A Marvel Tōkon: Fighting Souls az Arc System Works 2D-s, 4v4-es tag fightere, amely PS5-ön különösen jól sikerült. Látványos stílusa, könnyen tanulható rendszere és jó online módjai az elmúlt évek egyik legjobb bunyós játékává teszik, a PC-s verzió teljesítménygondjai azonban rontanak az összképen.
Ha egy új játékot „szellemi örökösként” emlegetnek, rögtön óvatos leszek. Az ilyen jelző olyan elvárásokat támaszt a régi rajongókban, amelyeket szinte lehetetlen teljesíteni. A Marvel Tōkon: Fighting Souls nem a következő nagy Marvel vs. Capcom-játék, sőt, valójában egyáltalán nem Marvel vs. Capcom. Cserébe viszont ez az elmúlt évek legjobb tag fightere, amellyel játszottam.
Marvel Tōkon: Fighting Souls teszt
- Fejlesztő: Arc System Works
- Kiadó: PlayStation
- Platform: PS5-ön játszottam
- Elérhetőség: Már elérhető PC-n (Steam, Epic Games Store), PlayStation Store
Nézzük, mit kínál a játék. A Marvel Tōkon: Fighting Souls egy 2D-s, négy a négy elleni tag fighter, amelyben a 20 karakterből álló felhozatalból állíthatsz össze hősökből és gonosztevőkből álló csapatot, majd online vagy néhány egyjátékos módban eresztheted rá más csapatokra. Edzésmód és alapvető profiltestreszabás is van, így összességében meglehetősen hagyományos csomagot kapsz.
A Marvel Tōkon már első pillantásra kitűnik a mezőnyből. Az évek során rengeteg Marvel-játék jelent meg, az MCU-hoz kapcsolódó középszerű címektől a képregényekhez hű adaptációkig. Az Arc System Works azonban japán alkotói szemszögből közelít a Marvel-univerzumhoz, és saját stílusában gondolja újra a karaktereket. Ez telitalálat. A merész látványvilág még a kevésbé izgalmas szereplőket is érdekessé teszi, és frissnek hat a sok Marvel-játék után.
Vegyük például Amerika Kapitányt. Alapvetően rendben van a karakter: jó fej, menő pajzzsal. Aki szereti, annak ez már önmagában elég lehet. A Marvel Tōkon változata hű marad az eredetihez, de a kisebb részleteknek köszönhetően mégis újszerűnek hat. A sisakon látható A betű és a szárnyak formája, valamint a csizmával párosított vastag kabát mind remekül működik. Ez a dizájn kifejezetten jól áll neki.
Ez a megközelítés a ritkábban szerepeltetett karaktereknél még látványosabban működik. A Zöld Manó például különösen emlékezetes: bizarr, torz figura, aki a földön kúszik, majd fenyegetően siklik a légdeszkáján. A külső nem minden, de a Tōkonban a karakterdizájn kiemelt szerepet kap.
Különösen tetszik, ahogyan az Arc System Works a képregények látványvilágát a játék legapróbb részleteibe is beépíti. Ezek a megoldások gyakran csak a háttérben érvényesülnek, mégis sokkal színesebbé és élvezetesebbé teszik az összképet. A menük szélén képregénypanelek keretei futnak, a kijelölt elemek pedig narancssárga, kézzel rajzolt hatású, folyamatosan változó kitöltéssel emelkednek ki. Az almenükben még egy remek, retró, pontozott textúra is feltűnik. Lehet, hogy geek dolog ilyen részleteket figyelni, de ezek a megoldások egyszerűen nagyszerűek.
Az igazi erőssége azonban a játékmenet. A Marvel Tōkon ügyesen ötvözi a klasszikus tag fighterek alapjait a modern műfaji megoldásokkal. A nehezen megközelíthetőnek tűnő alműfaj legizgalmasabb elemeit úgy emeli át, hogy közben könnyebbé teszi a kezdést, és megőrzi a látványos összecsapások élményét. Ennek viszont ára van.
A Marvel Tōkon kevésbé gyors és szabad, mint a műfaj több más képviselője, és a klasszikus elődökhöz sem hasonlítható teljesen. A Marvel vs. Capcom 2-höz hasonló játékok után a mozgás helyenként nehézkesnek tűnhet. A harcrendszert ráadásul úgy alakították ki, hogy a karakterekkel nagyrészt hasonló elvek mentén lehessen játszani. Egy alapvető kombóútvonal az egyik harcos után valószínűleg másokkal is működik, ezért kezdetben a karakterek is meglehetősen egyformának érződhetnek.
