GameSir T7 Pro Sugar Whirl teszt

Gyártó

GameSir

Eszköz

Kontroller

Először is bevallom az előítéletemet: igen, ennek a kontrollernek a málnás, rózsaszín, kék és lila árnyalatokból álló színvilága tényleg nagyon bejön. Ettől függetlenül a GameSir T7 Pro Sugar Whirl nem csak a szép gombokra támaszkodik, hiszen TMR karokat és Hall effect ravaszokat is kapott. Gyönyörű és pontos, ráadásul ez egy valóban vezeték nélkül használható kontroller, amely a hírhedten kényes Xbox konzolokkal is kompatibilis.

Ha már a kábelek nélküli élménynél tartunk, ennek a gamepadnek a töltése sokkal kevésbé bosszant, mint más vezeték nélküli megoldásoké. Alapvetően, mint valaki, akinek az asztala örökké tele van mindenfélével, nem gondoltam volna, hogy valaha a töltődokkok pártjára állok. A GameSir kontroller azonban végül meggyőzött.

A töltődokknak köszönhetően a T7 Pro meglehetősen gördülékeny vezeték nélküli élményt ad. Ez a kényelmes használat a kifejezetten egyszerű szoftvercsomagra is igaz, amely rengeteg lehetőséget kínál, hogy a Pro pad tényleg a saját ízlésedre legyen szabva. A holtjáték finomhangolása és még a mozgásvezérlés piszkálgatása mellett én személy szerint pár további RGB-világítási opciót is szívesen láttam volna.

Sajnos a T7 Pro ergonomikus kialakítása nem biztos, hogy jól működik az olyan apró kezű játékosoknál, mint én. Félreértés ne essék, ez messze nem a legnehezebb vagy legmasszívabb vezeték nélküli kontroller. Épp ezért lepett meg, hogy bizonyos gombelhelyezések megterhelték a kis tenyeremet.

Ráadásul a kb. 28.200 Ft-os, illetve 100 fontos ár mellett egyre inkább az az érzésem támadt, hogy egyszerűen a cuki színvilágért és egy kevés extra csatlakozási lehetőségért fizetek többet, amit valószínűleg úgysem használnék ki. A helyzet egyszerű: ha az RGB-világítás vagy a vezeték nélküli Xbox-kompatibilitás nem különösebben fontos neked, akkor ennél az árcédulánál jóval olcsóbban is találsz remek Pro kontrollert.

Jellemzők

A tri-mode csatlakozás azt jelenti, hogy választhatsz vezetékes USB-kapcsolatot, vezeték nélküli 2,4 GHz-es kapcsolatot vagy Bluetooth-kapcsolatot is. PC-s kontrollernél ez önmagában nem túl különleges, de a T7 Pro esetében az Xbox-konzolokra is kiterjed ez a lehetőség, és ennek egyszerűen az az oka, hogy a Microsoft konzoljai elég válogatósak. Több játékeszköznél is használható egyetlen periféria már önmagában is költséghatékony, még úgy is, hogy konzolon csak 250 Hz-es mintavételezési rátát kapsz, szemben a PC-n elérhető akár 1000 Hz-cel.

Az aszimmetrikus karokban használt TMR technológia és a Hall effect ravaszok szintén nagyon üdvözlendők. A TMR valamivel pontosabb, mint a Hall effect, de mindkét mágneses megoldás hasonló elven működik, és gyakorlatilag száműzi a stick driftet és a beragadó ravaszokat. Röviden: ennél a mágneses technológiánál sokkal kevesebb a mechanikán belüli fizikai érintkezési pont, így jóval kisebb az esélye annak, hogy a belső alkatrészek idővel elkopnak.

KonzoIosa szemmel nézve kár, hogy több PC-játék nem használja ki jobban a rezgést. Míg a PlayStation 5 DualSense kontrollerjei lenyűgözően részletes haptikus visszajelzésre képesek, az Xbox kontrollerek továbbra is több rezgőmotort használnak. Itt a T7 Pro is négy ilyen motorral dolgozik.

Ha már a konzolos kapcsolatról beszélünk, a T7 Pro giroszkópos vezérlést is kínál. Ez 6 tengelyes, és ez a mozgásfunkció csak PC-n működik, de a GameSir Nexus szoftverben meglepően részletesen testre szabható.

