A Final Fantasy Resonance a Square Enix új, HD-2D stílusú szerepjátéka, amely a Final Fantasy Brave Exvius történetét alakítja át egyjátékos, hagyományos RPG-vé. Október 22-én jelenik meg PC-n és több konzolon, a Gamescomon látott demó alapján pedig a mély, körökre osztott harcrendszer és a látvány is kiemelkedő.
Hadd fessek le egy képet. A Gamescom 2026 második napja van, mindenki izzad a hőségtől, a menetrend egyre csak csúszik, mert a bemutatók elhúzódnak, az interjúalanyok túllépik az időkeretüket, és ahogy egyik standtól a másikig rohanunk, minden út percekkel hosszabb lesz. Megérkezem a Square Enix standjához, és kiderül, hogy - valami kommunikációs kavarodás miatt - a nevem nincs rajta a Final Fantasy Resonance kipróbálására fenntartott időponton. "Ne aggódj" - mondja egy mosolygó PR-os, miközben próbálja tartani magát -, "Switch 2-n is játszhatsz, ha nincs ellenedre, hogy állva maradsz?"
Final Fantasy Resonance
- Fejlesztő: Square Enix (Team Asano, Creative Studio 5), Lancarse Ltd.
- Kiadó: Square Enix
- Platform: Switch 2-n játszva
- Elérhetőség: Megjelenik október 22-én PC-n (Steam), PlayStation Store, Nintendo eShop és Xbox Store platformokon.
Fejlesztő: Square Enix (Team Asano, Creative Studio 5), Lancarse Ltd.
Kiadó: Square Enix
Platform: Switch 2-n játszva
Elérhetőség: Megjelenik október 22-én PC-n (Steam), PlayStation Store, Nintendo eShop és Xbox Store platformokon.
Nem gond, én úgyis otthon, nyugodtabb körülmények között fogom játszani a Resonance-t Switch 2-n. Ez a legjobb fajta előzetes. A helyzet viszont az, hogy egy szobába zsúfolva ülök nyolc PS5 gép mellett, körülöttem tíz izzadt ember ül és áll egymás mellett, a hatalmas hátizsákom a vállamon lóg, miközben a Switch 2-t a lehető legközelebb emelem az arcomhoz, hogy egyáltalán lássam, mi történik a sápadt mennyezeti fények alatt.
Mégis, ezek között a kedvezőtlen körülmények között teljesen elmerültem a Final Fantasy Resonance világában. Egyszerűen látványos. Még akkor is, amikor hunyorogva próbáltam kivenni, mi történik, és egy elég olcsó fejhallgatón keresztül hallgattam a játék vidám hangjait, egyből átjött ennek a váratlanul gazdag játéknak az a bizonyos produkciós színvonala. A harcrendszer mély, jutalmazó és nehéz, a látvány gyönyörű, a Final Fantasy múltjából és jelenéből érkező vendégidézések pedig annyira látványosak, hogy egyetlen animációt sem ugrottam át. Alig várom, hogy a teljes játék a kezembe kerüljön.
A Final Fantasy Resonance, ha valaki nem ismerné, a Final Fantasy Brave Exvius egyfajta újracsomagolt, átalakított változata. Az immár halott mobiljáték első történeti ívét - amely a Lapis nevet viseli - egyjátékos, hagyományos szerepjátékként alakította át. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit az Octopath Traveler 0 tett az Octopath Traveler: Champions of the Continent anyagaival. A Resonance története Rainre épül - természetesen továbbvive az időjárásos főhőshöz illő vonalat -, valamint társaira, Lasswellre és Finára, akiknek az a feladatuk, hogy megvédjék a világban maradt kristályokat, miután a Sötétség Veritasai egyet elpusztított.
Vagyis nagyon is hagyományos Final Fantasy-felállásról van szó, sőt a történet is visszanyúl a sorozat első három fő epizódjának hangulatához. De ez nem egyszerűen egy mobiljáték konzolos formába gyúrt, összecsapott átirata - sokkal, de sokkal több annál. Valójában csak a történet, illetve a "Visions" nevű idézhető és felszerelhető jelenség maradt meg az eredetiből - ezek a "Final Fantasy-sorozat ikonikus karaktereinek szellemei", amelyek további képességeket adnak. A grafika, a harcrendszer és a zene jó része teljesen új. Ettől ez lesz az első igazi HD-2D Final Fantasy-játék.
