Kényelmesek, de a kialakításuk a régebbi VR-headsetekre emlékeztet: a kéz körül íves rész fut. A kontrollerek alján található USB Type-C csatlakozón keresztül tölthetők, így nincs szükség AA elemek vásárlására.

A pánt két oldalába egy-egy hangszóró került, hasonlóan a Quest-széria modelljeihez. A hangminőség elfogadható, ami fontos, hiszen külön hangkábelt kellene vezetni a PC-től, ha jobb megoldást szeretnél használni: a headseten nincs 3,5 mm-es jackcsatlakozó. A kábelezésnél a Pimax arra is ügyelt, hogy a vezetékek mindkét oldalon csatlakozzanak, így egyenletesebb legyen a súlyelosztás. A két vezeték egy körülbelül négy méter hosszú, rugalmas, viszonylag vékony kábelben fut össze, amely egy elosztódobozhoz csatlakozik. A dobozt USB 3.0-n és DisplayPorton keresztül kell a PC-hez kötni, a tápellátását pedig a mellékelt adapter biztosítja.

Pimax Dream Air - Optika

A Dream Air képminősége a legjobb, amit VR-headsetben valaha láttam. Egyértelműen más kategóriát képvisel. A kontraszt, a színek és az élesség olyan kombinációját nyújtja, amelyre jelenleg csak a Micro-OLED technológia képes ezen a szinten.

A Dream Airben minden tárgy rendkívül élesen jelenik meg, még az oktatóablakok is jól olvashatók. A szövegek megjelenítése sokkal jobb, mint a régebbi, olcsóbb headseteken. Újra végigjátszottam a Half-Life: Alyxet, amely továbbra is az egyik legjobb VR-játék, és a Dream Air, valamint a Quest 3 közötti különbség megdöbbentő. A Dream Air képe sokkal élénkebb, a játék világa pedig jóval magával ragadóbb.

A Quest 3 képe fakóbb, kevésbé éles és darabosabb. A Dream Airrel sokkal inkább olyan érzés, mintha a fejlesztők eredeti elképzelése szerint látnád a játék világát, nem pedig annak halvány másolatát. A jobb képminőség sokkal közelebb hozza az akciót. Sötét környezetben a Micro-OLED egyenként vezérelhető pixelei különösen látványos kontrasztot teremtenek. A polcok alatt és a sarkokban headcrabek után kutatva kifejezetten nyomasztóvá válik a hangulat.

A Dream Air és a Quest 3 között jelentős az árkülönbség, ezért érdemes egy közvetlenebb riválissal is összevetni. A Pimax Crystal Super két QLED panelje, magas felbontása és fejlett optikája révén közelebb áll a Dream Airhez. A Micro-OLED azonban a színek mélysége és a kontraszt terén még így is előnyt élvez.

A pancake lencséknél általában erősebben jelentkezik a becsillanás, mint a hagyományosabb aszférikus lencséknél, és ez a Dream Air esetében sincs másként. A jelenség a TestHMD tesztkörnyezetben jól látható, játék közben viszont kevésbé feltűnő. Ettől függetlenül jelen van, bár a Quest 3 ezen a téren rosszabbul teljesít.

A rendkívül nagy pixelsűrűségnek köszönhetően a képpontok nem alkotnak látható rácsot, és a képernyőajtó-hatás sem jelentkezik. Ezt az apró, mindössze 1,3 hüvelykes Micro-OLED panelek teszik lehetővé. A kijelzőket közvetlenül szilíciumaljzatra gyártják, ami rendkívül nagy, gyakran több ezres pixelsűrűséget tesz lehetővé, szemben a hagyományos kijelzők néhány százas értékével. Az alkalmazott Sony ECX344A panelsűrűsége 3389 PPI, míg egy hagyományos, 27 hüvelykes, 4K-s monitoré mindössze 163 PPI.

A pixelsűrűség a képpont/fok értékben is megmutatkozik, amely meghaladja az 50 PPD-t. A körülbelül 110 fokos látómező nagyjából megfelel más csúcskategóriás VR-headsetekének. Bár ezen a téren a Dream Air nem egyedülálló, az eredmény így is kiváló, és jóval meghaladja a Quest 3, illetve a hamarosan érkező Steam Frame értékét.

