A Total War: Warhammer 40,000 a Gamescomon még csak demóként volt látható, de már most látszik, hogy a pozicionálás, a fedezékek és az egységek specializációja központi szerepet kap. A PC-s stratégia a sorozat klasszikus alapjaira épít, miközben űrbéli támogatásokkal és testre szabható egységekkel bővül.
A demók sokszor borzalmasan rossz módjai annak, hogy megismerjünk egy játékot, konferenciákon ez pedig kétszeresen igaz. Az ember szeretne a saját tempójában elmerülni egy játékban - és közben zavartalanul inni a friss teát -, nem pedig belepottyanni az akció közepébe, 20 perccel később kiemelkedni belőle, majd egy másik részben találni magát. Persze néha pont így működik a dolog, és vannak játékok, amelyeknek ez jobban is áll, mint másoknak.
A Total War: Warhammer viszont egyáltalán nem ilyen.
A grand strategy játékok az otthoni székből hadakozó hadvezéreknek készülnek. De nem is akármilyen székből, hanem egy magas támlás, karfás fotelből, amelynek a karfáján már szinte kikopott a bőr, ott, ahol a nagy gondolkodás közben rendre megpihentek a könyökök. Ezek nem rövid, kapkodós játékokra valók. Épp ezért a Gamescomon látott demó alapján nem tudok sokat mondani a Total War: Warhammer 40,000 végső minőségéről, de talán sokat elárul, hogy egy óra után, amelyből 20 percet a csataoktatás, 20 percet a kampányoktatás, további 20 percet pedig egy olyan helyzet tett ki, ahol a Space Marine seregem egy ork horda elsöprő támadásával nézett szembe, még mindig piszkosul izgatottan vártam a teljes játékot.
Szerintem a két oktatási szakaszon nagyjából át is ugorhatunk, mert pontosan azt mutatták meg, amit egy Total War játéktól várnál: a csaták nagy pályákon zajlanak, és a sikerhez a saját egységeid erősségeit kell kihasználnod, a gyengeségeiket pedig tompítanod, főként azzal, ahogy a terepen elhelyezed őket. A széria korábbi részeitől eltérően a Total War: Warhammer 40,000-ben szinte minden katona fegyvert visel, ezért sokkal nagyobb hangsúly kerül a távolsági harcra. A pályák ráadásul visszahozzák az Empire: Total War fedezékrendszerét is, így a távolsági fegyverekre építő harcot a pozicionálással kapcsolatos döntések egészítik ki. Röviden: ha a Space Marine-jaidat fedezékbe teszed egy domb tetején, darabokra fogják szedni azokat az Ork Boyzokat, akik felrohanak a hegyre, hogy közelharcban találkozzanak az Emberiség Birodalmának kék fiúival. Fordítsd meg a helyzetet, és a Space Marine-ok könnyen elborulhatnak a rohamozó tömeg alatt.
"Sok RTS játék inkább az ellenpárokra épít" - mondta nekem a csata termékfelelőse, David Petry a demó után, utalva az Age of Empires típusú kő-papír-olló taktikára, ahol a lovasság jó az íjászok ellen, az íjászok a gyalogság ellen, a gyalogság pedig a lovasság ellen. "Mi is nagyon figyelünk az ellenpárokra, ez tényleg fontos. De a pozicionálás legalább ennyire számít. A pozicionálás az egyik legfontosabb dolog a Total Warban. Szinte még az ellenpárt is felül kellene írnia."
A kampányból látott rövid szeletben bázisokat építettem, seregeket mozgattam, majd csatákba rohantam bele. Ez teljesen tipikus Total War. Viszont azokat a bolygóközi finomságokat nem láttam, amelyek ezt a játékot megkülönböztetik a sorozat többi részétől. Azt sem láttam igazán, hogyan épülnek a bázisok, amelyek extra támogatást adnak a csatákban. Petry szerint azonban ez a része a játéknak fontos lesz ahhoz, hogy "össze lehessen rakni a megfelelő dolgokat egy csatához".
