A Halloween: The Game egyszemélyes kampánya rövid, nagyjából néhány órás, és főként Michael Myers játékmenetét tanítja meg. PC-n és konzolokon megjelenő aszimmetrikus horrorjátékként inkább a többjátékos mód miatt érdekes, mert a kampány hangulatos, de kevés tartalmat ad.
A Colorado állambeli IllFonic pályafutása nagy részében ikonikus filmes IP-kre épülő, aszimmetrikus többjátékos játékokat készített. Talán a legnagyobb sikerük továbbra is az első ilyen próbálkozásuk, a 2017-es Friday the 13th: The Game maradt, amely remek játék volt, és mára hírhedtté vált a leállítása miatt. Azóta a csapat kiadta a Predator: Hunting Grounds, a Ghostbusters: Spirits Unleashed, legutóbb pedig a Killer Klowns from Outer Space: The Game című játékot is.
Most viszont végre az eddigi legkézenfekvőbb horrorfilmes, aszimmetrikus többjátékos alapanyagot dolgozzák fel a Halloween: The Game-ben. Ha előrendelésben a drágább, díszesebb kiadást választod, szeptember 4-én már korábban belevetheted magad a játékba; mindenki másnak szeptember 8-án nyílik meg. A többjátékos részt még több idő kell alaposan átnéznem és megemésztenem, de az egyszemélyes kampányt már végigjátszottam - ez az IllFonic első ilyen módja egy ilyen játékban - és az első benyomásaimat már most meg tudom osztani.
Kevesebb, mint egy rendes oktatóanyag
Ha nem vagy többjátékos játékos, és a Halloween egyszemélyes része miatt gondolkodsz a vételen, akkor én nem ezt ajánlanám. Alig néhány órás kampányról van szó - bár újrajátszva a fejezeteket valamennyit lehet rá húzni az opcionális feladatok és a kozmetikai jutalmak feloldásával -, és alig pár fokkal több, mint egy díszoklevéllel felvértezett oktatóanyag arról, hogyan kell Michael Myersszel játszani. Minden fejezet új mechanikákat mutat be az eszköztárában, amelyeket aztán a Halloween többjátékos oldalán kell majd finomra hangolnod és elsajátítanod. Mindezért cserébe viszont az IllFonic rengeteg szeretetet tett bele a filmekbe, elsősorban az egész történetet elindító, John Carpenter által rendezett és zenélt 1978-as Halloweenbe, ami pont annyit emel az egészen, hogy működjön.
Ahogy az várható, egy első Halloween-filmre épülő, Michael Myerses egyszemélyes kampány gyakorlatilag a film játékos változata. Ha még sosem játszottál IllFonic-játékkal, ez a kampány jól megmutatja, milyen érzés náluk játszani, beleértve az időnként már-már jellegzetességnek tűnő, nem feltétlenül hibának számító bizonytalanságot is. Nem futottam bele semmi olyanba, ami tönkretenné az élményt, de az elődeihez hasonlóan a Halloween is jól felismerhetően darabos néha - ezt vagy megszereted, mert hozzáad a többjátékos meccsek kiszámíthatatlanságához, vagy utálni fogod, mert... attól még darabos. Teljesítményben rendben van, de akadt néhány elég látványos hiba, például átesés a padlón vagy az, hogy bizonyos kijelölt rejtekhelyeken nem tudtam testeket elrejteni; ezt én nem sorolnám a még elfogadható darabosság kategóriájába, és remélem, a csapat hamarosan javítja az ilyen gondokat.
Mindenesetre egész jó móka kiszabadulni a Smith's Grove intézetből, megölni egy szerelőt, majd magadra húzni Michael jellegzetes sötétkék kezeslábását, aztán a boltban megölni az eladót, hogy megszerezhesd és felvehesd a William Shatner-maszkot, és teljes legyen az összeállítás. A filmes hatású megjelenítés, amely rátelepszik a játék filmhű látványvilágára, jól eladja az összképet. Ha nem vagy oda a filmes szemcsézésért, akkor viszont amit látsz, az nem fog tetszeni.
A kampányban a színészi játék rendben van, de az egyetlen igazán kiemelkedő, névvel is rendelkező szereplő Dr. Loomis, a többiek nagyrészt sablonos áldozatok. Haddonfield kertvárosi utcáin Michaelként rohangálni egyszerre jó és ijesztő élmény. A csendesebb pillanatokban a nehéz légzése minden lépést baljósabbá tesz, miközben a közeli házakból felhangzó sikolyok vagy a szekrényekben hallatszó elfojtott légzés szépen megteremti azt az érzést, hogy te vagy a testet öltött gonosz, és mindenki retteg tőled. Ugyanezt erősíti a rengeteg kivégzés is, ami a rendelkezésedre áll.
Távolról is követheted az áldozatokat, közben kis minijátékokkal növelheted az úgynevezett félelem szintjüket, majd lecsaphatsz a késeiddel, puszta kézzel, a környéken talált egyéb fegyverekkel - például vasvillával vagy piszkavassal -, sőt akár a környezetet is használhatod különleges, helyzetfüggő kivégzésekhez, például amikor valakit telefonpóznára szúrsz, vagy ledobod a második emeleti tornácról. A rövid kampány végig szórakoztató marad, és azzal zárul, hogy Michael elmenekül Haddonfieldből, hogy aztán valószínűleg online meccskeresésben egymás után irtsa majd a random játékosokat. Ennél többet viszont nem nagyon tesz, legfeljebb megtanítja az alapokat néhány Michael-hez köthető hírhedt gyilkosság kontextusában.
Összességében elégedett vagyok, mert a kampány nagyjából azt hozza, amire számítottam, de azért örültem volna valami nagyobbnak, amibe bele lehetett volna mélyeszteni a kést az IllFonic első ilyen egyjátékos próbálkozásánál. Ugyanakkor be kell vallani, hogy valójában nem ezért jöttél - vagy legalábbis nem ezért kellene jönnöd. Az IllFonic ilyen játékai a többjátékos részen állnak vagy buknak, és bár látom, milyen érdekes lehet Michaelként játszani, még mindig fogalmam sincs, milyen érzés valódi játékosokkal együtt vagy épp menekülő lakosként játszani ellene. A kampányt letudva most végre tényleg nekiveselkedem a Halloween többjátékos oldalának.
Hamarosan jön majd a teljes tesztem a Game Informer számára.
Eközben olvasd el a Game Informer értékeléseit a Friday the 13th: The Game, a Predator: Hunting Grounds és a Killer Klowns from Outer Space: The Game játékokról. Utána nézd meg az IllFonic-kal készült interjúnkat arról, mire számíthatsz a Halloweenben.
A Halloween: The Game a horrorjátékok és az aszimmetrikus multiplayer rajongóinak lehet különösen érdekes Magyarországon, főleg ha szeretnek ikonikus filmes alapokra épülő, többjátékos címekkel játszani.