A körülbelül 110 fokos látómező nem számít kiemelkedőnek, inkább átlagosnak mondható a mai VR-headsetek között. A mellékelt arcpárnával és 64-es IPD-beállítással végzett mérésem szerint a tényleges látómező körülbelül 90 fokos vízszintesen és 88 fokos függőlegesen. A Pimax Play haladó beállításai között elérhető széles FOV mód ezt nagyjából 98 fokra növeli, közelebb kerülve a gyártó által megadott értékhez. Ennek ára van: a binokuláris átfedés 86%-ról 77%-ra csökken. A Crystal Super QLED Ultrawide 140 fokos vízszintes látómezejétől így is messze marad, bár az már rendkívül magas érték.

A legnagyobb hátrány a hardverigény. Több mint 27 millió pixelt kell megjeleníteni, ehhez pedig valóban csúcskategóriás, modern videokártyára van szükség. Saját tapasztalataim szerint még egy RTX 5080 is nehezen birkózik meg a feladattal. Néhány erőforrásigényes játéknál a Pimax Play alkalmazásban csökkentenem kellett a renderelési felbontást, élesítést és felskálázást kellett használnom a teljesítményvesztés mérséklésére. A headset önmagában is drága, de a megfelelő számítógép még ennél is jóval többe kerülhet.

Pimax Dream Air - Kontrollerek és követés

A leendő vásárlóknak érdemes tudniuk, hogy a Dream Airhez mellékelt kontrollerek nem túl jók, a követés pedig megbízhatatlanul működik. A probléma forrása lehet maga az SLAM rendszer is. Akármi okozza, a kontrollerek és a headset együttműködése nem elég kiforrott.

A Dream Airhez két kontroller jár, amelyek megegyeznek a Crystal Super mellé adott modellekkel. Mindegyiken található egy, a kéz körül futó felső ív, négy gomb, egy ravasz, egy markológomb és egy hüvelykujjkar. Az aljukon lévő USB Type-C csatlakozón keresztül tölthetők. A csomag állítható méretű, átlagos csuklópántokat is tartalmaz. A felső ív miatt néhányszor összeütöttem a két kontrollert, ami ennél a kialakításnál előfordulhat, de ez önmagában nem komoly probléma. A követés pontatlansága viszont hosszabb távon fárasztó.

A két kontroller és a headset négy követőkamerája együtt sem biztosít egyenletes mozgáskövetést. A játékok ettől még játszhatók, de a pontosság és a mozgások kezelése inkább a régebbi VR-headseteket idézi.

A problémák főként a szélsőségesebb mozdulatoknál jelentkeznek, például amikor a kezemet a fejem fölé vagy a derekam alá emelem. A Blade and Sorceryben egy sziklára felmászni valóságos mentális állóképességi próbává vált. A kezeim gyakran beragadtak, nem reagáltak megfelelően, vagy remegve ide-oda csúszkáltak, miközben felfelé kapaszkodtam. Újra és újra visszacsúsztam a lejtőn, mint Bennett Foddy játékainak szereplői. A mozgás bizonyos szempontból életszerű, hiszen a valóságban a szédülés is okozhat hasonló bizonytalanságot. VR-játék közben azonban ez rendkívül frusztráló.

Más VR-játékokban is nehézséget okoz a Dream Airnek, amikor a csípő környékén lévő tokokhoz kell nyúlni. Úgy tűnik, a követés minden olyan mozdulatnál romlik, amelynél a kontrollereket közel kell vinni a testhez. Jelenleg a Quest 3-at választanám minden olyan játékhoz, amelyben fontos a pontos irányítás.

Jó példa erre az Eleven Table Tennis, amelyben egy macskát próbálok legyőzni. Az üres tekintetű AI-ellenfél lézerpontosan szervál és üti vissza a labdát, pedig csak a második nehézségi szinten van. A Dream Airrel sem sikerült felülkerekednem rajta. A szerválás is nehézkes, mert vagy nem tudom pontosan feldobni a labdát, vagy nem sikerül megfelelő sebességgel visszaütni. A kontrollerek nem érzékelik elég pontosan a mozgás sebességét és lendületét. A Quest 3-mal ezzel szemben már sikerül szerválnom, és rendesen meg tudok küzdeni a fennhéjázó macskával, bár legyőznöm még nem sikerült.

