A Valve Steam Machine egy kis méretű SteamOS PC, amelynek SSD-je könnyen cserélhető, a RAM-ja viszont csak hosszú szétszereléssel érhető el. A CPU és a GPU nem bővíthető, de a gép több különálló, cserélhető panelje miatt a javíthatósága kifejezetten jó, még ha a memória-upgrade aligha éri meg.
Mi minden derül ki egy váratlan szétszerelésből a SteamOS mini PC-ről
Teljesen véletlenül szedtem darabokra egy Steam Machine-t. Ami eredetileg csak abból indult, hogy közelebbről megnézzem a RAM-kialakítást, végül nagyjából teljes szétszerelés lett belőle, mert a Valve apró PC-jének erősen rétegzett, szinte orosz baba-szerű felépítése miatt egyik alkatrészt a másik után kellett kiszedni. Mire észbe kaptam, hogy a csavarhúzózó karom kezd kifáradni, a Machine belseje már szanaszét hevert az asztalomon - nem annyira véresen, hogy ne lehessen összerakni, de sokkal, de sokkal több darabban, mint amennyit naivan terveztem, vagy amit a fő teszt során egyáltalán meg mertem próbálni.
Mindez viszont lehetőséget adott arra is, hogy sokkal közelebbről felmérjem a Steam Machine bővíthetőségét és javíthatóságát, valamint azt, milyen könnyen fedi fel a titkait. Hiszen hiába merít ihletet az egyszerűsített, nappaliba szánt konzolokból, papíron továbbra is egy PC-ről van szó, és egy PC-vel kapcsolatban mindig lesz valaki, aki szeretné átrendezni és újraépíteni a saját gépét. Csak, tudod, szándékosan.
1. rész: Használhatóság, vagy annak hiánya
Miután a Steam Deck esetében gitárpengetővel kellett feszegetni a burkolatot, arra számítottam, hogy a Steam Machine sokkal egyszerűbben nyitható majd ki. És valóban - a Deck házának körmöket tépő rögzítőkapcsaihoz képest a Machine burka néhány fordításnyi Torx-csavarozás után máris enged. Két csavar hátul, négy elrejtve a talpakban, és az egész belső egység ki is csúszik.
Ezen túl viszont? Hűha. Bizonyos értelemben a Steam Machine belseje furcsa ipari szépség: rendkívül tömörre épített elegye a fémből, műanyagból és áramköri lapokból, ahol a fontos alkatrészek szorosan megbújnak a nagyobb elemek sarkaiban, és egyetlen négyzetcentiméter sem vész kárba. Ez a tömörség viszont azt jelenti, hogy minden egyes darab más alkatrészekbe kapaszkodva, azokhoz láncolva ül - jóval inkább elrettentően más módon, mint egy hagyományos toronygépnél. Ott szinte minden azonnal hozzáférhető egy fő kamrából; itt gyakran előbb például a hátsó videókimeneti portokat kell kiszedni, mielőtt a hűtőbordához hozzáférnél.
Ez elég furcsa. És kényelmetlen is, attól függően, milyen mélyen ül a szerkezetben a célalkatrész - külön útmutatót majd külön írok erről, de a szétszerelés közben firkált jegyzeteim szerint egy SSD-csere és RAM-bővítés együtt harminckilenc külön lépést igényel. Egy középtornyos PC-nél ez nagyjából mennyi, hat? És ezek közül sok olyan mozdulat, amivel hagyományos asztali gépekben szerencsés esetben sosem találkozol, ráadásul az olyan összezsugorított Steam Machine-alkatrészek, mint a szalagkábelek, sokkal sérülékenyebbnek érződnek, mint a nagy, teljes méretű társaik.
A kezdő barkácsolók azért kapnak némi könnyítést. Egy T9- vagy T8-méretű Torx-csavarhúzó az egyetlen félig speciális szerszám, amire igazán szükséged van; én egy feszítőszerszámot használtam a legtöbb szalagkábelnél, de ez nem feltétlenül kötelező, különösen ha kisebb ujjaid vannak, mint az én kétbalkezes mancsaimnak. Ráadásul nincs olyan értelmes otthoni művelet, ami a hővezető paszta újrakenését igényelné, így az egyik legkockázatosabb hibaforrás is eltűnik, ami a szokásos PC-építésnél előfordulhat. Még inkább, mint a Steam Deck esetében, azt mondanám, hogy a Steam Machine belsejébe csak akkor érdemes belevágni, ha van időd és türelmed, és legalább valamennyi magabiztosságod a finommozgásokban.
2. rész: Le az upgradekkel
A jó hír az, hogy a Steam Machine gyári SSD-jének cseréje vagy bővítése minden korábbiak ellenére gyerekjáték. Ez az egyetlen nagyobb belső alkatrész, ami azonnal elérhető, amint az egység kicsúszik a házból, az M.2 foglalat pedig gond nélkül fogad egy másik, Steam Deck-méretű 2230-as meghajtót, vagy - miután az rögzítőcsavart áttetted a második furatba - egy teljes méretű 2280-as SSD-t. A foglalat 'csak' PCIe 4.0-s felületet használ, így egy újabb PCIe 5.0-s meghajtó nem tudná kihozni magából a maximális sebességet, de ez rendben van - az 5.0-s SSD-k általában még drágábbak is a 4.0-s modelleknél, többnyire csupán minimálisan gyorsabb betöltési időért cserébe.
