Turtle Beach Command Series MC7 teszt

Be kell vallanom, nagyon felcsigázott az ötlet, hogy egy modern egéren - minden nagy DPI-s trükkjével együtt - ott virít egy kijelző az oldalán. Azt is bevallom viszont, hogy azt hittem, mostanra már túl vagyunk a gyerekbetegségeken, hiszen képernyőket már mindenhova beépítenek a házaktól a hűtőkig, sőt még a kontrollerekig is.

Mégis elég ránézni a Turtle Beach Command Series MC7-re, és máris látszik, hogy ezek a gyerekbetegségek még mindig velünk vannak. Használat közben pedig ez csak még inkább bebizonyosodik.

Elméletben viszont értem az ötletet. Nagy rajongója vagyok a Stream Decknek, és rendszeresen használom a sokféle vezérlőjét. Elég vonzónak tűnik, hogy mindezt át lehessen pakolni az egér oldalára, ráadásul úgy, hogy tisztán le is tudd olvasni, mi mit csinál. A DPI, a lekérdezési frekvencia váltása, sőt még az akkumulátor ellenőrzése is különösen jól működik így, mert ezek tényleg profitálnak a vizuális visszajelzésből. Ennek ellenére néhány hét MC7-es használat után biztos lettem benne, hogy nem fogok teljesen erre váltani.

Jellemzők

Belsejében az MC7 lenyűgöző adatokat hoz. Az Owl-Eye optikai szenzor egészen 30 000 DPI-ig skálázódik, a 8000 Hz-es lekérdezési frekvencia pedig már versenyszintű. Olyannyira magas ez az érték, hogy az átlagos felhasználó gyakorlatilag semmi előnyét nem is fogja látni.

És itt jön a kényes pont: a 2,25 hüvelykes színes kijelző érintésérzékeny is, így többféle képernyő között válthatsz, attól függően, mire használod. Gaming egereken már láttunk kijelzőt korábban is, például a Cooler Master MM830-on és a SteelSeries Rival 710-en, de ezek nem érintőképernyők voltak. Ahogy én látom, az MC7 egy modern gaming egéren, ismert márkától, a legnagyobb kijelzőt kapta. Ez legalábbis furcsaságnak mindenképp elmegy.

De ennyi még nem minden, amit az MC7 fel tud mutatni. A 4D görgővel egy oldalon fel, le, balra és jobbra is tudsz navigálni, és extra gombokból sincs hiány. Van egy a hüvelyktámasz alján, egy az egérgörgő mellett, további kettő a bal oldalon, és persze megvannak a szokásos kattintógombok is.

Vezeték nélküli egérként 2,4 GHz-es vevőt is kap, ráadásul cserélhető akkumulátorokat használ. A töltőn van egy szabad USB Type-A port is, vagyis a töltőd akár a vevő szerepét is betöltheti. Ez egy remek megoldás, és az MC7-et szinte végtelen akkuidővel ruházza fel - már amíg nem bánod, hogy nagyjából 10 óránként 20 másodpercet rászánsz az akkucsereire.

Teljesítmény

Az Owl-Eye szenzor remek. Következetesen, simán dolgozik, és egyetlen játékban sem okozott gondot, amiben kipróbáltam az egeret. Hétköznapi játékhoz egyáltalán nincs panaszom a belső hardver teljesítményére. Ez a szenzor a PixArt PAW3950 kissé módosított változata, és ismerős lehet azoknak, akik használták már a Razer Deathadder V3 Prot, amely korábban exkluzívan kapta meg a PixArt 30K szenzorát.

A kattintások kissé hangosabbak a kelleténél, de nagyon fürgék. Ez a darab Titan Optical kapcsolókkal van felszerelve, és az ujjaim alatt kifejezetten jól működnek. Még egyetlen dupla kattintást sem produkáltak, és nagyon jól reagálnak.

A teljesítmény legnagyobb problémája azonban az, ahogyan az MC7 súlya eloszlik, és ahogyan a tenyér alatt érződik. 135 grammal elég nehéz egérről van szó - még a nemrég megjelent Naga V3 Pro-nál és a gombok hadánál is nehezebbről -, de ez önmagában nem jelentene nagy gondot, ha a súlyt kényelmesen el tudná osztani.

Viszont darabosnak érződik, és nagy sebességnél még enyhe zörgés is hallatszik belőle. Mindez együtt egy olyan egérhez vezet, ami versenyszerű játékban kissé esetlen, még akkor is, ha papíron mindenhez megvan a belső tudása.

Használat közben a kijelző meglehetősen különös. A Turtle Beach Swarm II szoftverben több képernyő között válthatsz, amelyeket a saját vezérlőiddel testre szabhatod, és ezek egészen gyorsan reagálnak. Viszont ahhoz, hogy ténylegesen megnyomjam a képernyőt, kénytelen vagyok megemelni az ujjaimat, ezért gyors játékra nem igazán alkalmas. Inkább apró funkciókhoz jó, vagy például az akkumulátor kijelzésére - bár a készülék világítása önmagában is mutatja az akkumulátor töltöttségét és a DPI-beállítást. Olyasmiket is ki tud jeleníteni, mint az életerő és a lőszer a Counter-Strike 2-ben, de a betekintési szögei elég gyengék, így igazán taktikai előnyt nem ad.

