A Max Payne 3 PlayStation 3 verzióját a békéscsabai PSX Shop bocsátotta rendelkezésünkre!
A maximális fájdalmat csak maximális dózisokkal lehet csillapítani? A múlt árnyai mára sötét fellegekként tornyosulnak Max életébe, aki napról napra keresi az igazi fájdalomcsillapítót. Szerettei elvesztésével nem csak fizikális sebeket szerzett, és egy új élet reményében elvállal egy melót Sao Paulo-ban, ahol „bőre alatt is pénz van” Rodrigo védelme lesz a feladata. Igen ám, de az események váratlan fordulatot vesznek Max életében, és egyedül találja magát egy olyan helyzetben, ahol magának kell kiderítenie az igazságot. Lehet, hogy Max meglepődik, de mi már rezzenéstelen arccal vesszük mindezt tudomásul és csak a bullet-time-okra koncentrálva vetjük bele magunkat a játékba!
Szóval a múlt fájó sebei, ahol is már nem a család az első, keresztet vetnek a jövőre, mely csak a pusztításról szól.
Rockstar
Kőkemény figura Max, jelen produktumunk sztárja. Annak, aki nem ismerné a lecsúszott zsaru előéletét, csigavér! Nekik ez igazán nem is fontos, mivel ez a játék amolyan „újratervezés” ízű, és bizony jól áll neki. Dióhéjban elég annyit tudni, hogy felesége és gyermeke elvesztése után marad az alkohol és a fájdalomcsillapító, beindul a tompulás, ahol is a valóság és rémálmok váltakozásával játszható a véres bosszúhadjárat.
Az átdolgozás sokkal kiforrottabb játékmenettel kecsegtethet, de vajon a GTA „szülőatyja” mennyire is akart szakítani az első két rész által kitaposott ösvénnyel, vagy tovább erősíteni azt? Azok, akik az első két részt magukénak tudták, örömmel vehetik észre a grafika és az erősebb vas által előtűnő előnyöket, és bár az első két részben volt egy kis rémálom, itt bizony arra nem kell számítani – na jó az emberi élet kioltása nem épp egy újabb Gondos Bocsok szivárványokkal tarkított epizód.
Amíg a szem ellát
A karakterek nem túl szépek, de nem is az a cél, hogy egy Ken és Barbie babazsúrjának védelmét biztosítsuk. A helyi kukoricacsutka-tároló(góré) szívének magját, azaz bébi bogyóját elrabolják és innentől kezdve a mi feladatunk eme gyengébbik nem életigenlésének megerősítése, és visszaszerzése.
Jelen produktum grafikai megvalósításánál igen vegyes érzéseim voltak. Az volt az első, amit megállapítottam, hogy ez egy már közepes feletti, jó színvonal, és játék amúgy is az ellenfél legyalulására van kiélezve. A játék helyszínekben gazdag, és miután kikeveredünk a városi, kocsi-garázsos aluljárókból, épületekből akkor egyszeriben mintha egy másik játék tárulna a szemünk elé.
Max megkopaszodásával (ami majd a történet előrehaladtával következik be) a játék kivirul, mintha egy másik játékba kerültünk volna, és egyszeriben tátott tekintettel indulunk neki a kalandoknak, kigolyózni az ellenfeleket.
Javára legyen írva, hogy vannak kisebb, rombolható tereptárgyak, nincsenek lerögzített halas konzervdobozok, nem golyóálló üvegből csináltak izzót a lámpatestekbe. Bár gyanítom, erre csak én vagyok ráállva, de igenis el szoktam időzni az ilyenekkel. Elvégre lövöldözős játékról beszélünk.
Az átvezető videók híven mutatják Max látásmódját, ami nem lehet túl kellemes, szédelgés, egy kis képremegés, de hol is láthattunk már ilyet? Mindenestre teljesen rendben van, hozza a „fílinget”.
Pál utcai fiúk: „kigolyózlak nemecsek!”
