A Forbidden Solitaire egy horroros hangulatú, pasziánsz-alapú játék a Grey Alien Games-től, amely 2019-es kerettörténettel és egy 1995-ös CD-ROM köré épített sztorival dolgozik. A játék erőssége, hogy a témája és a mechanikái kivételesen jól összeérnek, így a régi játékelemek is frissnek hatnak.
Az olyan, mintha két, olajjal bekent kígyó csapna össze egy birkózómeccsen: a téma nehezen megfogható dolog. Egy játék lehet remekül megtervezett, de ha nincs összhang a játékmenet, a látvány, a történet és a keretezés között, az olyan disszonancia, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. A „disszonancia” szó régi vitát idéz, de Clint Hockingnak igaza volt: az összhangjukat vesztett játékok zavaróak tudnak lenni. Egy fejlesztő persze akár szándékosan is kelthet ilyen kellemetlen érzést, de gyakran ez csak mellékhatás, nem tudatos döntés.
Mi köze mindennek a Forbidden Solitaire-hez (Steam), ahhoz a játékhoz, amelyben egy horrorokkal teli kazamatába merülsz egyre mélyebbre, miközben a haladást kártyalapok kipucolásával viszed előre? Nos, remek példája annak, hogyan emelhet egy jól kezelt téma egy játékot a részei fölé.
A Grey Alien Games játékai a 2015-ös Regency Solitaire óta gyakran ugyanarra az alapra épülnek, vagyis a pasziánsz ihlette játékmenetre. Minden pálya egy kártyapaklikkal teli képernyő, és úgy kell megtisztítanod a területet, hogy olyan lapokat választasz, amelyek eggyel nagyobbak vagy kisebbek annál, ami épp a kezedben van. A hagyományos játékkártyák mellett előfordulhatnak lakatlapok, amelyeket csak egy hozzájuk illő kulcslappal lehet eltüntetni, különleges lapok, amelyek újrakeverik az összes paklit, vagy olyanok, amelyek a lapokat olyan színre vagy számra változtatják, ami segíthet. Mégis, mindegyik játékukban - a Regency Solitaire-ben, a Shadowhandben, az Ancient Enemyben és most a Forbidden Solitaire-ben is - más környezetet kapnak ezek a mechanikák, és ezzel megmutatják, mennyit számít az új kontextus.

A Forbidden Solitaire-ben egy játékon belüli játékot kapsz. Bár a történet 2019-ben játszódik, a karaktered egy 1995-ös CD-ROM-ot indít el, amelyet egy használtcikkboltban talált. Olyasmi, amire halványan még emlékszel gyerekkorodból, főleg a körülötte kialakult botrány miatt. A játék során egy öreg kazamatába törsz be, és annak mélyére hatolsz. Minden zárt ajtót, amely az utadba áll, minden labirintust, amely fejtörést okoz, és minden ellenfelet, amely kihívást jelent, a Grey Alien Games korábbi játékainak mechanikáival oldasz meg: kártyalapokkal teli képernyőket kell megtisztítanod. Még a jól ismert különleges lapok is visszatérnek, például az, amelyik megkeveri előtted az összes lapot. Ahogy haladsz előre a Forbidden Solitaire kazamatájában, időnként a jelenből érkező üzenetek szakítanak meg a húgodtól, aki épp a játékot és az ahhoz kapcsolódó botrányt kutatja, és rendőrségi jelentésekre, a titkolózó fejlesztő régi híradófelvételeire, valamint egy évszázadokkal korábbi szektakör dokumentumaira mutató linkeket küld.
Az ismert játékmenet ellenére épp ez az új téma emeli különlegessé a Forbidden Solitaire-t. Az új játékosoknak az 1995-ös játékként tálalt keret rögtön elfogadhatóvá teszi az egyszerű kártyás mechanikát, és lehetővé teszi, hogy elmerüljenek a giccses horrorban, amelyben szektatagok kísértetjárta videojátékokat fejlesztenek. A visszatérő játékosok közben azt is látják, milyen ötletesen igazították az öreg eszközöket ehhez az új világhoz. Amikor például találsz egy áldozatra szánt, ágyhoz kötözött embert, az őt felszabadító pálya tele van olyan lakatokkal, amelyek csak akkor tűnnek el, ha elég azonos színű lapot párosítasz. Ez egy olyan zárelbontós megoldás, amely már legalább egy évtizede jelen van a Grey Alien Games munkáiban, most pedig tökéletesen illeszkedik ahhoz a történeti pillanathoz, amikor egy karaktert kell kiszabadítanod. A játékmenet és a narratíva szinte hibátlanul talál egymásra.

Érdemes játszani a Forbidden Solitaire-rel: sokkal jobb elfoglaltság, mint egy olajjal bekent kígyót háromrészes öltönybe tuszkolni.
A Forbidden Solitaire azoknak lehet érdekes, akik szeretik a sztoriba csomagolt, pasziánszos logikára épülő játékokat és a sötétebb hangulatú indie címeket.
Gyakori kérdések
Egy horrorral átitatott, pasziánszalapú játék, amelyben kártyalapok kipucolásával haladsz előre egy kazamatában. A történet egy 1995-ös CD-ROM köré épül, miközben 2019-ben játszódik a kerettörténet.
Azért emelkedik ki, mert a horroros téma és a játékmenet nagyon jól illeszkedik egymáshoz. A megszokott kártyás mechanikák új kontextusban sokkal erősebben hatnak.
A játék a Grey Alien Games munkája. Ugyanez a csapat készítette korábban a Regency Solitaire-t, a Shadowhandet és az Ancient Enemy-t is.


