A Sony a digitális játékoknál azt mondta, a vásárlók nem birtokolják a megvett tartalmakat, miközben egy fogyasztóvédelmi wiki több mint 30 korábbi Sony-szöveget talált, amelyek ennek ellentmondanak. A vita a PlayStation Store digitális licenceléséről szól, és egy kaliforniai csoportos perben most az a kérdés, mennyire volt egyértelmű a tájékoztatás.
A múlt hónapban a Sony azzal érvelt, hogy a „józanul gondolkodó fogyasztók” már eleve tudják: valójában nem birtokolják a megvásárolt digitális termékeket. Most a Consumer Rights wiki egy listát állított össze, amely több mint 30 példát gyűjt össze arra, amikor a Sony éppen az ellenkezőjét mondta az ügyfeleknek, vagyis azt, hogy valójában birtokolják a megvásárolt digitális játékokat.
Egy nemrég benyújtott csoportos kereset azt állítja, hogy a PlayStation Store nem elég egyértelmű abban, hogy a digitális vásárlás nem jelent digitális tulajdonjogot. Amikor egy játékos vásárol valamit a PlayStation Store-ban, valójában egy digitális licencért fizet, amelyet bármikor visszavonhatnak - vagyis a vásárlás nem garantálja, hogy örökre hozzáférsz majd az adott játékhoz, DLC-hez vagy kozmetikai csomaghoz.
A Sony jogi csapata visszavágott, és azzal érvelt, hogy nem sért semmilyen, a digitális tulajdonjogra vonatkozó törvényt, mert a „józanul gondolkodó fogyasztókat” nem vezetik félre a bolt apró betűs tájékoztatásai. Tudod, azok a linkek a cég szolgáltatási feltételeihez és a szoftvertermék-licencszerződéshez, amelyek épp a fizetés előtt jelennek meg a PlayStation Store-ban.
Úgy tűnik, ezekre az érvekre válaszul a Consumer Rights wiki létrehozott egy „nem teljes körű táblázatot a Sony oldalán található, a digitális játékok 'birtoklására' utaló hivatkozásokról”. A lista több mint 30 olyan alkalmat sorol fel, amikor a Sony oldala nagyjából így fogalmazott: „Nézz meg egy közvetítést egy játékhoz, amelynek tulajdonosa vagy a játék központi oldalán keresztül”, vagy „Ha a tiéd a játék PS4-es és PS5-ös változata is, itt megnézheted, hogyan válthatsz közöttük…”
Az egyik frissebb példa a PlayStation Store részben található: „A Standard Edition tulajdonosai a Digital Deluxe Edition tartalmára is frissíthetnek.”
A kereset benyújtói szerint a Sony megsértett egy kaliforniai törvényt, amely „jogellenessé teszi, ha egy digitális áru eladója vagy kínálója a vásárló felé a 'buy', 'purchase' vagy bármely más olyan kifejezést használja, amelyet egy átlagos ember úgy értene, hogy az korlátozás nélküli tulajdonjogot biztosít a digitális áru fölött.” (A „józanul megítélhető” fogalom nem tűnik olyan dolognak, amit bíróságon könnyű lenne mérni, de ez már csak az én megjegyzésem.) Egy digitális eladó úgy kerülheti meg a törvényt, ha egyértelműen tájékoztatja a vásárlókat azokról a licencekről, amelyekért fizetnek. Hogy a per hogyan alakul a következő hetekben és hónapokban, az majd kiderül.
A magyar PlayStation-játékosoknak azért érdekes ez, mert a digitális vásárlások és a PlayStation Store használata itthon is ugyanazokkal a licencfeltételekkel jár, mint más régiókban.
