A Volatiles egy roguelike akciójáték, amelyben a pályát játék közben, mezőről mezőre építed fel, és minden új elem hat a karakteredre is. A fejlesztők szerint a rendszer a Dorfromantikból és más térképfelépítős ötletekből nőtt ki, de a végeredmény egy gory survival shooter.
Szeretem azokat a társasjátékokat, ahol játék közben tárulnak fel a mezők. Persze azt is élvezem, amikor a Catan telepeseiben már a játék elején felfordítjuk az összes elemet, megnézzük az összes táblácskát, és megpróbálunk stratégiát kitalálni abból, hogy mely nyersanyagok mely kikötők közelében csoportosulnak, de ez mégsem ugyanaz, mint a Betrayal at House on the Hillhez hasonló játékokban, ahol mindenki egyetlen szobában indul, és felfedezés közben mezőről mezőre tárul fel a ház alaprajza. Ugyanazt a taktikai szemléletet használod, figyeled, mit tud és milyen veszélyt rejt egy-egy helyiség, de mivel a ház még épül, a terved nem rögzülhet véglegesen. Minden új elemmel újra kell gondolnod az épület elrendezését, és persze amikor elérkezik a pillanat, hogy az egyik játékos elárul, akkor jön az igazi veszély, és a korábbi tervezést máris az új fenyegetéshez kell igazítanod.
A Volatiles egy akciójáték, amely ugyanezzel az izgalommal és rejtélyérzettel játszik. A történet egy furcsa létesítményben indul, ahol arra ébredsz, hogy fogalmad sincs, mi hozott oda. A körülötted lévő tudósok azt mondják, segíteni akarnak, de ők ugyanazok az emberek, akik újra és újra érzékdeprivációs tankba nyomnak, és a saját elméd szörnyeivel harcoltatnak meg.
Simán lehet, hogy nem a te érdekeidet tartják szem előtt.
Miután beledobnak a tankba, új roguelike menet kezdődik a kísérteties elmédben. Ez mindössze egyetlen mezővel indul, amelyet azonnal elárasztanak a rémálomszerű lények. Ha túléled a hullámot, szintet lépsz, és ekkor a kezdő mező mellé lerakhatsz még egyet, bővítve a térképet, erősítve a karaktered képességeit, és újabb ellenséghullámot idézve elő.
Ha játszottál már olyan játékokkal, mint a Blue Prince vagy az Into the Restless Ruins, akkor ismerős lehet ez a fajta menet közbeni haladás. Minden lépés vagy kör tovább bővíti a térképet, miközben új funkciókat és képességeket ad a kezedbe.
Amikor azonban ezekről a játékokról kérdeztem a Volatiles készítőit, azt mondták, más volt az ihletforrásuk. „Ez nagyjából 2023 márciusában volt, és akkor egyikünk sem hallott még a Blue Prince-ről” - mondja Ian Dovhan játékigazgató. „Szerintem még be sem jelentették akkoriban. A pályaépítés ötlete eredetileg abból jött, hogy játszottunk a Dorfromantikkal.” Dovhan szerint a nyugis stratégiai játék mezőpakolós mechanikája elgondolkodtatta őt azon, mi lenne, ha ezt valami sokkal agresszívebbbe ültetnék át. „Mi lenne, ha lenne egy akció-túlélő játék, ahol te magad építed fel a térképet?” - teszi fel a kérdést. „Mi lenne, ha a karaktered erejét az határozná meg, hogyan építkezel? Mi lenne, ha a fegyverek, a képességek és az életerő mind összekapcsolódnának magával a környezettel?”
A lerakott mezők nem egyformák: némelyik új fegyvert ad, mások bizonyos statokat erősítenek, de mindegyiknek megvan a maga felépítése is, ami a későbbi tűzharcokban hasznos lehet. Ez azt jelenti, hogy miközben építed azt a karaktert, akivel játszani akarsz, arra is figyelned kell, milyen terepet rakosgatsz le magad köré. „Dönthetsz úgy, hogy egy labirintusszerű poklot alakítasz ki, azzal a kockázattal, hogy magadat zárd be” - mondja Fritz Copes vezető szoftvermérnök. „Építhetsz nagy, nyílt tereket is, de akkor lehet, hogy elfogynak a fedezékek és a menekülési útvonalak. Előtérbe helyezheted az önjáró gépágyúkat és a robbanó hordókat. Néha választanod kell a fontos pont felé haladás, a gyógyítás vagy egy olyan képesség között, amelytől a golyóid lepattannak a falakról. Az ilyen taktikai dilemmákat próbáljuk folyamatosan a játékos elé dobni.”
Van ennek a folyamatnak egy másik rétege is. Hiszen egy emlékezetét vesztett karakter vagy, és ezek a mezők azt írják le, ki is vagy valójában, milyen erősségeid és gyengeségeid vannak. Ahogy bővíted a térképet és alakítod az eszközeidet, tulajdonképpen a karakterlapod visszatükröződését látod. Szinte olyan, mintha egy térképész készített volna karakterlapot. Az a sok bővítés vajon csak újrafogalmazza, ki volt a karaktered mindig is, vagy inkább új személyiséget ír rá?
Lehet, hogy túl sokat olvasok bele a mechanikákba és a metaforákba, de ha igen, akkor legalább enélkül is marad egy véres túlélő lövölde egy érdekes mezőpakolós mechanikával.
A Volatiles a roguelike és túlélő lövölde kedvelő magyar játékosoknak lehet érdekes, főleg azoknak, akik szeretik, ha a pályaépítés is része a harcnak.