Ergonómia

A T7 Pro stabilan rögzített műanyag előlapot kapott, így a rózsaszín-kék-lila dizájn mellett maradsz. A sima műanyag elülső markolatokhoz texturált alsó rész társul. A membrános D-pad és az előlapi gombok nem a legszebb dolgok, amiket valaha nyomogattam, de mindegyik kellemesen kattogósan jár.

A műanyag ház miatt ez nem a legprémiumabb érzetű kontroller, ugyanakkor így viszonylag könnyű is marad. Ennek eredményeként a T7 Pro önmagában körülbelül 236 grammot nyom, vagyis könnyebb jó pár kiváló PC-s kontrollernél. Még akkor is meglehetősen kevés a recsegés, amikor rendesen megnyomkodom a markolatokat. Lehet, hogy nem ad szuperprémium érzetet, de elég jól összerakták. Ugyanakkor a túlnyomórészt műanyag kivitel miatt az ember azt érzi, hogy a gamepad kicsit kevesebbet ér, mint a kb. 28.200 Ft-os, illetve 100 fontos ára.

Mivel ez egy Xbox-kompatibilis vezeték nélküli kontroller, aszimmetrikus karokat kaptunk hozzá. Nekem és az apró kezeimnek ez általában nem gond, bár a Denshattack! aranyérmeinek begyűjtése igencsak rendesen megdolgoztatott.

Egy hosszabb fékezős és driftelős session után a bal kezem már kezdett kissé fájni. Ez részben azért lehet, mert az alsó ravaszokat egy különösen vaskos ujjpihentető támasztja meg, ami szélesebbre nyitja a távolságot a bal ravaszt tapogató mutató- és középső ujjam között.

Az átkonfigurálható hátsó gombok is elérhető távolságban vannak a középső ujjaimnál. Az L4 és R4 alacsony profilú gombok texturált borítással, így tapintásra könnyű őket megtalálni, ami nálam sokkal jobb megoldás, mint a DualSense Edge nagy, lapát szerű hátsó gombjai. Ettől még az olyan rövid ujjú játékosoknál, mint én, ez hosszabb távon több nyújtózkodást és kényelmetlenséget jelenthet.

Hasonló terhelést éreztem, amikor a kontroller 2 fokozatú trigger stop beállításait próbáltam ki a Doom: The Dark Ages-ben. A golyózápor után rövid időn belül húzni kezdett a tenyerem és az ujjaim ízülete, még azután is, hogy csökkentettem a ravaszok útját. Ez kár, mert a T7 Pro Swirl egyáltalán nem tartozik a legkövérebb vagy legnehezebb kontrollerek közé, amelyekkel ezeknek az apró ujjaknak valaha táncolniuk kellett.

A Dead As Disco inkább előlapi gombokra épülő játékmenetében viszont egyáltalán nem érzem ennyire megterhelőnek a kezeimet. Ez nekem azt mutatja, hogy a kényelmetlenséget kevésbé maga a kontroller súlya okozza, és inkább a T7 Pro hangsúlyos, magasabban elhelyezett felső ravaszainak lehet köze hozzá. Ha neked is keskeny a tenyered vagy rövidek az ujjaid, mint nekem, érdemes előre számolni vele.

Teljesítmény

Amikor a Tony Hawk-féle ujjdeszka-álmok vonatos játékában, a Denshattack!-ben újra és újra megpróbálom végrehajtani a Finger Heel 180 trükköt, a TMR technológia nagyon jól jön, miközben a jobb kart minden erőmmel tekergetem. A texturált felső rész gondoskodik róla, hogy a karok ne csússzanak ki a fogásból, miközben még nagyobb kombóra hajtok. Ehhez társul az akár 1000 Hz-es mintavételezési ráta, így ezek a karok pontosan olyan reszponzívak és gyorsan mozdulók, amilyeneknek lenniük kell.

Aztán ott vannak a hagyományos membrános előlapi gombok és a D-pad. Ezek tisztán nyomódnak, és elégedettséggel töltenek el a kattogós érzetükkel. A kontroller hátoldalán két átkonfigurálható gomb is helyet kapott. A fényes előlapi gombokkal ellentétben ezek alacsony profilúak és finoman texturáltak, így tapintás alapján is könnyen megtalálhatók.

