A Sony bejelentette, hogy 2028 januárjától megszűnik az új PlayStation-játékok fizikai lemezes gyártása. A lépés a teljesen digitális jövő felé viszi a PlayStationt, de komoly rajongói ellenállást váltott ki, mert sok játékos még mindig fontosnak tartja a lemezes kiadásokat és a tulajdonlás érzését.
Több mint egy évvel ezelőtt már arról írtam, milyen helyzetben van a videojáték-ipar a fizikai hordozók szempontjából, és hogy a Sony, a Microsoft és a Nintendo is mennyiféle módon próbálta csökkenteni a lemezes játékok előnyeit. Egy évvel később úgy tűnik, a Sony megtalálta a megoldást: ha a fizikai média már nem létezik, nem is lehet rosszabb. A PlayStation gyártója nemrég bejelentette, hogy 2028 januárjától már nem nyomtat játékokat lemezre, ezzel hivatalosan is elindítva az új, teljesen digitális korszakot. Hogy ez végül előnyös lesz-e a cégnek, majd kiderül. Az én szemszögemből viszont a Sony most alaposan lábon lőtte magát - pontosabban lemezen.
Ahogy egy korábbi KitGuru Games cikkben is szó volt róla, a fizikai hordozók szerepe a videojátékok világában már közel sem olyan zökkenőmentes, mint régen. Bár a konzolos hardverek fejlődtek, a lemezek pedig ellenállóbbak és nagyobb kapacitásúak lettek, a mai konzolokon a teljes játékadatot akkor is fel kell telepíteni az SSD-re, mielőtt elindíthatnád a játékot.
Ehhez jönnek még az első napi javítások, a megjelenés utáni frissítések és az a törekvés, hogy csökkentsék a költségeket. Ennek hatására az elmúlt nagyjából egy generáció alatt a lemezek haszna látványosan visszaesett, különösen azóta, hogy a Sony és a Microsoft is elkezdett digitális kiadású konzolokat kínálni.
Ennek ellenére a fizikai média kitartott. Legyen szó a kényelemről, a használtpiacról, a tulajdonlás érzéséről, vagy egyszerűen arról az élményről, amikor valaki kibont egy új játékot, a játékosok még nem akartak végleg búcsút inteni a lemezeknek. Sajnos azonban hamarosan már erre sem lesz választásunk, mert a Sony nemrég a PlayStation Blogon ezt jelentette be:
„Ahogy a fogyasztói szokások és a szélesebb szórakoztatóipar egyre inkább a fizikai lemezekről a digitális tartalmak felé fordul, 2028 januárjától megszűnik az új, PlayStation konzolokra megjelenő játékok fizikai lemezes gyártása” - tették hozzá, majd azt is kiemelték, hogy „Ez természetes irány a Sony Interactive Entertainment számára, hogy alkalmazkodjon a fogyasztói trendekhez, hiszen a digitális média iránti általános igény jelentősen megelőzi a fizikai lemezekét. Ez az átállás lehetővé teszi számunkra, hogy jobban igazodjunk ahhoz, ahogyan közösségünk többsége ma játékokhoz hozzáfér és játszik.”
Ez persze meglehetősen félrevezető állítás. Bár ténylegesen igaz, hogy többen vesznek játékot digitálisan, mint lemezen, ennek részben az az oka, hogy ezek a konzolgyártók idővel egyre rosszabbá tették a fizikai játékok használatát - ahogy azt a fent említett KitGuru Games cikkben is kifejtettem. Vagyis ez sokkal inkább egy önbeteljesítő jóslat, mint bármi más; egy olyan jóslat, amelyet maga a PlayStation írt meg.
Az irónia csúcspontjaként a Sony bejelentése arról, hogy többé nem nyomnak játékokat lemezre, pont akkor érkezett, amikor a konzolgyártó azt is közölte, hogy a PlayStation 3 és a Vita digitális áruházát teljesen leállítják.
Szerencsére a 7. generációs korszak játékainak többsége megjelent fizikai formában, így ezek valamilyen szinten megmaradtak az utókornak. Ettől még nem veszítem szem elől azt a tényt, hogy a Sony épp akkor mutatta meg nekünk, miért van szükség a fizikai játékokra, amikor egyúttal bejelentette, hogy felhagy ezzel a gyakorlattal.
A PlayStation hosszú örökséget tudhat maga mögött, amelyet évtizedeknyi éjféli rajt, a videojátékos hordozók többféle változata és az a tény épített fel, hogy valószínűleg csak azért lett ennyire sikeres, mert a PlayStation 2 elsöprő népszerűségre tett szert - aminek egyik fő eladási pontja az volt, hogy DVD-ket is le tudott játszani.
