GameSir T7 Pro Sugar Whirl teszt

Először is, a málna, a rózsaszín, a kék és a lila árnyalataiból összeálló színvilág valóban remekül mutat. A GameSir T7 Pro Sugar Whirl azonban nem csupán a külsejével próbál hódítani: TMR karokat és Hall effect ravaszokat is kapott. Nemcsak látványos, hanem pontos is, ráadásul vezeték nélkül használható, és a válogatós Xbox-konzolokkal is kompatibilis.

A vezeték nélküli használat mellett a töltés is kényelmesebb, mint sok más hasonló megoldásnál. Az asztalomon rendszerint mindenféle holmi hever, ezért nem gondoltam volna, hogy valaha a töltődokkolók híve leszek. A GameSir kontrollere azonban meggyőzött az előnyeikről.

A töltődokkolóval a T7 Pro vezeték nélküli használata különösen kényelmes. A hozzá tartozó szoftver egyszerűen kezelhető, mégis rengeteg beállítást kínál, így a kontrollert könnyen a saját igényeidhez igazíthatod. A holtjáték finomhangolása és a mozgásvezérlés állítása mellett néhány további RGB-világítási lehetőségnek is örültem volna.

A T7 Pro ergonomikus kialakítása sajnos nem feltétlenül ideális a kisebb kezű játékosoknak. Bár egyáltalán nem tartozik a legnehezebb vagy legmasszívabb vezeték nélküli kontrollerek közé, néhány gomb elhelyezése mégis megterhelőnek bizonyult a kisebb tenyerem számára.

A kb. 29.300 Ft-os, illetve 100 fontos ár mellett egyre inkább úgy tűnt, hogy főként a látványos színvilágért és néhány olyan extra csatlakozási lehetőségért fizetek többet, amelyeket valószínűleg ki sem használnék. Ha nem fontos az RGB-világítás vagy a vezeték nélküli Xbox-kompatibilitás, ennél jóval olcsóbban is találhatsz kiváló Pro kontrollert.

Jellemzők

A háromféle csatlakozási mód vezetékes USB-kapcsolatot, vezeték nélküli 2,4 GHz-es kapcsolatot és Bluetooth-kapcsolatot jelent. Ez önmagában nem különösebben szokatlan egy PC-s kontroller esetében, a T7 Pro azonban Xboxon is kínál vezeték nélküli csatlakozást, ami azért figyelemre méltó, mert a Microsoft konzoljai meglehetősen válogatósak ezen a téren. Egyetlen perifériával több játékeszközt is kiszolgálhatsz, ami már önmagában költséghatékony megoldás. A kompromisszum az, hogy Xboxon 250 Hz-es, PC-n viszont akár 1000 Hz-es mintavételezési ráta érhető el.

Az aszimmetrikus karok TMR-technológiája és a Hall effect ravaszok szintén komoly előnyt jelentenek. A TMR valamivel pontosabb a Hall effect technológiánál, de mindkettő mágneses érzékelést használ, így gyakorlatilag kiküszöböli a stick driftet és a beragadó ravaszokat. Ennek oka, hogy a mechanikában kevesebb a fizikai érintkezési pont, ezért a belső alkatrészek is kevésbé vannak kitéve a kopásnak.

Konzolos használatnál hátrány, hogy a rezgésben rejlő lehetőségeket még mindig kevés PC-s játék használja ki igazán. A PlayStation 5 DualSense kontrollerei részletes haptikus visszajelzésre képesek, az Xbox kontrollerei ezzel szemben továbbra is hagyományos rezgőmotorokra támaszkodnak. A T7 Pro összesen négy ilyen motort használ.

A T7 Pro giroszkópos vezérlést is kínál. A hat tengelyt érzékelő mozgásvezérlés kizárólag PC-n működik, a GameSir Nexus szoftverben viszont meglepően részletesen testre szabható.