A reszponzív Hall effect ravaszok 2 fokozatú trigger stop funkciót is kínálnak. A kontroller alján két kis kapcsoló található, és ha az egyiket lefelé billented, a hozzá tartozó ravaszt teljesen lenyomhatod. Ha a kapcsolót felfelé billented, a megfelelő alsó ravasz útja sokkal rövidebb lesz. Ettől a hátsó ravaszok nyomása is kattogósabb érzetet kap, akárcsak a felső ravaszoknál.

A kattogós ravaszokat gyakran kedveli a versengő közönség, mivel a rövidebb út értékes ezredmásodperceket farag le a mozdulatok között. Én ebből keveset profitálok, mert az utóbbi időben az egyik legintenzívebb online élményem az volt, hogy eltévedtem a Big Walkban. Hasonlóan, az 1000 Hz-es mintavételezési ráta a legtöbb helyzetre bőven elég, de az e-sport megszállottjai valószínűleg még ennél is többet szeretnének.

Megjelenés

Talán már tudod rólam, hogy különösen vonzódom a lilához. Ez a kontroller nemcsak erre a színmánia-imádságomra céloz rá, hanem a töltődokk, az előlap és a gombok rózsaszín-kék árnyalataival tényleg olyan hatást kelt, mint egy málnás fagylaltkehely - innen a Sugar Whirl név is. Kifejezetten szeretem, hogy a két kar két különböző színű.

Az irodai neonfények alatt kissé olcsó hatása lehet. Természetes fényben általában jobban mutat a színvilág, de igazán játék közben áll össze az egész. Alapértelmezés szerint az RGB-világítás jeges kék fénnyel vonja be a kontrollert, ami szépen illik a színvilághoz, megvilágítja az alját, és átsüt az előlapi gombokon. Ettől az AXBY gombok használat közben szinte gyöngyházfényű hangulatot kapnak, amit nagyon szeretek.

Jóval kevésbé lelkesedem azért a zöldes ragyogásért, amit a kontroller töltés közben áraszt. Szerencsére ezt visszaveheted vagy teljesen ki is kapcsolhatod a GameSir Nexus szoftverben, ahogy a Sugar Whirl RGB-világításának minden más részét is finoman állítgathatod.

Szoftver

A GameSir Nexus szoftverben négy különböző profil között finoman állíthatsz be rengeteg opciót, és ezek mindegyike a középső 'M' gomb és az előlapi gombok kombinációjával érhető el. Magát a szoftvert kézzel le lehet tölteni innen, vagy a Microsoft Store-ból, de webes alkalmazás formájában nem érhető el.

A legkevesebb szoftveres piszkálással is sikerült visszafognom a töltés közben megjelenő zöldes ragyogást, és úgy állítottam be, hogy a kontroller automatikusan csatlakozzon a PC-mhez, amint kiemelem a töltőállványból. Nekem ennél több nem is kell, de ha szeretsz mélyebbre merülni a beállításokban, a Nexus rengeteg lehetőséget ad a kezedbe.

Elsőként finoman hangolhatod a karok és a ravaszok holt zónáit, ráadásul csúszkák, kapcsolók és előre beállított profilok egész sorával. Ugyanígy részletesen állíthatod a mozgásvezérlést, a rezgőmotorok erősségét, és természetesen az RGB-t is. Nagyjából ez a szoftver az, amivel a legtöbbet kihozhatod ebből a Pro padből; rengeteg opció van, hogy a T7 Pro igazán a sajátod legyen, bár a világítási beállításokból még néhány plusz testreszabási lehetőség jól jött volna. Menő dolog, hogy belülről egy örvénylő szivárvány világítja meg a kontrollert, de örültem volna annak, ha a fények árnyalatát még pontosabban is állíthatom.

Az RGB testreszabása volt az egyetlen olyan kategória, ahol hiányérzetem maradt. Bár valószínűleg a beállítások felét sem fogom valaha használni, tetszik, mennyire átláthatóan mutatja meg a Nexus szoftver az összes opciót. Ha a kezdőképernyő soknak tűnik, külön fókuszált kategóriákba is beléphetsz, és ott már célzottan állítgathatsz. Egyszerű, logikus és könnyű használni.

Akkumulátor

Az egyik legnagyobb bajom a legtöbb vezeték nélküli perifériával az, hogy milyen gyakran kell őket mégis vezetékkel tölteni. Egy vezeték nélküli PC-s kontrollernek lehet bármilyen nagy akkumulátora, előbb-utóbb úgyis a kábelezett társai sorsára jut.