Akkumulátor-üzemidő

Az MC7 két darab 1000 mAh-s akkumulátorral érkezik, és mindkettő cserélhető. Egy töltőhöz csatlakoznak, amelyen a 2,4 GHz-es vevőnek is jut USB-port, így technikailag csak egyetlen USB-re van szükséged ahhoz, hogy minden működjön az egeredhez. Ez egy szuper rendszer.

Az akkuk cseréjéhez egyszerűen le kell venni a tenyér alatti rekeszt, kihúzni az akkumulátort, majd betenni egy másikat. Az MC7 saját akkumulátora éppen elég nagy ahhoz, hogy soha ne vegyem észre, ha a készülék lemerülne, miközben cserélek. Egészen praktikus, és egy kis gyakorlattal másodpercek alatt megoldható. Nem cserélhető olyan gyorsan, mint a Glorious Model O Eternal nyitott akkumulátoros rendszere, de valamivel rendezettebb.

A mindennapi PC-használat és az esti játékok mellett azt tapasztaltam, hogy 1000 Hz-es lekérdezési frekvencián néhány naponta kellett akkumulátort cserélnem, ami teljesen rendben van, főleg ilyen kényelmes csere mellett.

Ergonómia

Az MC7 ergonómiája igencsak zavarba ejtő. A bal oldali hüvelykujjnak kialakított bemélyedés kényelmes és természetes, viszont az ehhez a vájathez kapcsolódó két gombot kellemetlen elérni. Az egéren a bal oldali hüvelykujjas gombjaimat általában előre-hátra navigálásra használom, ezért szeretem, ha azonnal kéznél vannak. Itt ez nincs meg, mert vagy behajlítom a hüvelykujjam, vagy jócskán kinyújtom, hogy elérjem őket. A vájat ráadásul texturált is, nyilván azért, hogy az egér ne csússzon, ez viszont tovább fokozza a furcsaságot: mintha nem is arra ösztönözne, hogy mozgasd a hüvelykujjad, közben mégis muszáj megtenned, ha hozzá akarsz férni a két gombhoz.

Az egér háta jól ível a tenyeremhez, de a két fő gomb középen elég erősen ívelt. Ez azt jelenti, hogy ha a kezemet az egér aljára helyezem, az ujjaim alsó része alatt levegő marad, ha pedig előrébb csúsztatom a tenyeremet, akkor a bütykeim alatt lesz üres tér. Bármilyen fogással próbálkozom, mindig kicsit rosszul érzem, mintha soha nem pont jó helyen tartanám.

És ez még csak a kijelző előtt van: a panel túl hosszú ahhoz, hogy menet közben az egészet kényelmesen használd, ráadásul annyira közel esik az ujjaimhoz, hogy minden alkalommal megváltoztatom a DPI-t, amikor leveszem a kezem az egérről, majd visszateszem. A legfurcsább az egészben talán az, hogy nem találtam módot a kijelző zárolására, pedig ez sokkal jobban alkalmassá tenné játékra.

Ha gyorsan szeretnék számot váltani vagy megállítani egy videót, gyakran azt vettem észre, hogy az ujjam lekerül a bal klikk gombjáról, és inkább a kijelző köré fogom az egeret. Ahogy látom, egyszerűen nincs olyan gyors és kényelmes módja annak, hogy könnyedén elérd a kijelző minden részét, pedig nekem is elég nagy a kezem.

Ami a kialakítást illeti, az MC7 nem tűnik olcsónak a tenyér alatt, bár a képernyő megnyomásakor érzett rezgés nem a kedvencem. Az egésznek van egy üreges hangja és érzetet ad. Az egér felülete jólesik az ujjaknak, és jól kezeli az ujjlenyomatokat. Hiába kell a hátlapot leemelni az akkumulátorok behelyezéséhez, nekem soha nem sikerült véletlenül leesítenem vagy lelöknöm, ami mindig pluszpont.

Van egy enyhe zörgés, ha felkapod az egeret és megrázod, és ez látszólag a 4D görgő felől jön. Általában nem szoktunk egeret rázni, de ha gyorsan felkapod, hogy átteszed az egérpad egyik oldaláról a másikra, ez a zörgés bizony hallható.

Az egyik dolog, amit viszont kifejezetten szeretek, az a bal hüvelyktámaszba süllyesztett gomb. Ha ezt nyomva tartom, és közben a kifejezetten jó érzetű görgőt tekertem, azonnal változtathatom a hangerőt - és ez sokkal kényelmesebb és gyorsabb, mint a kijelző érintéses hangerőikonjait használni.