Sok szempontból a Sony mindig is segítette a fizikai hordozók fejlődését. A korai Walkman-időszakától kezdve a PlayStationig a hardver, a szoftver és a média mindig szorosan összefonódott.
A PlayStation 1 segített elindítani a CD-k térnyerését a kazettákkal szemben. A PS2 gyakorlatilag a világ legsikeresebb DVD-lejátszója lett. A PlayStation 3 bemutatta a Blu-ray lemezek fogalmát - ezek több adatot tudtak tárolni, és ellenállóbbak voltak a karcolásokkal szemben, mint az elődeik. Még a PlayStation 5 is megkapta a 4K Blu-ray támogatását, igaz, egy olyan időszakban, amikor a film- és sorozatstreaming már az új normává vált. És akkor még nem is beszéltünk a Sony hordozható gépeiről, amelyek mindegyikéhez - jóban-rosszban - valamilyen saját lemezes vagy kazettás megoldás társult.
Akár tudatosult bennük, akár nem, sokak szemében a PlayStation és a fizikai média elválaszthatatlan egymástól. Ezt a legerősebben talán az all-digitális bejelentésre érkező hatalmas felháborodás mutatja, ahol a PlayStation-fanok az élet minden területéről jelezték, mennyire nem tetszik nekik ez a közelgő jövőkép. A hírek szerint több játékkiadó is teljesen kimaradt az egyeztetésből, és a bejelentés őket is váratlanul érte. Persze minden más szemponttól függetlenül a lemezek kivezetésének oka végső soron pénzügyi.
Most az a kérdés, hogy a teljesen digitális modellből remélt extra haszon elég lesz-e ahhoz, hogy ellensúlyozza a rajongók felháborodását. Alapvető szinten már most is azonnali és erős visszhangot láthattunk: sok évtizedes PlayStation-játékos kijelentette, hogy nem fog PlayStation 6-ot venni, ha abban nem lesz lemezmeghajtó.
Egy IGN által készített felmérés szerint 13 ezer résztvevőből több mint 90% nem támogatja a teljesen digitális jövőt. Egy másik szavazás azt mutatta, hogy az érdeklődőknek csupán 23%-a tervezi, hogy a következő generációban is a PlayStation mellett marad.
A bejelentés ráadásul még több olajat öntött a Sony különféle versenyjogi pereinek tüzére is: a holland Stichting Massaschade & Consument fogyasztóvédelmi csoport szerint a lemezek eltüntetésével a cég már nem bújhat tovább a fizikai média mögé, ha a digitális gyakorlatait kell megvédenie.
De itt még nem ér véget a történet. A Sony a bejelentés után kénytelen volt egy vásárlóra legfeljebb 1 PS5 lemezmeghajtót korlátozni a PlayStation Direct oldalán. A cég ezután napokra teljes csendbe burkolózott, és visszavett a közösségi médiás jelenlétből is. Ez láthatóan nem segített: több indie fejlesztő is arról számolt be, hogy a játékaik bejelentését ellepték azok a kommentek, amelyekben a Sony-t arra kérték, hogy gondolja újra a lemezes döntést.
Utolsóként, de nem kevésbé fájdalmasan és ironikusan: a itt alatti kommentmezőt, ahol annak idején azt hirdették, hogy a PS4-játékokat egyszerűen úgy is megoszthatod egy baráttal, ha kölcsönadod neki a lemezt, most elárasztották azok a rajongói hozzászólások, amelyekben az emberek kifejezték csalódottságukat abban a korban, amelybe belegyűrt minket az élet.
Mindezek ellenére, bármilyen hangos is a tiltakozás, úgy tűnik, a Sony nem tervezi visszafordítani a döntést. Ahogy említettem, a lemezeket az elmúlt több generáció során fokozatosan, de biztosan szorították ki, vagyis még ha most meg is gondolnák magukat, a helyzet már nem javulna sokat.
Először eltüntették a játékok kézikönyveit, aztán macerássá tették a lemezek telepítését, végül pedig most magát a fizikai lemezt is elveszik tőled. Egy teljesen új korszak küszöbén állunk a videojáték-iparban - egy olyanon, amit én sajnos egyáltalán nem várok.
Magyar játékosként ez azért érdekes, mert a PlayStation hazai tábora is közvetlenül érintett lesz a digitális átállásban, főleg ha valaki még mindig a lemezes kiadásokat vagy a használt játékokat részesíti előnyben.