Semmi baj a legjobb vezetékes kontrollerekkel, de én személy szerint nem ezt keresem, amikor a PC-mnél kontrollert használok. Egy kábel csak még egy olyan dolog, ami összekócolhatja a már így is kaotikus asztalomat, legyen szó a gaming székem görgőiről, amelyek majdnem megrágnak valamit, vagy arról, hogy egy forró gamer pillanatban felborítok néhány Hatsune Miku figurát.

A GameSir T7 Pro Sugar Whirl azonban meggyőzött a töltőállványok előnyeiről. A dokk USB-C portot kapott, az alján pedig külön rekesz van a 2,4 GHz-es vevőnek. Igen, ez azt jelenti, hogy továbbra is szükség van egy kábelre, ha a dokkot vezeték nélküli vevőként akarod használni, de ezt könnyen el lehet rendezni úgy, hogy ne legyen útban, és ne kerüljön például a Miku-hadsereged közelébe.

A bölcső fém érintkezőinek és a kontroller alján lévő érintkezési pontoknak köszönhetően a pad használaton kívül könnyedén visszatölthető. Maga a 1050 mAh-s akkumulátor is elég jó: több, maratoni Denshattack! sessiont is kibír töltés nélkül. Ha egy nap elfelejtettem visszatenni a kontrollert a töltőbölcsőbe, másnapra még mindig maradt elég energiám, hogy újra pályára álljak. Persze 1000 Hz-es mintavételezési rátával és pörgő RGB-fénnyel jóval gyorsabban fogy az akku.

Így már nem kell külön észben tartanom, hogy fel kell tölteni ezt a kis rosszcsontot, mert egyszerűen visszateszem a dokkra, amikor végeztem vele. Ez egy tipikusan beállítod és elfelejted típusú megoldás, amit a feledékeny énem nagyon értékel. Ha ehhez hozzávesszük azt a szoftveres beállítást, amelynek köszönhetően a gamepad automatikusan csatlakozik a PC-hez, amint felemeled a töltőállványról, tényleg nagyon gördülékeny élményt kapunk.

Ár-érték

Ahogy már korábban is mondtam, a Sugar Whirl vezeték nélküli Xbox-kompatibilitása sokaknak headline funkció lehet. Ha ez neked is fontos, akkor az EasySMX D10 egy másik opció, amely TMR karokat, töltődokkot, 'elite 2-way trigger locks'-ot és nagyjából fele ekkora árat kínál.

Máskülönben a minőségbeli különbség talán leginkább a D10 teljes szoftverhiányán, illetve a csak közepes D-padjén és ravaszain látszik meg. A D10 ráadásul még Farout Purple színben is kapható, amit lehet, hogy én magam is beszerzek.

Ha amúgy is hajlandó vagy komolyabb összeget rászánni egy kontrollerre, az újabb Razer Wolverine V3 Pro 8K PC teljesen megérdemli a legjobb csúcskategóriás kontroller címét, bár ez a frissítés már elhagyja az Xbox-kompatibilitást és a haptikus visszajelzést.

Sokkal valószínűbb alternatíva azonban az, ami ott lebeg a szoba közepén: az összességében legjobb kontroller továbbra is a GameSir G7 Pro Tri-Mode, és nagyjából kb. 3.130 Ft-tal kevesebbe kerül. A fő különbség, hogy a Tri-Mode mágneses előlapot és jobb akkumulátort kínál, viszont teljesen nélkülözi az RGB-világítást, és Xboxon csak vezetékes kapcsolattal működik.

A legtöbb embernek ez csak apró kompromisszum lesz, így a két kontroller között alig marad igazi versenyhelyzet; ha nem ragadott magával a Sugar Whirl cukorka-színvilága, és nem fontos számodra a vezeték nélküli Xbox-kapcsolat, akkor a GameSir G7 Pro Tri-Mode továbbra is az egyértelmű választás.

Én viszont egyszerűen nem tudok ellenállni egy vidám színvilágnak. Simán el tudom képzelni, hogy még sok órát töltök a Sugar Whirllel, még ha időnként fájdalmat is okoz a tenyeremnek. Ettől függetlenül, ha a saját pénzemről lenne szó, nehezen tudnám megindokolni, hogy majdnem 100 egységet adjak ki rá.

A magyar PC-s és Xboxos játékosoknak azért érdekes, mert egy olyan vezeték nélküli kontrollerről van szó, amelyet több platformon is használhatsz, és a kinézete mellett a teljesítménye is erős.