Eme stuff leginkább, és már kezdetektől fogva, a lassított lövésekre van kihegyezve, mindezt úgy, hogy vagy a vízszintes tér bármely irányába elugorva apránként adhatjuk ki a halálos fejlövéseket (ez kifogyhatatlan), vagy a jobboldalt megtelő fehér csík aktiválásával, szintén egy lassított effekt segítségével, lehet életellenes cselekedeteket végrehajtani. Az elgondolás, jó, ám a dolog rákfenéje mégis a sűrű tereptárgyak miatti beakadás lehet. Ilyenkor az irányítás kissé katolikus, nem árt hinni benne. Továbbá ha falnak ütközünk, vagy beütjük bármely testrészünket (azt is) akkor a lassítás megszűnik. Hamar megtanuljuk majd, hogy ne ugráljunk feleslegesen, különben lassított animációban nézhetjük végig, amint emberünk tehetetlenül nekiütközik a falnak és hamarosan lehet újrapróbálkozni.
Most, hogy ez direkt tervezői húzás, vagy a véletlen műve mindegy is, ennek eredményeként a harcot igazán változatossá lehet tenni. Éppen ezért jól is jön egy jól kigondolt fedezékrendszer, mint a Kane & Lynch 2-ben. Annak aki nem ismerné, egy teljesen jól használható falhoz lapulásról van szó. Működik, úgyhogy ezen nincs mit ragozni, innen lehet aztán szépen elrugaszkodva nagyokat ugrani, vagy csúfosan, saját magunkat is röhögésre késztetni.
Tehát menni, bujkálni, ugrálni kell és osztogatni a skulókat, odapörkölni az utolsó emberig. Itt egy kicsit visszakacsint a Sniper Elite című játék, ugyanis a legutolsó ember kivégzését premier plánban tekinthetjük végig jobb esetben. Jelen van a golyót végigkövető kamera és egy becsapódás, aminek hatására az ellenfél egyből élettelenül rogy össze. Néha úgy éreztem magam, mint egy vígjátékban, ugyanis direkt volt, hogy nem fő testrészre lőttem, ami egy kar vagy láb volt de az ellenfél akkor is beadta a kulcsot.
Az életerőt fájdalomcsillapítók segítségével lehet regenerálni, maguktól nem is fog visszatöltődni, tehát vigyázzatok és kössétek fel az alsót.
Pláne azért mert a játék senkit sem fog tutujgatni, a visszatérési pontokkal nem leszünk elhalmozva, így aztán a szavatosság nem is kérdés. Persze az eltunyult játékosok, vagy a kevésbé kitartók szívhatják a fogukat.
Max kicsit függő figura, főleg, hogy az élete tőlünk függ. Ámde ha valamiért a harc közepette elfelejtenénk bevenni a gyógyszerünk, és csak idegesen osztjuk az ellent, akik szintén nem piknikezni jönnek, elég hamar kiderül, hogy Rambó módszer nem mindig kifizetődő, szóval, ha ilyenkor van nálunk a fájdalomcsillapító bogyókból, a végzetesnek tűnő találat előtt még van esély a visszatérésre. Realisztikusnak nem mondható eme húzás, de ötletes, ugyanis ekkor egy lassított akcióban kivégezhető a halálos lövést beadó rosszarcú, ám itt majd sokaknak eszébe fog jutni a megalkotók édes anyukája. A dolog pikantériája a sok tereptárgy, fal mellett Max a falba fordulva persze, vagy fedezékébe nyomva a pisztolycsövet, ilyenkor csupán fordulni próbálhatunk, ráállni a likvidálandó félre, de mivel sikertelen, összeszorított fogsorral nézhetjük végig Max amúgy sem egészséges életmód által megkímélt testének gyors leamortizálását.
Érdekes módon nincs egy eldobható tűzoltó készülék, vagy marmonkanna, vagy gázpalack. Ez utóbbi még lenne, csak nem fogja meg Max, ügyet sem vet rá. Persze értem én, egyből azt mondhatnánk akkor, hogy Uncharted lopás, pedig nem, ugyanis ha emlékeim nem csalnak, Max már a második részben is operált ilyesfélével. Szóval olyan, mintha ezen a téren egy kicsit elbutult volna. A másik érdekesség, hogy nincs lopakodás, pedig szívesen megnéztem volna egy-két viccesebb elkapást. Helyette van közelharc, már amennyire ez majd segítségünkre lesz, ugyanis az ellenfelek sem viccelnek. Nem állnak neki szotyit törögetni míg lepuffanjuk a társaikat, és nem kezdik el bambán a falat bámulni. Arra aztán senki sem fog panaszkodni, hogy buta a mesterséges intelligencia, mert bizony ezek jönnek, lőnek, sokan vannak. Talán csak a fedezékrendszert nem használják elég okosan, de azért így feldobhatjuk párszor a bakancsot.
