A heti játékos körképben három PS4, PC és PS5 cím kerül elő: a Bioshock Infinite: Burial at Sea, a The Elder Scrolls 3: Morrowind és a 007 First Light. A hangulat vegyes: az egyik DLC kifejezetten rossz benyomást kelt, a Morrowind nyitánya ma is erős, a 007 First Light pedig spoilerezve is működhet.
Néhány dolog, ami ezen a héten teljesen beszippantott minket.
Július 18.
Üdv újra a rendszeres rovatunkban, ahol egy kicsit arról írunk, mivel játszottunk mostanában. Ezen a héten Connor barátja mesterien megszívatja őt, és megoszt egy megosztó véleményt egy játékról, amit sokan imádni fognak; Chris újra elővesz egy minden idők legjobbjai közé tartozó játékot, miközben felidézi, hogy régen nem tűnt ennyire jónak; Bertie pedig sikeresen elront magának egy játékot.
Te mivel játszottál ezen a héten?
És még egy kérdés: emlékszel, mivel játszottál múlt héten? Nem kell azonnal felidézned - a Mit játszottunk most archívum segít, ha kell.
Bioshock Infinite: Burial at Sea, PS4
Van egy barátom - jó barátom -, aki mindig ajánl nekem játékokat. Néha viszont az ajánlása csapda. Egy játék, amiről tudja, hogy rossz, és azt is tudja, hogy utálni fogom. Nagyon élvezi a szenvedésemet, és ezúttal tényleg remek munkát végzett.
Emlékszem, amikor annak idején játszottam a Bioshock Infinite-nel - talán 13 éves voltam? Vagy inkább 15? Túlságosan fiatal voltam ahhoz, hogy igazán átlássam, mi is ez a játék valójában. Leginkább az ragadott meg, hogy mindenfelé lehetett kapaszkodni és lendülni, meg hogy menőnek tűnt a Songbird. Nagyjából ennyi maradt meg belőle akkor. Csak később, amikor visszatértem, és végigjátszottam a sorozatot majdnem teljes egészében, jöttem rá, hogy ez szerintem - szerény véleményem szerint - egy narratív rémálom. Azt is megtanultam közben, hogy a Bioshock 2 zseniális, amit összességében inkább nyereségnek könyveltem el.
Viszont a Burial at Sea-t akkor még nem játszottam. Ez a játék DLC-s történeti kiegészítője, és őszintén szólva borzasztó. Megdöbbentően rossz, olyannyira, hogy egy ilyen rövid cikkben nehéz is rendesen átadni. Még nem értem a végére, de már sikerült egy Big Daddy-t legyőznöm egy meglehetősen lehangoló főnökharcban. Hát, sebaj. Pozitív hozzáállás. Biztosan csak jobb lehet innentől.
-
The Elder Scrolls 3: Morrowind, PC
A Morrowinddel már nagyon, nagyon, nagyon régen játszottam, de valahogy mindig elég korán lepattantam róla. Az első alkalom konkrétan majdnem el is tántorított a teljes Elder Scrolls-sorozattól, mert a kamasz előtti önmagam egy erdei ösvényen talált szegény falusi felé hadonászott az apró tőrömmel, közben folyton s'witnek és n'wahnak neveztek, én pedig úgy kaptam az ütéseket, hogy egyetlen találatot sem tudtam bevinni.
Most azért valamivel más az élmény. Épp dolgozom egy kisebb Morrowindhez kapcsolódó mellékprojekten, plusz az Oblivion és a Skyrim is benne van, és újrajátszva most az fogott meg leginkább, mennyire elképesztően kerek az eleje. Szinte egy teljes játék elfér abban a pár lépésben, amíg megérkezel ide, egyfajta Elder Scrolls-dioráma a kazamatáktól a mellékküldetéseken át a furcsa lore-ig, és benne van az egyik legjobb videojátékos poén is, szegény Tarhiel és az Ikarion repülés tekercsei révén. A Seyda Neen körüli kis terület egyszerűen lenyűgöző részletességgel van telepakolva.
-
007 First Light, PS5
Azt hittem, Chris azt írta oda, hogy „The Elder Scrolls 6”. Majdnem leestem a székről.
Még csak pár órát tettem bele a 007 First Lightba, és egy, a játék vezető írjával készülő interjúra való felkészülés közben sikerült teljesen elrontanom magamnak az élményt, mert gyorsan végignéztem valaki más végigjátszását, hogy tudjam, mi történik, és erről beszélni tudjak. Általában az ilyesmi nálam teljesen elveszi a kedvem attól, hogy visszamenjek egy játékhoz - vagy egy könyvhöz, egy sorozathoz, bármihez - és tényleg végig is játsszam vagy nézzem. Ha már nincs mit felfedezni, az agyam egyszerűen ellustul, nem érdekli. De itt most nem ez történt.
Épp ellenkezőleg. Ahelyett, hogy úgy éreztem volna, át kell rohannom a játékon, hogy „tudjam”, mi van benne, kicsit lelassultam. Jobban élveztem a pályák kidolgozottságát, figyeltem a párbeszédeket, és olyan helyeket is megnéztem közelebbről, amelyeken egyébként csak átrohantam volna. Ellazultam. És ez teljesen új megközelítést nyitott meg előttem. Lehet, hogy innentől minden játékot így rontok el magamnak.
-
A magyar játékosoknak azért lehet érdekes, mert PS4-en, PC-n és PS5-ön játszható címekről van szó, és különösen azoknak szól, akik szeretik a történetközpontú vagy nosztalgikus játékokat.
