A Big Stretch egy 72 óra alatt készült, ingyenes, fizikaalapú platformer itch.io-n, PC-re. Egy piros, gömbölyű kis lényként kell feljutnod egy torony tetejére nyúlékony karokkal, de a játék nehéz, nincs mentés, és egy menetben kell végigvinni. Az erős hangulata a fő erőssége.
Van egy működő elméletem arról, hogy minden másnál fontosabb egy játék Vibe-ja, vagyis az a különleges hangulata, ami el tudja ragadni a képzeletbeli közönséget. Az erős Vibe persze nem garancia erre, ebben az algoritmusok uralta világban az ilyen luxus ritkán jár, de kiindulópontnak ez a legfontosabb. A Vibe nem egyetlen konkrét dologból áll össze, az egyetlen szabály, hogy valami ilyesmit váltson ki: „na, ez meg micsoda?” A Big Stretch, ez a game jamre készült, fizikára épülő platformer, amelyben alig akadnak rendes assetek, nekem pont ezt bizonyítja.
A Big Stretch mindössze 72 óra alatt készült a legutóbbi Down2Jamre, három ember munkájaként, szóval nem valami óriási kalandra érdemes számítani - pont addig tart, ameddig a saját ügyességed engedi. Te egy tökéletesen gömbölyű, piros kis lény vagy, remegő szemekkel és valami csőrféleséggel, és mindössze két eszköz van a birtokodban: elképesztően nyúlékony bal és jobb karod. A világ bizonyos részei megfoghatók, és ezek segítségével nagy sebességgel katapultálhatod magad - előre, mint egy bowlinggolyót, vagy az égbe, mint... egy bowlinggolyót, amit egy meggondolatlan kamasz hajított fel a levegőbe.
A feladatod egyszerűnek tűnik: fel kell másznod egy toronyra. Ennél a toronynál nincs semmi cicoma. Egyes részei a Unity alapértelmezett világos és sötétszürke négyzetrács textúráját kapják, más részei inkább betonként hatnak. Bizonyos szakaszokat a legéterszerűbb fű borít, ami lelassít és biztonságos zónát ad, nehogy legurulj a toronyról - ez pedig végül arra kényszerít, hogy az egészet elölről kezdd. Illetve majdnem. Ha egy kisebb távolságot zuhansz, előbukkan egy Breath of the Wild-szerű sikló, amivel valamennyit vissza tudsz kapaszkodni.
A Big Stretch ráadásul elég nehéz is. Repülés közben alig van kontrollod, miután kilőtted magad, így ha egyszer elkötelezted magad egy mozdulat mellett, nincs visszaút - ez nekem kicsit azt idézi, ahogyan a Dark Souls minden egyes visszavonhatatlan bemeneted következményével szembesít. Nem egyszerű feljutni a torony tetejére, és mentési rendszer sincs, szóval egyetlen nekifutásból kell végigcsinálnod az egészet, ami egyeseknek talán kissé elriasztó lehet.
Őszintén szólva teljesen elbűvölt a Big Stretch a maga ragyogó egyszerűségével. Az a bizonyos Vibe itt a rejtély formájában jelenik meg. Miért létezik ez a világ? Ki alkotta ezeket a sziszifuszi platformerkihívásokat? Egyáltalán mi vagy te, és honnan jöttél? Ez a mennyország bejárata? Miért kell egy 3D platformert játszani ahhoz, hogy bejuss a mennybe? A Big Stretch világában alig van valami, mégis olyan kérdéseket hívott elő belőlem a hangulata, amelyek sokkal fontosabbak, mint hogy egy látványos AAA jelenet elvarázsoljon.
Ha az eddigiek alapján érdekel, a Big Stretch ingyen letölthető itch.io-n. A csapatnak pedig csak annyit: kérlek, készítsetek egy teljes játékot, mert ebből még sokkal többet szívesen játszanék.
A Big Stretch azoknak a magyar játékosoknak lehet érdekes, akik szeretik az ötletes, rövid, kihívást jelentő indie platformereket, és nem bánják, ha a hangulat fontosabb, mint a tartalom mennyisége.