Szóval, ha kellő távolságba kerülünk az ellenféllel, akkor azt egy kis puhítás után fejbe lehet lőni. Természetesen ezt is szépen, direktbe mutatja a kamera, ami nem mindig a legjobb, ez a játék sokoldalúságának is köszönhetően hátrányba kerül. Sajnos nem mindig követ megfelelően, illetve túl közelről mutatja Max-et, melynek káros hatásait azt hiszem nem kell túl sokáig ecsetelni.
További kellemetlenséget okozhat az átvezető videók elnyomhatatlansága. Ez elsőre nem is lenne baj, de mivel a játék ez alatt töltődik be, másodjára és harmadjára is meg kell nézni, ha utána haraptunk a fűbe…
Földön, vízen, levegőben!
Igen-igen a játékmenet, bár leggyakrabban két lábon járó módban fogunk haladni, bizony megesik, hogy helikopterről, vagy motorcsónakról kell a védelmező szerepét játszani. Nem feltétlenül a gépjármű védelmére gondolok itt, az is megesik, hogy az időközben hozzánk csapódó társakra kell vigyázni, mint a hímes tojásra. Ez a része is teljesen rendben van, bár az ilyenkor messzebbről bevitt lövedékek bemutatása is hagy némi kívánnivalót maga után. Továbbá olyan is lesz, amikor éppen majd nekünk kell a ránk rontó gépjármű sofőrjét likvidálni, tehát a fejlesztők tudták, hogy a változatosság gyönyörködtet.
Fizika
Természetesen most nem fogjuk kiszámolni az erőt és az ellenerőt, a golyó röppályáját és becsapódási pontját, és nem állunk neki kísérletezni, de!
Néha történnek érdekes dolgok, ezek inkább megmosolyogtatóak az egyjátékos módban. Viccesen legurulnak az ellenfelek a lépcsőn. Néha az volt a halovány érzésem, hogy krumpliszsákokra lövök, ugye az utolsó embert, amikor első nézetből mutatja elhalálozni, néha nem a leglátványosabb. Talán a váltás túl gyors ott is lassítás és valós idő között, ezért lesz egy-két halál olyan vígjátékszerű.
Bérgyilkosok egymás közt!
Akár lehetne ilyen, vagy ehhez hasonló fantáziadús névvel illetni a multiplayert, de szükségtelen. Van itt mindenféle mód, amit már az online harcosok megszokhattak, így nem is fogom olyan nagyon bemutatni ezeket. Leginkább a deathmatchet próbáltam ki, hogy lássam mennyire is sikerült a Max Payne-re jellemző lassú halál mód átültetése.
A fejlődési rendszer igen kellemes, ahol is a karakterhez vásárolható mindenféle kiegészítő, így a minél jobban játszunk annál vagányabb gépcsúzlikat kaphatunk. Továbbá a felszerelés is testreszabható, csakúgy mint a kinézet.
Miután kiválasztottuk, ki milyen néni vagy bácsi szeretne lenni, egyből lehet csatlakozni a világhálóra. Egy headset, és persze a magyar vagy külföldi cimborák, ízlés szerint, már csak növelik az élményt.
Meglepődve tapasztaltam, hogy bár nem ugyanabban a mértékben, mint az egyjátékos módban, de sikerült beletenni a lassítást ugrás, vagy haladás közben is! Innentől kezdve kérem szépen, az élmény magáért beszél. Ezzel a multival voltaképpen sikerült kiemelkedni az erős négyes kategóriából. Ez a megvalósítás itt példaértékű. Nem tökéletes, vannak hibák, de itt tényleg már azért ül le az ember, hogy egy jó nagyot ökörködjön. Újra olyan szívesen vetetettem bele magam a csapatos harcba, mint anno a Killzone-nál.
Talán csak a gránát előkapása hagy némi kívánni valót maga után, ugyanis az nincs alapból gombra ráosztva, azt egy gyorsmenüből kell előkapni, és majd csak azután behajítani a játéktérre. Sajnos egyenként el kell játszani ezt a műveletet, de azért így is van, amikor ezzel és nem a red bullal adunk szárnyakat az ellenpajtiknak.