És őszintén szólva, a Resonance méltó ehhez a ranghoz. A Gamescomon kipróbált demó egyetlen kazamatára épült, amelynek végén egy nagy, kemény főellenfélharc várt. Az egyórás időkeretből szerintem úgy 20 percet maga a főnök legyőzése vitt el. Ez igazi körökre osztott játék - a Resonance-ban nyoma sincs az ATB-nek. Ez azt jelenti, hogy a képernyő tetején egy jól áttekinthető felület mutatja, mikor következik a mi támadásunk, és mikor lép az ellenfél. A játék fő trükkje egy "stagger" sáv: minden támadás okoz sebzést és stagger-t is, és ahhoz, hogy megszakítsd az ellenfelek veszélyes támadásait, illetve feltörd a védekezésüket, le kell merítened ezt a sávot. Úgy tűnik, az elemek, a buffok és a debuffok megértése elengedhetetlen a győzelemhez - nyers erővel nem lehet csak úgy áttörni.
A harcosoknak ezért a "Visions" által adott kiegészítő képességeket is használnia kell. A demóban a Warrior of Light (FF1), Cloud (FF7), valamint két, kifejezetten a Resonance-hoz készült Vision volt felszerelve. De Noctis egy kazamata sarkában rejtőzött a rátermett felfedezők számára, és a végső főnökharcban komoly segítséget jelentett. Elég gyorsan leesett, hogy a legjobb módszer a Wind dragoon ellen az, ha jég alapú támadásokkal - azaz az ő gyengeségével - szétzúzom az állóképességét, majd minden lehetséges Resonance-mozdulattal nyomom meg. Ezek nagyon látványos, nagyon szép "Ultimate" támadások, amelyek rengeteg sebzést osztanak ki, miközben buffokat is adnak. Van köztük gyógyítás, támadás- vagy védelemnövelés, illetve olyan is, ami csökkenti a csapatod által elszenvedett állóképesség-sebzést... ki kell kísérletezned, melyik összeállítás működik a legjobban a csapatodhoz.
Ha egyszer átlátod a rendszer finomságait, könnyű egyfajta flow-állapotba kerülni. A megfelelő mennyiségű állóképesség- és életerősebzés után extra köröket is szerezhetsz a karaktereidnek - így a debuffok közben tovább erősödhetnek, miközben a legjobb támadásaid lassan lecsipkedik a főnök elképesztően nagy életerősávját. Sok mindent elárul erről a játékról, hogy én - izzadtan, fáradtan és kimerülten - a Gamescom egyik standjának közepén állva is teljesen magával ragadva éreztem magam ettől a meglepően egyszerű rendszertől. Lehet, hogy máshogy élnéd meg, de én simán el tudom képzelni, hogy mohón falom majd ezt a harcrendszert, és azon agyalok, mennyi mindent lehet kihozni abból, hogy a négy karakterünk valójában nyolc különböző mozgássorral dolgozik, miközben a pályatervezés ehhez egészen kemény összecsapásokat társít.
Szerintem ez a játék inkább az Octopath Travelerre emlékeztet, mint bármelyik másik Final Fantasy-re - és ezt teljesen pozitív értelemben mondom. Ráadásul a Shin Megami Tensei-sorozat "Press Turn" rendszerének visszhangjai is felfedezhetők benne. Amikor a Resonance-t először bemutatták, kísértésbe estem, hogy egyszerű, rajongói kiszolgálásra építő pénzlehúzásnak írjam le, de most már tényleg úgy érzem, hogy a nyilvánvalóan gyönyörű múltidézések közepén egy olyan ötlet rejtőzik, amit még nem igazán láttam máshol.
Gamescom utolsó estéjén valaki megkérdezte, melyik játék tetszett a legjobban a rendezvényen látottak közül. "Final Fantasy Resonance" - vágtam rá gondolkodás nélkül. Egy héttel később, miután leültem és megírtam jó pár találkozóm anyagát, még mindig ugyanezt gondolom. A Final Fantasy 1997-ben szakított a pixeles grafikával, és nagyrészt a körökre osztott csatákkal is. Úgy érzem, azóta vágytam valamire, mint ez. Vajon a teljes játék beváltja-e a három évtizede érlelt ígéretet? Nagyon, nagyon remélem, hogy igen.
A Final Fantasy Resonance a JRPG-rajongóknak lehet különösen érdekes Magyarországon, főleg azoknak, akik PC-n vagy Switch 2-n szívesen kipróbálnak egy látványos, körökre osztott szerepjátékot.
