Az All Our Broken Parts egy cyberpunk vizuális novel Steamen, amelyben robotorvosként más robotokat kezelsz egy részletgazdag pixelart világban. A demó erős hangulatot, érdekes témákat és emlékezetre épülő diagnosztikát mutat, bár a párbeszédek és a javítási folyamat még csiszolásra szorul.
Az All Our Broken Parts már az első pillanatoktól kezdve rengeteg benyomást zúdít a játékosra. Ez egy cyberpunk vizuális novel, amelyben gyönyörűen részletes pixelart kíséretében robotorvosként dolgozol, és más robotokat látsz el, mindegyiküket valamilyen sajátos nyavalya gyötri. Ja, és az emberek eltűntek, az óceán sincs már meg, te pedig egy orvosi malőr után egy apró klinikára szorultál, ahol nincs sok minden a kezed ügyében.
Az atmoszférikus, rejtélyes nyitány után elég hamar megérkezik az első páciens. Ez - minden szereplőre az „it” megszólítást használják, ami láthatóan egy nemek utáni világra utal - pont olyan robot, mint te, csak éppen illusztrátorként dolgozik, és egy kedvetlen főnök kényszeríti rá a vizsgálatra. A bal szemében azonban egy másik tudat is él, amely kizárólag rajzolásra specializálódott, így neki már nem kell a feldolgozási részével foglalkoznia, csak a fizikai megvalósítással. Ez egyszerre szöveges és metaforikus képe a generatív AI-nak, amelyet a hatékonyság nevében építettek be.
A gond az, hogy a szemgolyóban lakó tudat nem tudja pontosan visszaadni a színeket, ezért neked a fő egységet kell kivizsgálnod. Ekkor jön az elektromosan tapintható kezelőfelület, ahol feltárul a robot fejének hátulja, hogy diagnosztizálhasd. Egy kábelcsatlakozó segítségével többféle részre is ráköthetsz, így az egység saját szemébe csatlakozol, és kiderül, hogy mindent fekete-fehérben lát - ez a rajzolóegység beépítésének természetes mellékhatása. Ami viszont nem természetes, hogy a fő egység emlékszik arra, milyenek a színek, ezért az emlékeiben kell kutakodnod, hogy kiderítsd, honnan erednek az egyes árnyalatok.
Itt is megmarad a kézzelfogható megoldáskeresés: a memóriafoszlányokat jelölő perforált papírcsíkokat egy külön gépbe lehet behelyezni, a filmtekercsek pedig előhívják az emlékeket. Arra jössz rá, hogy el kell vágnod a fő egység memóriahídját, hogy többé ne tudja felidézni a színeket. Bele is egyezik, mindezt azért, hogy jobban teljesítsen a munkahelyén. Később kint találkozol vele, a robot párbeszéde tele van megbánással, de a munka az munka. Rosszul érzed magad tőle.
Annyi minden van ebben a játékban, hogy egyetlen posztban nem is igazán lehetne mindent kibontani. Az emlékezet és a művészi ambíciók ütközése a teljesítménykényszerrel, amikor az ember - vagy ebben az esetben a gép - a főnökének akar eredményt felmutatni. Az is, hogy az egészségügyi rendszer nem az egyén érzelmi szükségleteire szabott megoldást adja, hanem a tárgyiakat veszi figyelembe: ne rúgják ki, vagy ebben a világban inkább ne kerüljenek újrahasznosításra, és ki tudják fizetni a bérleti díjat. Mindezt pedig olyan sűrűn rétegzett pixelartba csomagolja, hogy a világ hangulata szinte azonnal kiárad a képernyőről.
Vannak persze kritikáim is, hiába értékelem nagyon az itt megjelenő témákat. Néhány dialóguson még lehetne csiszolni, a nem diegetikus kezelőfelület kissé kiforratlannak hat a diegetikus elemekhez képest, és maga a javítási folyamat néha egy kicsit vontatottnak érződik. A demóban látott erősségek azonban bőven ellensúlyozzák a gyengeségeket, és alaposan meghozták a kedvem a folytatáshoz. Az All Our Broken Parts kipróbálható Steamen itt.
Az All Our Broken Parts azoknak a magyar játékosoknak lehet érdekes, akik szeretik a hangulatos vizuális novellákat és a cyberpunk témákat, ráadásul Steamen érhető el.