Ha egy közelgő ütközetre készülsz, a hagyományos Total War játékokban a legjobb felkészülés az, ha megerősíted a sereged. A Total War: Warhammer 40,000-ben viszont vannak pályán kívüli eszközök, amelyekkel a magad javára billentheted az esélyeket. Ha van egy flottád a bolygó körüli pályán, akkor tüzérségi csapásokat, óriási, húszabáló lézereket és csatarepülőgépes géppuskázást is biztosíthat. Emellett óriási tarackokat is építhetsz, amelyek mérföldekről zúdítanak ágyúlövedékeket az ellenségre. "Ha van egy flottád a megfelelő felszereléssel, a megfelelő emberekkel a landoló kapszulákban, és minden készen áll arra, hogy segítsen a csatában, akkor oda vetheted be a szükséges dolgokat, ahol szükség van rájuk, hogy megnyerd a harcot" - mondta Petry.
Ahogy mondtam, a demóban nem láttam, hogyan kapcsolódnak össze ezek a pályán kívüli elemek, nálam minden csata előkészítése már eleve megtörtént.
Ezért a nekem erősen kedvező oktatómeccsek helyett inkább arról a összecsapásról szeretnék beszélni, ahol teljesen helybenhagytak.
A helyzet egyszerű. Az Orkok támadnak, és bár az Astra Militarum egységei minden erejükkel tartják az állást, bármelyik pillanatban összeomolhatnak. Az én feladatom, hogy a kis Space Marine seregemmel megerősítsem a védelmet, lemészároljam a zöldbőrűeket, és véget vessek a támadásuknak. A dolgot még nehezebbé teszi, hogy a védelmi vonalon három különböző elfoglalási pontot is tartanom kell.
A meccs elején egyenlő arányban osztottam szét az erőimet, és alig figyeltem arra, milyen típusú egységeket küldök az egyes pontokra. Ez volt az első hibám. Az Orkok hullámként öntötték el a pályát. Míg az én Space Marine-jaim inkább tízes és húszas csoportokban mozognak, addig egy-egy ork egység láthatóan 100 főből áll. A csapataimat fedezékbe helyeztem, de a tüzelésük alig ritkította a hordát. Az egyik gond az volt, hogy az Orkok nem minden pontot egyformán támadtak, hanem a nyugati elfoglalási pontra koncentrálták az erejüket. Az, hogy szétosztottam a seregemet, azt jelentette, hogy a nyugati Space Marine-ok hatalmas rohamot kaptak a nyakukba, miközben a keleti oldalon állók csak tétlenül ácsorogtak. Tétováztam, mielőtt nyugatra vontam volna az erőimet, és csak túl későn esett le, milyen lassan mozognak a Space Marine gyalogosok. Gondolom, ebben szerepe van a nehéz kék páncélnak, meg annak is, hogy túl büszkék ahhoz, hogy fussanak.
A következő gondom az volt, hogy valójában nem tudtam, mire valók az egységeim. Azok az Intercessor egységek, amelyeket már ismertem a csataoktatásból, elég egyszerűen kezelhetők voltak, hiszen bolt puskákkal voltak felszerelve, és jók a könnyű páncélzatú célpontok ellen, de a nehézpáncélos Orkok ellen nem sokat értek. A többi csapatomat viszont még sosem láttam, és menet közben próbáltam kitalálni, melyik mit csinál. Játszottam már a társasjátékos változattal, de utoljára nagyjából 20 éve, így a Warhammer 40,000-ről szóló tudásom nagy része a Dawn of War játékokból származik. Azoknál viszont sokkal közelebbről látod a csatát, az én jelenlegi nézőpontomból pedig sok egység teljesen megkülönböztethetetlennek tűnt a gyakorlott szemem számára.
Tudtam, hogy Terminátorokra van szükségem, és bár a pályán nem voltak, az űrben tartalékban igen. Aki előkészítette ezt az Orkok elleni csatát, gondoskodott róla, hogy a Space Marine-jaimnak legyen pár acélos trükk a tarsolyukban. A pálya felett egy űrhajó keringett, tele az Imperátor legjobb embereivel, akik landoló kapszulákban vártak arra, hogy csatlakozzanak hozzám a csatatéren. És ha már egy komplett lakóházat dobsz le a harctérre, akkor legalább hozd ki belőle a legtöbbet. Megparancsoltam a Terminátoroknak, hogy az ork előrenyomulás sűrűjébe érkezzenek, és egyenesen néhány Boyz fejére zuhantak, akik rendesen megkeserítették a csapataim életét. A Terminátorok kirobbanva vetették magukat a küzdelembe, készen arra, hogy felnyissanak néhány fejet.
