A vasárnapi válogatás ezúttal is több, játékokhoz kapcsolódó írást gyűjt össze: szerepjátékos biztonsági kérdéseket, Band of Blades-cikket, generatív AI-val kapcsolatos riportokat és egy MicroProse-történeti anyagot. Nem teszt vagy beharangozó, hanem ajánló a web érdekesebb videojátékos olvasnivalóihoz.
A Sunday Papers a heti válogatásunk a web legjobb, főleg videojátékokról szóló írásaiból.
A vasárnapok - pontosabban a nagyon korai vasárnap reggelek - arra valók, hogy az ember nézze, ahogy éhes vadállatok hosszú sora elsétál a konyha ablaka előtt, mert egy szomszéd úgy döntött, hogy nyaralás alatt egy oszlop méretű macskatápadagolót hagy a társasház bejárata előtt. Elég biztos vagyok benne, hogy a szomszéd macskája még akkor sem ennék a tálból, ha nem lenne benne egy borz, amely lelkesen beékelte magát oda. Ő egy hűvös, lenéző teremtés, aki utál a bejárati ajtó közelébe menni, mert onnan jönnek azok a bűzös emberek.
Megpróbálom etetni a szegény cicát, akit egy rakás Farthing Wood-utód foszt meg a vacsorájától? Nem, mert túl elfoglalt vagyok a videojátékokról, illetve mindenféle, a videojátékok körül keringő dolgokról szóló cikkek olvasásával. Itt van belőlük néhány. És most kérlek, hagyd abba az aggodalmaskodást a macska miatt. Tökéletesen kövér és fényes, miközben az a borz úgy néz ki, mintha augusztus óta nem evett volna rendes ételt.
Chloe Mashiter a biztonsági protokollok szövevényes kérdéséről ír egy élő szerepjáték közben játszott másik élő szerepjátéknál.
A Rascalnél Thomas Manuel a Band of Blades 30-60 fős partijáról ír, amely egy egész iskolát átszőtt, és arról beszél, hogyan válhat a troupe-játék és a karakterek megosztása valamiféle intézményépítéssé, a végén pedig érinti a Covidot és a Trónok harcát is.
Mikor olvastál utoljára valami lehangolót a generatív AI-ról? Öt perce? Akkor itt az idő egy újabb adagért: Maggie Harrison Dupré és Jon Christian hosszú anyagban számol be a Brown Brothers Mediáról, egy cégről, amely bejáratott újságírói felületeket vesz meg azért, hogy aztán statisztikai kásával teli tóvá alakítsa őket.
Biztosan eltelt közben még legalább öt perc, mire ezt végigolvastad, úgyhogy jöhet még egy? Itt a 404 Media beszámolója olyan bírósági iratokról, amelyekből szerkesztés nélkül derül ki, hogy a Microsoft és az OpenAI vezetői meglehetősen egyértelműen kijelentették: a generatív AI, egyikük szavaival élve, „az emberi történelem legnagyobb lopása a munkából”.
Ellensúlyozzuk ezt a generatív AI miatti fásultságot ezzel a nagy ívű Street View-kutatással a MicroProse korai napjairól, a Where Were They Now blog jóvoltából, amely brit videojáték-fejlesztők néhány alapvető irodáját járja újra. Az írás néhány vidám megjegyzést is tartalmaz a videojátékos újságírás hajnala idején működő újságírókról, akik egy őskori utópiában dolgoztak, ahol a cikkek alatt még nem voltak a francba kívánt kommentfolyamok.
Ahogy egymilliárd írógépes majom végül megírja Shakespeare műveit, úgy tartják azt is, hogy ha elég Jank.cool-íróra dobsz rá egy videojátékot, előbb-utóbb születik róla egy jó cikk. Ez azonban nem igaz erre a közös írásra, amely arról szól, hogyan próbálták meg pénz nélkül játszani a Wardogsot. Ez az anyag a szégyen dokumentuma. Íme Jonty, ahogy a legjobbat hozza ki belőle:
Erre a hétre a zene: kérlek, YouTube, YouTube vagy YouTube. Legyen szép vasárnapod. Ne hagyd, hogy a borzok megtörjenek.
A magyar játékosoknak azért lehet érdekes, mert ez egy könnyen átfutható heti válogatás olyan videojátékos és játékokhoz kötődő írásokból, amelyekből mindig akad egy-két jó olvasnivaló.