Minden más sajnos vagy fixen a helyén van, vagy nagyon macerás. A CPU-t és a GPU-t nem lehet bővíteni, mert ezek egy félig egyedi összeállítás részei, teljesen integrálva a különleges alaplapba. Ez sem cserélhető, és bár a Wi-Fi/Bluetooth chip úgy néz ki, mintha egy elszánt modder ki tudná tépni és másikra cserélni, ez nem egy egyszerű be-ki pattintós megoldás, mint a legtöbb asztali alkatrésznél.
Így marad a RAM. Hiába van a Steam Machine-ben két DDR5 SO-DIMM foglalat, a Valve jelenleg csak az egyiket tölti meg, méghozzá egyetlen 16 GB-os modullal. Ez teljesítmény szempontból nem a lehető legjobb 16 GB-os konfiguráció, de azt jelenti, hogy elvileg egyszerűen be tudsz tenni még egy modult anélkül, hogy az eredetit el kellene tenni vagy eladni - memóriaválság idején ez nem a legrosszabb helyzet. Mindenesetre itt gyakorlatilag szabványos laptopmemóriáról van szó, semmi nincs beforrasztva vagy alapjaiban elérhetetlen helyre rejtve, tehát ha bővíteni akarsz, megvan rá a lehetőség.
De hogy miért akarnál, az már más kérdés. Emlékszel arra a 39 lépésre? A Steam Machine ugyan engedi, hogy hozzányúlj a RAM-hoz, de közben a két foglalatot a fő egység legmélyére rejti, a memóriát pedig rétegről rétegre kell kiszabadítani a szétszerelés során. Mintha a Valve-t annyira megviselte volna annak a bizonyos memóriának a beszerzése, hogy inkább örökre el akarták zárni, mint egy elátkozott, legyőzött csontvarázsló könyvét. Ráadásul még ha ki is ásod a RAM-foglalatokat, csak úgy tudod megtölteni őket, ha megveszed a modern PC-hardver történetének jelenleg egyik legdrágább alkatrészpárját. Ez pedig legjobb esetben is valószínűleg csak egyszámjegyű képkockaszám-növekedést hoz CPU-igényesebb játékokban.
Magyarán igen, a Steam Machine RAM-ja bővíthető. De én nem bajlódnék vele.
3. rész: Javíthatóság
Eddig úgy hangozhat, mintha a kis Steam Machine körüli matatás csakis óriási időpazarlás lenne. Ugyanakkor annak az az előnye, hogy ennyi nem alapvető komponens külön, kézzel eltávolítható alkatrészként jelenik meg, hogy - szándékosan vagy sem - meglepően jól javítható.
Relatív értelemben persze. A CPU-t így sem lehet leválasztani az alaplapról, ahogy egy halott processzort sem szednél ki egy hagyományos asztali gépből. De mondjuk a Steam Deckhez, egy konzolhoz vagy rengeteg laptophoz képest jóval könnyebb lehet egyetlen hibás alkatrészt cserélni anélkül, hogy egy teljes új Machine-re kellene minimum kb. 363.800 Ft-ot költeni. Sőt, néhány ponton valójában apróbb PC-darabokra esik szét, mint egy asztali gép: az előlapi I/O-portok például egy külön, csavarozható panel részei, amelyen a Wi-Fi/Bluetooth chip is megbújik, a microSD-kártya foglalat pedig erről a panelről is leválasztható. A DisplayPort/HDMI csatlakozók saját, kivehető külön panelen vannak, ahogy az SSD M.2 foglalata és a hátsó USB-portok blokkja is. A ventilátorborítás, a hűtőborda és az egyedi tápegység is külön választható.
Igaz, a DIY javíthatóság másik kulcsfontosságú része - az alkatrész-utánpótlás elérhetősége - még fejlesztés alatt áll a cikk írásakor. A Valve szerint az iFixit fogja árulni ezeket az alkatrészeket, ahogy a Steam Deck komponenseinél is teszi, de jelenleg még nem elérhetők. Fair módon a Steam Machine első körös előrendelései is csak most zárultak le, így egyelőre a cserealkatrészek piaca gyakorlatilag kíváncsi újságírókból áll. Ugyanakkor jogos az aggodalom, hogy a hardverhiány nem csak a memóriát és a tárhelyet érintheti - a Valve nyíltan elismerte, hogy jelenleg nincs annyi Steam Machine-készletük, amennyit szeretnének, így az általuk legyártható alkatrészek minden bizonnyal először az eladásra szánt gépekbe kerülnek, és csak utána jut belőlük az iFixitnek.
Ennek ellenére ez idővel megoldódhat. A valóban nehéz rész már megvan: a nagy javíthatóság alapjait beépítették magába a Steam Machine-be, még ha ez a hosszadalmas szétszerelés, a korlátozott bővítési lehetőségek és a nehezen elérhető RAM olykor mást sugall is. Ez a fekete kocka a szíve mélyén továbbra is egy PC. Csak remélem, hogy nem kell még egyszer belenyúlnom.
A Steam Machine azért érdekes a magyar játékosoknak, mert egy nappaliba is beillő, SteamOS-t futtató PC-ről van szó, amely a konzolos egyszerűség és a PC-s bővíthetőség között próbál egyensúlyozni.