Storm bolterekkel és erőöklökkel felszerelve sem volt azonban elég, és mivel egyenesen a horda közepébe kerültek, gyorsan felülkerekedtek rajtuk. Behívtam a pályaközi fegyvereket - a húszabáló űrlézereket, a géppuskás támadásokat, a tarackcsapásokat -, de egyik sem volt elég. A csata rendesen elúszott. Azt mondhatnám a Space Marine-jaimnak, hogy vonuljanak vissza, és harcoljanak egy másik napon, de hát erre túl büszkék.
Egészen szánalmas teljesítmény volt a részemről, és azt hazudnám, ha azt mondanám, hogy mindvégig ez volt a tervem, vagyis hogy így mutassam meg a pozicionálás fontosságát a Total War: Warhammer 40,000-ben. Ha jobban helyezem el az egységeimet, és a sereg erősségeit az Orkok gyengeségeihez igazítom, vissza tudtam volna verni a támadást.
Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy ez teljesen az én hibám volt. Mielőtt bármit is szóvá tennék, az Ultramarine vállvédőimre hivatkozva azért hozzátenném: a demó felépítése valóban a játék igényei ellen dolgozott. Normál esetben valószínűleg már órák óta a seregemmel játszva érkeztem volna el ehhez a küldetéshez, ismerve a saját egységeimet és az ellenségem hadrendjét is, így sokkal jobban ki tudtam volna használni az erősségeket és gyengeségeket. Ettől függetlenül azt is el kell mondanom, hogy a csatateret sokkal nehezebb volt átlátni, mint más Total War játékokban. Az összes Space Marine egységem az Orkokra tüzelte a fegyvereit, de némelyik sokkal hatékonyabban tette ezt, mint a többi, és ezt nem tudtam azonnal megkülönböztetni. A hagyományos Total War játékokban, ahol az egységek többsége elég egyértelműen közelharci, távolsági vagy lovas, sokkal könnyebb leolvasni, mi történik a csatában, és ennek megfelelően hogyan kellene módosítanod a taktikádat. Ebben az ütközetben viszont küszködtem ezzel. Persze a gyakorlattal majd jön az ismerősség.
Valami más is előjött a demó utáni interjúban, ami egy olyan taktikai mélységre utal, amely még inkább összezavarhatja majd, mennyire könnyű átlátni egy csatát. Míg más Total War játékokban az egységeidet egységesen fejleszted, a Total War: Warhammer 40,000-ben az armyd minden egyes egységét külön is testre szabhatod és specializálhatod.
"A kampány során lehetőséged lesz fejleszteni az egységeidet, és értelmes, látványos módon módosítani a felszerelésüket" - mondta Petry. Például az Intercessorok bolt puskáit lecserélheted rövidebb hatótávú autoboltokra vagy hosszabb távú stalker bolt puskára. Különböző képességekkel rendelkező szakaszvezetőket is adhatsz az egységhez. Ahogy Petry fogalmaz, ez lehetővé teszi, hogy "ezt a sereget folyamatosan fejleszd és igazítsd a helyzethez, és különféle specializációk felé tereld őket". Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy játék közben észben kell tartanod az egyes egységek közti különbségeket, és biztosítanod kell, hogy a megfelelő Intercessor rajt a megfelelő helyre küldöd. Ha összekevered őket, könnyen azt hiheted, hogy a nagy hatótávú specialistáid a dombtetőn állnak, mögöttük a domb lábánál egy autobolterekkel felszerelt rajjal, miközben valójában a mesterlövészeid vannak lent, a rövid hatótávú csapatod pedig túl messze áll ahhoz, hogy fedező tüzet adjon, amikor az ork hullám megindul.
Petry hangsúlyozta, hogy minden egységnek lesz egy "alapfunkciója", és a specializáció nem távolítja el őket ettől teljesen, de erre mindenképp érdemes lesz odafigyelni, amikor később hosszabban is láthatjuk a Total War: Warhammer 40,000-et.
A Total War: Warhammer 40,000 főleg azoknak a magyar játékosoknak lehet érdekes, akik szeretik a mély, taktikus PC-s stratégiákat és a Warhammer 40,000 világát.