A szobaméretű játéktér határait szinte minden alkalommal újra be kell állítani, amikor leteszem, majd ismét felveszem a Dream Airt. Úgy tűnik, a headset a földre helyezve hajlamos elveszíteni a pozícióját a valós térben. Az újrakalibrálás ugyan gyorsan elvégezhető, de játék közben kifejezetten bosszantó, hogy újra és újra meg kell ismételni.

A Pimax Dream Air leginkább szimulátoros riggel használva tudja megmutatni az előnyeit, így a gyenge követésből eredő kellemetlenségek is kevésbé számítanak. Az elmúlt héten több VR-autószimulátort is kipróbáltam, és ismét szembesültem azzal, mennyire bonyolult lehet a kormány, a pedálok és a váltó megfelelő beállítása egy játékban, különösen VR használata mellett. Ez nem a Pimax hibája, hanem több autószimulátor régóta fennálló problémája. A szimulátoros játékosoknak ugyanakkor egy szélesebb látómezejű headset is jobb választás lehet.

Pimax Dream Air - Ergonómia

A Dream Air kétoldalt állítható fejpántot kapott, de nincs rajta a fejtetőn átvezetett pánt, amely extra tartást biztosítana. Más headseteknél ezt komoly hiányosságnak tartanám, ennél a rendkívül könnyű modellnél azonban kevésbé számít. A Dream Air kivételesen kényelmes.

A Dream Air a saját mérlegemen 280 grammot nyomott, miközben a kábel csatlakoztatva volt, de a teljes, négy méteres kábel súlyát nem számoltam bele. A Pimax kábel nélkül 170 gramm alatti tömeget ad meg. A többi headsettel összehasonlítva egyértelmű, mennyire könnyű a Dream Air:

• Dream Air: 280 g
• Quest 3: 437 g
• Quest 3S: 454 g
• Crystal OLED: 848 g
• Crystal 50 PPD: 837 g
• Sony PS VR2: 499 g

Néhány VR-headset saját rendszerchippel rendelkezik, így PC nélkül is képes játékokat futtatni. A Dream Air azonban még a Pimax Crystal Super Micro-OLED modelljéhez képest is rendkívül könnyű, pedig az utóbbi ugyanazt az optikát használja.

A Dream Airt órákon át tudom viselni anélkül, hogy nyomná a fejemet. Az általam tesztelt headsetek közül, beleértve a Quest 3-at, a Quest 3S-t és a többi Pimax modellt is, ez mozdul el a legkevésbé az arcomon. A felső pereménél kissé felmelegszik, éppen ott, ahol a két belső ventilátor kifúvónyílásai találhatók. Ez nem meglepő, és a melegedés még órák után sem válik kényelmetlenné. A kiváló optikával és a magas binokuláris átfedéssel együtt ez az egyetlen VR-headset, amelyet órákon át szemüveg nélkül is kényelmesen tudok használni.

Fontos azonban tudni, hogy a kompakt headsetben nincs hely a szemüvegnek. A csomagban található egy keret, amelyre külön megvásárolható dioptriás lencsebetét szerelhető.

A kábelezés súlyelosztása is jól sikerült. Minden vezetékes VR-headset kényelmetlenebb valamelyest a vezeték nélküli modelleknél, cserébe nem kell az akkumulátor üzemideje miatt aggódni. A Dream Air kétágú kábele ráadásul megakadályozza, hogy a vezeték egyetlen oldalról húzza a headsetet. Egyszerű, mégis hasznos megoldás egy régóta ismert problémára, és azt mutatja, hogy a Pimax a használhatóságra is nagyobb figyelmet fordított.

Egyetlen apró kifogásom, hogy a pánt mindkét oldalon éles peremmel csatlakozik a hangszóróházhoz. Megfelelő beállítással elkerülhető, hogy ez a rész a fülhöz vagy a fejhez érjen, de emiatt szűkebb a kényelmes pozíciók tartománya. Ezt leszámítva a Dream Air rendkívül kényelmes.

Pimax Dream Air - Szoftver

A Dream Air összes funkcióját és beállítását a Pimax Play alkalmazásban lehet kezelni. A program letisztult, egyszerű felületet kínál, kevés felesleges elemmel, és könnyű használni.