Ez a benyomás idővel elhalványul, ahogy a harcosok egyedi képességei új lehetőségeket nyitnak meg a különlegesebb, összetettebb kombók előtt. Ezek talán technikai szempontból nem olyan lenyűgözők, mint a régebbi játékok legjobb megoldásai, de így is komoly gondolkodást igényelnek. A klasszikus tag fighterekre jellemző mechanikai szabadság és mélység nagy részét feláldozták azért, hogy a játék szélesebb közönséghez szóljon.
Cserébe a Marvel Tōkon könnyen tanulható és könnyen játszható, ráadásul talán ez a valaha volt legjobb belépési pont a tag fighterek világába. Olyan simán vezet be a műfajba, hogy szinte észre sem veszed: a tag fighterek aranyszínű Gillette pengéje.
Kezdetben elég összevissza nyomkodni a gombokat, miközben megismerkedsz a teljes karakterfelhozatallal és az egyes harcosok alapjaival. Ezután bevetheted az assist gombot, és elkezdheted beépíteni a tag támadásokat a játékodba. A következő lépés egy egyszerű kombó összeállítása lehet: könnyű, közepes, nehéz, lefelé nehéz, ugrás közben közepes, nehéz, nehéz, assist, szuper. Egyszerűen elsajátítható, és minden karakterrel működik.
Ezután jöhet a kísérletezés. Mi történik, ha a kombót kiegészíted azzal az assist támadással, amelyet korábban kipróbáltál? És mi van, ha még egy mozdulatot hozzáadsz? Az új elemek természetesen illeszkednek egymáshoz. A Street Fighter 6-tal vagy a 2XKO-val ellentétben, amelyek különbséget tesznek az egyszerűsített vezérlést használó és a hagyományos irányítást választó játékosok között, a Marvel Tōkon egyetlen rendszert kínál. Ez a kezdőknek és a technikásabb játékosoknak egyaránt megfelelő. Új karaktert kipróbálni sem jelent nagy akadályt, hiszen az alapokat könnyű elsajátítani. A nehézségi küszöb helyett fokozatosan bejárható út vezet a bonyolultabb megoldásokhoz.
Egy 4v4-es tag fighter könnyen teljes káoszba fordulhat, és a Marvel Tōkon látványvilága alapján néha valóban úgy tűnik, mintha minden egyszerre történne. A mérkőzés során fokozatosan kapcsolódik be a teljes csapatod, akár úgy, hogy az ellenfelet a falon átütve új harcos érkezik, akár egy társad elvesztése után. A végére a küzdelem kardcsapásokkal és robbanásokkal teli látványos forgataggá válhat. A játék azonban nem zúdítja rád az összes lehetőséget az első másodperctől. A karakterek fokozatos bekapcsolódása időt ad arra, hogy lépésről lépésre építsd fel a káoszt. Így a mérkőzéseknek természetes csúcspontjuk van: az utolsó kör rendszerint egy nagy, képregényes összecsapásba torkollik. Ez remekül működik.
A megtanult kombók gyakorlati alkalmazására nincs túl sok lehetőség. A játék jelenleg több elfoglaltságot kínál, mint néhány versenytársa, de az időd nagy részét így is online mérkőzésekkel töltöd majd. Öt egyjátékos epizód áll rendelkezésre, mindegyik más csapatra összpontosít. Egyik sem különösebben hosszú vagy nehéz, viszont látványos átvezetőket és képregényes animációkat kapsz hozzájuk. Egy epizód körülbelül egy óra alatt teljesíthető, a végén pedig új karaktert oldasz fel. Jó látni, hogy a játékokban még mindig találkozni ilyen jutalmakkal.
Az online játékmódok mellett néhány alternatív lehetőség is akad. Az Arcadia Rumble egy egyszerű partijátékmód, amelyben más avatárokat kell ütlegelned, hogy játékon belüli bónuszokat szerezz. Ezeket a jutalmakat aztán a hagyományos mérkőzések során használhatod fel. Mivel nincs benne igazán versengő kihívás, számomra hamar elvesztette a vonzerejét. Emellett különféle arénák, rövid, választható útvonalú arcade kihívások és egy 100 körös túlélőmód is rendelkezésre áll. Utóbbi különleges színváltozattal jutalmazza azokat, akik végigküzdik magukat az összes körön. Ezek a játékmódok kellemes kiegészítők egy olyan korban, amikor sok játék külön értékesíti a hasonló tartalmakat.
A legtöbb játékos végül úgyis az online módokban tölti majd az ideje nagy részét, és ezen a téren a Marvel Tōkon szinte hibátlan. A megszokott alkalmi és rangsorolt mérkőzések mellett az Arc System Works védjegyének számító avatárlobbi is visszatér. Itt a játék karaktereinek aranyos, stilizált változatait irányíthatod, majd az arcade gépekhez sétálhatsz, ahol más játékosokkal mérkőzhetsz meg. Ez a nosztalgikus megoldás a modern bunyós játékok visszatérő elemévé vált. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az új játékosok közül hányan láttak már valódi játéktermi verekedős gépet, nemhogy kipróbálták volna.