Megjelenés

Az MC7 egyértelműen úgy készült, hogy a Turtle Beach Stealth Pro II mellé illeszkedjen a réz és fekete színvilágával, de nem hozza azt a letisztultságot, amit a fejhallgató testvérmodellnél látni. Inkább olyan, mintha Cronenberg fantáziavilágából érkezett volna: elcsúszott szögek és púpos kiemelkedések gyűjteménye, mintha a ház belsejében rejtőző technikai alkatrészek ki akarnának törni, és csak a kezed tartaná vissza őket. Szinte olyan, mintha két külön gaming egér véletlenül besétált volna egy teleportba, és a végeredmény a kettő torz keveréke lett volna.

A jobb oldala viszonylag alacsonyan fut, kevés részletet kapott, míg a bal oldala szögletes, éles és magas. Természetesen azért ilyen magas, mert ott van az oldalára szerelt kijelző, de ettől az egész egér enyhén jobbra dől.

Ezt a döntést ráadásul elöl egy elég meredek vágás is kíséri. Az MC7 egyszerre íves és nem íves, egyszerre szögletes és nem szögletes. Nehéz értelmezni a formáját, és az én szememnek elég csúnyán mutat az asztalomon.

Az MC7 külsejében viszont van egy elem, amit kifejezetten kedvelek: az RGB megoldás. Egy letisztult fénycsík fut az egér alatt, amely testre szabható, de alacsony akkumulátorszintnél pirosra vált, ami hasznos figyelmeztetés, amikor szükségem van rá. A kijelző is jelzi, ha alacsony az akkumulátorszint.

A kijelző színes, ami kellemes extra, viszont a betekintési szögei furcsán rosszak. Ha abból a szögből nézem, ahonnan általában játszom, kifakultnak tűnhet. Soha nem annyira kifakult, hogy ne tudnám nagyjából kitalálni, milyen ikonok vannak rajta - és idővel úgyis megtanulod a helyüket -, de ettől még kevésbé tűnik minőséginek, mint amit a fekete és a réz színvilág sugallna.

Szoftver

Az első hetekben a Turtle Beach Swarm II szoftverét többnyire rendben lévőnek találtam, bár kissé lassú tudott lenni. Ezen a héten viszont a legfrissebb frissítés, az 1.0.0.63-as szoftververzió, amely november 2-án jelent meg, látszólag teljesen tönkretette a PC-men. Nem tudom elindítani, miközben a Feladatkezelő szerint fut. Mivel ez egy friss kiadás, simán el tudom képzelni, hogy gyorsan javítják majd, de kár, hogy a hardverhez mellékelt szoftver ennyire következetlen.

Arra is szükség van, ha testre akarod szabni a kijelzőt. Ha telepítve van, a képernyőt nagyjából úgy lehet személyre szabni, mint egy Stream Decket. Az alkalmazásból, az egér belső memóriájából vagy harmadik féltől származó appokból widgeteket húzhatsz rá a kijelzőre, és máris van egy új gyorsgombod. Enélkül viszont nem sok mindent tudsz kezdeni vele.

Úgy tűnik viszont, hogy teljesen egyedi vezérlőket nem tudsz beállítani, ahogyan a Stream Decknél, ami valamennyire korlátozza a személyre szabhatóságot. Összességében azért még így is elég széleskörű, és ritkán fordult elő, hogy ne találtam volna meg egy szükséges gyorsgombot.

Ár-érték

A kb. 52.200 Ft-os ár sok egy gaming egérért. Olyannyira sok, hogy ugyanennyiért megveheted a jelenleg egyik legjobb gamer egeret, a Razer Viper V4 Prot is, annak hibátlan szenzorával, remek akkumulátoridejével és könnyű kialakításával.

Így aztán ugyanennyiért választhatsz egy összességében jobb és könnyebb egeret, vagy dönthetsz a kijelző mellett. Az akkumulátoros rendszer valóban okos megoldás, bár más egerek is léteznek cserélhető akkumulátorral.

Az MC7 nem rontja el a mindennapi játékot, de én inkább látnék alacsonyabb alap lekérdezési frekvenciát, ha cserébe alacsonyabb lenne az ár, mert funkcióját tekintve ez azért nem egy kimondottan versenyszintű egér.

Jól látszik, mire ment el a fejlesztési keret. Egy nagy kijelző nem lehetett olcsó, az anyaghasználat pedig az ujjak alatt is jó érzést kelt - és ebbe még bele sem számoltuk azt a kutatás-fejlesztési költséget, ami egy érintőkijelző egérbe építésével jár. Ennyi pénzért azonban nekem ez még mindig inkább csak a Turtle Beach első próbálkozásának érződik. Olyan, mintha csak egy tesztkör lenne arra, milyen lehet egy érintőkijelzős egér, és ezen az áron én még nem igazán látom benne a jövőt.

A Turtle Beach MC7 azoknak lehet érdekes, akik PC-n egy különleges, sok extra funkciós gaming egeret keresnek, és nem bánják, ha a kijelző miatt kompromisszumot kell kötniük a kényelemben.