Ergonómia

A T7 Pro előlapja fix műanyagból készült, így a rózsaszín, kék és lila dizájnt nem cserélheted másikra. Az elülső markolatok simák, az alsó részek viszont texturáltak. A membrános D-pad és az előlapi gombok nem tartoznak a legigényesebb kialakítású megoldások közé, de mindegyik kellemesen, határozottan kattog.

A műanyag ház miatt a kontroller nem kelt kifejezetten prémium benyomást, cserébe viszonylag könnyű marad. Tömege körülbelül 236 gramm, így több kiváló PC-s kontrollerénél is kisebb. A markolatokat erősebben megnyomkodva is csak kevés recsegés hallható. Bár az anyaghasználat nem sugall luxusminőséget, az összeszerelés megfelelő. A túlnyomórészt műanyag kivitel miatt azonban a kontroller kevésbé tűnik értékesnek, mint amit a kb. 29.300 Ft-os, illetve 100 fontos ára indokolna.

Az Xbox-kompatibilitás miatt a T7 Pro aszimmetrikus karokat kapott. Ez általában nem okoz gondot a kisebb kezű játékosoknak sem, bár a Denshattack! aranyérméinek begyűjtése alaposan próbára tette a kezemet.

Egy hosszabb fékezéssel és drifteléssel töltött játékmenet után már fájt a bal kezem. Ebben szerepe lehet az alsó ravaszok alatti, különösen vaskos ujjtámasznak is: szélesebbre feszíti a bal ravaszt kezelő mutató- és középső ujjamat.

Az átkonfigurálható hátsó gombok a középső ujjaimmal is könnyen elérhetők. Az L4 és R4 alacsony profilú, texturált felületű gombok, így tapintás alapján egyszerű megtalálni őket. Ez számomra jobb megoldás, mint a DualSense Edge nagy, lapátszerű hátsó gombjai. A rövidebb ujjú játékosoknak azonban hosszabb távon így is többet kell nyújtózkodniuk, ami kényelmetlenné válhat.

Hasonló terhelést tapasztaltam, amikor a Doom: The Dark Agesben kipróbáltam a ravaszok kétfokozatú útállítását. A heves lövöldözés után hamar fájni kezdett a tenyerem és az ujjaim ízülete, még azután is, hogy lerövidítettem a ravaszok útját. Ez különösen sajnálatos, mert a T7 Pro Sugar Whirl sem nem különösebben vaskos, sem nem nehéz kontroller.

A Dead As Disco játékmenetében, amely inkább az előlapi gombokra épít, egyáltalán nem terheli meg ennyire a kezemet. Ez arra utal, hogy a kényelmetlenségért nem annyira a kontroller súlya, mint inkább a hangsúlyos, magasabban elhelyezett felső ravaszok felelősek. A keskenyebb tenyerű vagy rövidebb ujjú játékosoknak ezért érdemes ezt figyelembe venniük.

Teljesítmény

A Tony Hawk-féle ujjdeszkázást idéző Denshattack!-ben újra és újra megpróbálom végrehajtani a Finger Heel 180 trükköt, és ilyenkor különösen jól jön a TMR-technológia. Miközben minden erőmmel mozgatom a jobb kart, a texturált felület biztos fogást nyújt, így az sem csúszik ki a kezemből, amikor egyre hosszabb kombóra törekszem. Az akár 1000 Hz-es mintavételezési rátával együtt a karok gyors és pontos vezérlést biztosítanak.

A hagyományos membrános előlapi gombok és a D-pad határozottan működnek, a kattogós visszajelzésük pedig kellemes. A kontroller hátoldalán két átprogramozható gomb is található. Ezek a fényes előlapi gombokkal ellentétben alacsony profilúak és enyhén texturáltak, ezért tapintással is könnyen megtalálhatók.

A reszponzív Hall effect ravaszok kétfokozatú útállítást is kínálnak. A kontroller alján két kis kapcsoló található. Ha az egyiket lefelé billented, a hozzá tartozó ravasz teljes útja használható; felfelé állítva viszont jelentősen lerövidül a mozgása. Ebben az állásban a ravaszok a felső gombokhoz hasonló, kattogósabb érzetet adnak.