A Pimax Playben megtalálhatók a szokásos beállítások, például az IPD módosítása, a firmware frissítése, valamint a kontrollerek és a követőeszközök párosítása. A haladó és eszközbeállítások között azonban további fontos funkciók is rejtőznek, amelyek nélkül nehéz kiaknázni a Dream Air teljes képességkészletét.

Az egyik legfontosabb beállítás a renderelési skála. A Pimax azt javasolja, hogy a kisebb hardverterhelés érdekében csökkentsd az értékét. Élesítési szűrővel kombinálva finomhangolható a teljesítmény és a képminőség közötti egyensúly. Ha ez sem elég, az FSR és az NIS (Nvidia Image Scaling) felskálázási eljárásai is segíthetnek növelni a képkockasebességet. Ennek ára azonban a kép élességének romlása, vagyis éppen annak a tulajdonságnak a gyengülése, amelyért a headset felárát megfizeted.

A Dynamic Foveated Rendering (DFR) szintén a teljesítmény javítását szolgálja, és a Pimax Play, valamint a Dream Air szemkövetésével együtt használható. A Quad Views renderelés is támogatott, de csak azokban a játékokban működik, amelyek ezt külön támogatják, például a DCS-ben. A Center Rendering funkció három módban használható: Quality, Balanced és Performance. A Pimax leírása szerint a megoldás a látómező szélein csökkenti a renderelés minőségét, miközben a középső területet nagy felbontásban tartja a teljesítmény javítása érdekében.

Csak akkor vettem észre a Center Rendering működését, amikor megnyitottam a TestHMD-t, és a látómező közepén megjelent egy jól körülhatárolható kör. Ezen kívül a vonalak és a szövegek valamivel kevésbé voltak élesek.

RTX 5080-as videokártyával sikerült a renderelési skála csökkentését, az enyhe élesítést és a Center Renderinget kombinálnom. Így minden kipróbált játékban stabil, 72 Hz-es, sok esetben pedig 90 Hz-es élményt kaptam. A beállításokkal sokat lehet javítani a teljesítményen különböző PC-konfigurációk esetén is, de a megfelelő élményhez mindenképpen csúcskategóriás gépre van szükség.

A Pimax részletesebben is bemutathatná az alkalmazásban, hogyan működnek ezek a beállítások, és milyen feltételektől függ a használatuk. A VR kezelése még mindig lehet körülményes, különösen azért, mert a szemkövetés támogatása játékonként eltér. A beállítások és az összefüggéseik megismerése a vártnál több időt vett igénybe.

Pimax Dream Air - Ár-érték

A Dream Air ára 2299, illetve kb. 655.500 Ft, ami rendkívül magas elvárásokat támaszt a headsettel szemben.

A Dream Air nyújtotta a legjobb vizuális élményt, amit VR-ben valaha tapasztaltam. Ehhez a Crystal Super Micro-OLED kerül a legközelebb, amely ugyanazt az optikát használja, de a Dream Air kényelem és illeszkedés terén egyértelműen jobb. A Crystal Super nagyméretű házát egy símaszk méretű kialakítás váltja fel, miközben a Dream Air ára hasonlóan magas.

A headset feszegeti a VR-technológia határait. A virtuális valóság fejlődése időnként megtorpanni látszik, mintha évek óta ugyanazokkal a játékokkal és technológiákkal kellene beérnünk. A Dream Air részletgazdag képe, színei és tónusai azonban sokat javítanak ezen az összképen. Technikailag lenyűgöző eszköz, amelynek ára rendkívül magas.

A mozgáskövetés viszont messze nem képvisel csúcskategóriás színvonalat, és nem indokolja a kb. 753.800 Ft-os árat. A rendszer pontatlan, elavultnak érződik, és érezhetően rontja a játékélményt. Nehezen elfogadható, hogy egy kb. 196.400 Ft-os Quest 3 pontosabb irányítást biztosít, mint a kb. 753.800 Ft-os Dream Air, vagy hogy a játéktér határait minden alkalommal újra kell kalibrálni a headset levétele után. Ezen az árszinten ennél sokkal jobb követést várnék.

A Pimax Dream Air elsősorban azoknak a magyar VR-játékosoknak lehet érdekes, akik szimulátorokhoz és látványközpontú PC-s VR-élményekhez keresnek csúcskategóriás headsetet.