A Sketchy Fables egy első személyű explorációs játék, amelyben a harc stílusa alakítja a világ szépségét vagy sötétségét. A játék különleges, kézzel rajzolt látványa és Sarah Grayson narrációja kiemelkedő, de a lokalizációhoz használt generatív AI miatt vitatott. A teljes verzió hamarosan érkezik.
A Sketchy Fables egy első személyű felfedezős játék, ahol ha önirányító pillangókkal mész nekik az ellenségeknek, a világ szebbé válik, ha viszont sörétes puskákkal, akkor lassan „sötét rétegekbe” süllyed, amelyek „veszteséggel, pusztulással és életek végével” vannak tele. Ez azért elég sokkal jobb, mint a Paragon/Renegade-féle egyszerű felosztás.
Végszükség esetén a furcsa leleteidet tároló matricás könyvvel is megverheted a lényeket. Nem teljesen világos, hogy a saját inventory fegyverré alakítása pontosan hogyan hat a táj átalakulására, de azt tudom, hogy jó lenne ilyen diegetikus megoldásokat látni például a Kingdom Come: Deliverance 2-ben is, ahol a menük tömör fából készültek.
Általánosságban nem nagyon érződik, hogy a Sketchy Fables-ben különösebben éles határ húzódna a „szépség” és a „sötétség” között. Sőt, sok helyen egyáltalán nincs határvonal. A játék több száz „kézzel animált” kelléke mind ingatag, rothadó valami, olyan élénk és nyughatatlan, mint Sylvia Plath tulipánjai, úgy ficánkolnak és görbülnek, mintha épp az orrod előtt fejeznék be őket. A világ mintha folyamatosan formát keresne, a játékos beavatkozásai pedig állandó mozgásban tartják a részleteket. Minden, a csatornákban futó kardfogú patkányoktól kezdve a mosógép mellett kuporgó öregemberig, egyszerre vibráló és szivárgó látványt nyújt, bájosan és kissé visszataszítóan is. A karaktered kezei is olyanok, mintha mosatlan festőállványok lennének, zúzottak és üszkösödők.
Valahol mindennek a belsejében ott van a történet. „Az otthoni hálószobádban ébredsz” - magyarázza itt. „A gondolataidban ott motoszkál a szívhez szóló meghívás, hogy látogasd meg a nagymamádat, aki a nyüzsgő város legmagasabb felhőkarcolójában él. A világ nyitva áll előtted, de útra kelsz hozzá, vagy váratlan események egészen más irányba sodornak? A döntés a tiéd.”
Engem most éppen túlingerel minden, szóval egyáltalán nem vagyok döntési helyzetben. A demó alatt végig egy rejtélyes, éles hangzavar gyötört. Azt hittem, a gépem ventilátora adta meg magát végre. Aztán lenéztem, és rájöttem, hogy csipogó csibék vesznek körül.
Ez Sarah Grayson narrációja, akit a Gone Home-ból és a Hades 2-ből ismerhetsz. A forgatókönyvvel kapcsolatban van egy kevésbé örömteli hír is: Alle Jong fejlesztő generatív AI-t használt a támogatott nyelvek egy részének lokalizálásához. „Az egész játékot én magam írtam, a saját anyanyelveimből kiindulva, a hollandból és a frízből” - magyarázza itt. „A fordításokhoz a holland szövegből indultam ki, és AI-t használtam ahhoz, hogy a lokalizáció nagy része megvalósulhasson. Tudom, hogy a minőség nyelvenként eltérhet.
„A korlátozott idő és költségvetés miatt szóló fejlesztőként döntenem kellett: vagy lokalizálom a játékot, vagy egyáltalán nem adok hozzá fordításokat” - tette hozzá Jong. „Végső soron úgy gondolom, jobb, ha a Sketchy Fables minél több nyelven elérhető, mintha egyáltalán nem lennének benne fordítások. Így remélem, hogy a játék több ember számára lesz elérhető.”
Jong erőforrásproblémáival együtt tudok érezni, hiszen a látványba láthatóan rengeteg munka ment bele, de a generatív AI használata - egy agyonszállított, felelőtlenül kezelt eszközkészlet, amely lopott munkára támaszkodik - a lokalizációhoz nagyon kilóg egy olyan játékból, amely a kézzel végzett munkát dicsőíti. Kár érte. A Sketchy Fables teljes változata hamarosan megjelenik. Ha tetszik ez a nyugtalan, mocorgó stílus, a Death of a Wish is jó eséllyel bejöhet.
A Sketchy Fables azoknak a magyar játékosoknak lehet érdekes, akik szeretik a különleges hangulatú, történetközpontú indie játékokat és a formabontó látványvilágot.