A rövid úton működő, kattogós ravaszokat sok kompetitív játékos kedveli, mert a gyorsabb működés értékes ezredmásodperceket takaríthat meg. Számomra ennek kevés gyakorlati haszna van: az utóbbi időben az egyik legintenzívebb online élményem mindössze annyi volt, hogy eltévedtem a Big Walkban. Az 1000 Hz-es mintavételezési ráta a legtöbb helyzetben bőven elegendő, az e-sport megszállottjai azonban valószínűleg még ennél is többre vágynak.

Megjelenés

A kontroller nemcsak a lila árnyalataival tűnik ki: a töltődokk, az előlap és a gombok rózsaszín-kék színkombinációja egy málnás fagylaltkehelyre emlékeztet. Innen ered a Sugar Whirl elnevezés is. Különösen tetszik, hogy a két analóg kar eltérő színű.

Irodai neonfényben kissé olcsó hatást kelthet, természetes fényben viszont általában jobban mutat. A színvilág igazán játék közben érvényesül. Alapértelmezés szerint a kontroller jegeskék RGB-fénnyel világít, amely jól illik a külsőhöz. A fény megvilágítja az alsó részt, és átszűrődik az előlapi gombokon is, így az ABXY gombok használat közben gyöngyházfényű hatást keltenek.

A töltés közben megjelenő zöldes fény már kevésbé tetszik. Szerencsére a GameSir Nexus szoftverben csökkenthető az erőssége, vagy teljesen ki is kapcsolható. Ugyanitt a Sugar Whirl RGB-világításának többi elemét is részletesen beállíthatod.

Szoftver

A GameSir Nexus szoftverben négy különböző profilt állíthatsz be számos testreszabási lehetőséggel. Ezek a középső M gomb és az előlapi gombok kombinációjával is elérhetők. A program manuálisan letölthető, illetve a Microsoft Store-ból is beszerezhető, webes alkalmazásként azonban nem használható.

Néhány egyszerű beállítással sikerült visszafognom a töltés közben világító zöldes fényt, és azt is beállítottam, hogy a kontroller automatikusan csatlakozzon a PC-mhez, amint leveszem a töltőállványról. Számomra ez elegendő, de aki alaposabban testre szeretné szabni a vezérlést, annak a Nexus számos további lehetőséget kínál.

A karok és a ravaszok holtjátéka külön-külön finomhangolható csúszkákkal, kapcsolókkal és előre beállított profilokkal. Részletesen szabályozhatod a mozgásvezérlést, a rezgőmotorok erősségét és az RGB-világítást is. A Nexus szoftverrel sokat kihozhatsz a T7 Pro képességeiből, és rengeteg beállítást módosíthatsz az egyéni igényeid szerint. A világítás testreszabása azonban lehetne részletesebb: bár a belső fények szivárványszerű örvénye látványos, jó lett volna az árnyalatokat még pontosabban szabályozni.

Az RGB-világítás beállításainál maradt bennem egyedül hiányérzet. Bár valószínűleg a lehetőségek felét sem használom majd, tetszik, hogy a Nexus áttekinthetően mutatja be az összes funkciót. Ha a kezdőképernyő túlzsúfoltnak tűnik, külön kategóriákban is megtalálhatod a keresett beállításokat. A szoftver egyszerű, logikus és könnyen kezelhető.

Akkumulátor

A legtöbb vezeték nélküli perifériával az a legnagyobb problémám, hogy rendszeresen kábelre van szükség a töltésükhöz. Egy vezeték nélküli PC-s kontroller akkumulátora bármilyen nagy is lehet, előbb-utóbb ugyanúgy töltőre kell csatlakoztatni, mint a vezetékes eszközöket.