Különösen jó ötlet, hogy a főmenüből közvetlenül elérhető egy online tornamód, amelyen keresztül a játékosok hivatalos PlayStation Marvel Tōkon-versenyekhez csatlakozhatnak. A bunyós játékok közösségi életének továbbra is fontos része a személyes részvétel és a helyi rendezvények látogatása, de az új játékosok közül sokan még nem feltétlenül állnak készen erre. Az otthonról is elérhető versenyzési lehetőség jó kiindulópont lehet számukra, és később akár a személyes eseményekhez is kedvet kaphatnak.
A Marvel Tōkon megjelenése óta sokan panaszkodtak teljesítményproblémákra, és nem alaptalanul: a PC-s verzió technikai állapota kezdetben kifejezetten rossz volt. A teszt PS5-ön készült, így a PC-s hibák önmagukban nem feltétlenül befolyásolták volna az értékelést. Az online mérkőzések során azonban a PC-s játékosokkal vívott összecsapások katasztrofálisnak bizonyultak a platformon tapasztalható technikai problémák miatt. Szerencsére a PS5-ös játékosokkal ki lehetett kapcsolni a crossplayt, így a PC-s tábort kizárva szinte hibátlan online élményben volt részem.
A PC-s problémák így is rontották az összélményt. Közben megjelent egy javítócsomag, amely látszólag a hibák nagy részét orvosolta, bár ez egyelőre csak személyes benyomás. A crossplay újbóli bekapcsolása után ismét játszottam PC-sek ellen, és néhányuknál továbbra is komoly akadozást tapasztaltam. Olyan volt, mintha Wii U-kontrollerrel próbálnának boldogulni a technikai nehézségek közepette. Időnként ezért erős késztetést éreztem arra, hogy visszatérjek a kizárólag PS5-ös játékosokból álló mezőnyhöz. Remélhetőleg a későbbi frissítések tovább javítanak a helyzeten.
A Marvel tag fighterek örökségétől elszakítva, önmagában a Marvel Tōkon fantasztikus játék. A Marvel vs. Capcom-sorozat szelleme azonban végig ott lebeg felette, és nehéz nem összehasonlítani vele. A Tōkonból hiányzik a régi játékok sebessége és mélysége. Akár előny ez, akár hátrány, a sorozatot meghatározó szabadság (lásd ezt a kombóvideót) itt aligha valósítható meg.
Talán azonban nincs is ezzel semmi baj. A helyzet a filmes és a digitális fotózás közötti különbségre emlékeztet. Sokan ma is a filmes technikára esküsznek, noha a fényképezőgép magabiztos használata komoly gyakorlatot igényel. A befektetett munka eredményeként viszont egészen lenyűgöző képek születhetnek. A digitális fotózás ezzel szemben sokkal hozzáférhetőbbé tette a fényképezést, így könnyebb jó képeket készíteni, és kevesebb akadályt kell leküzdeni.
Marvel Tōkon: Fighting Souls akadálymentesítési lehetőségei
Szövegfelolvasás; felirat; monó hang; egyszerű speciális mozdulatbevitel; átkonfigurálható vezérlés.
A könnyebb használatnak azonban ára van. Bizonyos döntéseket kivesznek a kezedből, például a megvilágítás beállítását, így kisebb az esélye annak, hogy rossz kép szülessen. Mégis különleges élményt nyújt, amikor minden beállításról magad gondoskodsz. A filmes fotózásban a kép a saját alkotásod, amelyet a szabadság és a nehézségek együttesen formálnak. Sokan nem tudnak megbarátkozni ezzel a módszerrel, és inkább visszatérnek a digitális fényképezőgépekhez, de érthető, miért ragaszkodnak mások a hagyományos technikához. Hasonló a helyzet a Marvel Tōkon és a régi bunyós játékok rajongói között is. Nehéz elfogadni a változást, de a műfaj fejlődik, és talán a Marvel tag fightereknek is jót tesz, ha kevesebb akadályt gördítenek a játékosok elé.
A Marvel Tōkon ugyanis a Marvel tag fighterek örökségének diadalmas új fejezete. Merész játék, amely látványos megvalósítást párosít robbanékony harcokkal, és nálam teljesen kiérdemelte, hogy hetente visszatérjek hozzá. Valószínűleg még sokáig így is marad.
A Marvel Tōkon: Fighting Souls a magyar bunyósjátékosok számára is érdekes választás lehet, hiszen PS5-re és PC-re egyaránt elérhető. Elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretik a csapatépítésre épülő, online központú verekedős játékokat.