A vezetékes kontrollerekkel önmagukban nincs semmi baj, de amikor a PC-m mellett játszom, inkább a vezeték nélküli megoldásokat keresem. Egy kábel csak újabb akadály az amúgy is zsúfolt asztalomon: könnyen a gamer székem görgői alá kerülhet, vagy egy hevesebb játék közben leverhetek vele néhány Hatsune Miku-figurát.

A GameSir T7 Pro Sugar Whirl meggyőzött a töltőállványok előnyeiről. A dokkolón USB-C-port található, az alján pedig külön rekesz kapott helyet a 2,4 GHz-es vevő számára. A dokkoló vezeték nélküli vevőként való használatához továbbra is kábelre van szükség, de azt könnyen el lehet vezetni úgy, hogy ne legyen útban, és ne kerüljön például a Miku-figurák közelébe.

A töltőbölcső fém érintkezői és a kontroller alján található csatlakozási pontok révén az eszköz használat után egyszerűen visszatölthető. Az 1050 mAh-s akkumulátor is jól teljesít: több hosszú Denshattack!-menetet kibír egyetlen töltéssel. Ha egy nap elfelejtettem visszatenni a kontrollert a bölcsőbe, másnap még akkor is elegendő töltés maradt benne ahhoz, hogy újra játszhassak. Az akkumulátor persze gyorsabban merül, ha 1000 Hz-es mintavételezési rátát és erős RGB-világítást használsz.

Így nem kell külön észben tartanom a töltést: egyszerűen visszateszem a kontrollert a dokkolóra, amikor befejeztem a játékot. Ez a beállítást követően szinte magától működő megoldás különösen praktikus, ha hajlamos vagyok megfeledkezni a töltésről. A szoftver azt is lehetővé teszi, hogy a kontroller automatikusan csatlakozzon a PC-hez, amint leemelem a töltőállványról. A két funkció együtt igazán kényelmessé teszi a használatot.

Ár-érték

A Sugar Whirl vezeték nélküli Xbox-kompatibilitása sokak számára fontos előny lehet. Ha számodra is ez a fő szempont, az EasySMX D10 alternatívát jelenthet: TMR karokat, töltődokkot és kétállású ravaszrögzítést kínál, nagyjából feleannyiért.

A két modell közötti minőségbeli különbség leginkább abban mutatkozik meg, hogy a D10 nem rendelkezik külön szoftverrel, a D-padje és a ravaszai pedig csak közepes színvonalúak. A D10 Farout Purple színváltozatban is kapható, ami különösen vonzó lehet annak, aki a látványos külsőt részesíti előnyben.

Ha hajlandó vagy komolyabb összeget költeni egy kontrollerre, az újabb Razer Wolverine V3 Pro 8K PC kiváló csúcskategóriás választás, bár ebből a változatból már hiányzik az Xbox-kompatibilitás és a haptikus visszajelzés.

A középkategóriás alternatívák közül a GameSir G7 Pro Tri-Mode lehet a legkézenfekvőbb választás, ráadásul nagyjából kb. 3.260 Ft-tal olcsóbb. Mágneses előlapot és jobb akkumulátort kínál, RGB-világítás viszont nincs rajta, Xboxon pedig csak vezetékes kapcsolattal használható.

A legtöbb játékos számára ezek csak kisebb kompromisszumok, így a két kontroller között alig van valódi verseny. Ha nem ragadott magával a Sugar Whirl cukorkaszínű dizájnja, és nincs szükséged vezeték nélküli Xbox-kapcsolatra, a GameSir G7 Pro Tri-Mode egyértelműen jobb választás.

A látványos színvilág azonban sokat nyom a latban. A Sugar Whirllel még számos órát el tudok képzelni, annak ellenére is, hogy időnként megterheli a tenyeremet. Ha viszont a saját pénzemet kellene elköltenem rá, nehezen indokolnám meg a közel kb. 32.600 Ft-os vagy fontos árat.

A magyar PC-s és Xboxos játékosok számára azért lehet érdekes a GameSir T7 Pro Sugar Whirl, mert több platformon is használható vezeték nélküli kontroller. A látványos külső mellett a teljesítménye is meggyőző.