Pragmata Teszt:
A Capcom varázslatos sci-fi lövöldözős játéka, ami visszarepít a múltba

Pragmata: Retro hangulatú űrkaland a Capcomtól

A Capcom, amely már az Resident Evil Requiem-mel is bizonyított, most egy múltidéző űrkalanddal rukkolt elő, amiben a 2008-as pénzügyi válság hangulata is visszaköszön. Talán Hugh, a főhős miatt érezhetjük ezt, aki egyszerre emlékeztet Troy Bakerre és Nolan Northra, és páncélzatában a Vanquish stílusa köszön vissza. Vagy lehet, hogy a játék központi mechanikája, amely ötvözi a pörgős lövöldözést egy Xbox Live Arcade-szerű Kígyó remake-kel. Bármi is legyen az oka, a Pragmata olyan, mintha egy Xbox 360-as játék felújított változata lenne, ami sosem létezett - és ez nagyszerű. A történet Hugh, az űrhajós és Diana, a robotgyerek kalandjait követi, akik a Holdra küldött óriási 3D nyomtatónál ragadnak. Céljuk, hogy üzenetet küldjenek a Földre, és kiderítsék, miért lettek a Holdbázis békés robotjai hirtelen ellenségesek. A Pragmata egy harmadik szemszögű lövöldözős játék, amelyben Diana képes feltörni az ellenségeket, megkönnyítve ezzel a harcot. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy miközben hagyományos lövöldözős játékot játszol, a jobb oldalon egy kirakós rácsot kell megoldanod a kontroller gombjaival. Pragmata harci találkozásai olyanok, mintha egyszerre dörzsölnéd a hasad és simogatnád a fejed, de ha egyszer ráérzel, igazán izgalmas csavart ad a játéknak. A robotok lassan közelednek, mint a Resident Evil-ben, de a hack befejezéséhez le kell venned a szemed róluk, ami feszültséget teremt. Olyan érzés, mintha vezetés közben ellenőriznéd a holtteret, és remélnéd, hogy nem ütköztél bele egy parkoló Fiat 500-ba. A hackelési játékmenet különleges csomópontokkal bővül, amelyek aktiválhatók, például egy, ami egyszerre több ellenségre céloz, vagy egy másik, ami az ellenséget a saját társai ellen fordítja. Új ellenségtípusok is megjelennek, amelyek teljesen blokkolják a hackelést, amíg le nem lövöd a fizikai antennáikat, vagy rakétákat lőnek, amiket gyorsan vissza kell hackelni. Az akció fokozódik, a harci szekvenciák gyakran megtöltik a képernyőt különféle robot ellenségekkel. A Pragmata nem egy kimondottan nehéz játék, de bizonyos szakaszokban elárasztott az ellenségek száma, ami célzási problémákat okozhat. A főellenfelek harcai sajnos nem túl kihívást jelentenek a standard módokban, de a Capcom szokásához híven látványosak, ami a szórakozás felét adja. Mivel a játék egy hatalmas, hibás 3D nyomtatón játszódik, minden pálya környezete éles kontrasztot mutat a technológia és a természet között. Egy korai pálya egy Manhattan-szerű város tömbjében játszódik, ami szaggatott és befejezetlen, mint egy hibás 3D nyomtatás. Az állomás fehér folyosói néha ismétlődőek lehetnek, de a játék végig jó tempót diktál. Egy újabb dicséretet érdemel a kulcsfontosságú társ karakter, Diana. Valóságos csoda, hogy egy teljes Pragmata végigjátszás és a gyűjthető tárgyak felkutatása után sem válik idegesítővé a szőke robotlány társ. Hugh-val való beszélgetései során információkat nyújt a játékosnak a helyszínekről, valamint betekintést ad a Pragmata programba, amely őt megalkotta. A bájos szinkronizálás és a hiteles írás, ami Hugh és Diana kapcsolatára fókuszál, nem pedig egyszerű poénokra, kellemes társasággá teszik őt. A játék összefoglaló története nem kiemelkedő, és furcsa módon a végére összpontosul, amikor már majdnem befejezted a játékot, de vannak emlékezetes részletek a Holdbázis termináljain szétszórva. A történet gerince Hugh és Diana kapcsolata, és bár néhány érzelmi csúcspont nem ütött akkorát számomra, ha a játék hirtelen megduplázódna hosszúságában, nem hiszem, hogy megunnám velük tölteni az időt, ami nagy dicséret a fejlesztőcsapatnak. A Pragmata kampánya olyan, mint egy nyugtató forró fürdő a millenniumi generációnak, sorozatos látványos jelenetekkel, kulcs-és-zár rejtvényekkel, új felszerelések és képességek feloldásával, mielőtt szembenéznél egy olyan nagy főnökkel, akinek az energiasávja méterhosszú. A Pragmata nem mutat be rengeteg új ötletet, de a legcsiszoltabb változata annak az akciósablonnak, amit a PlatinumGames és Shinji Mikami valaha is bemutatott, és ez nagy dicséret a műfaj rajongóinak. A Pragmata néhány este alatt végigjátszható, és örültem volna, ha több Metroidvania elemet láthatnék, például későbbi képességekkel lezárt területeket, de van elég sok gyűjthető, fejlesztés és más kihívás, amit vissza-vissza térve találhatsz meg. A hackelési felület és Hugh harci képességei jól megvalósítottak és fantasztikusan néznek ki, látványos tűzijátékot hozva létre a képernyőn, amikor minden harmóniában működik. Bár nincs túl sok ellenség dizájn, könnyen olvashatók, ami kulcsfontosságú, amikor egyszerre több dolgot kell csinálni. Valami bájosan egyszerű rejlik a Pragmatában. Ez egy 8 órás, lineáris harmadik személyű lövöldözős játék egy bájos, ha nem is túl eredeti, történettel. Régen évente tucatnyi ilyen játék készült; most, ilyen produkciós értékkel, igazi ritkaságnak számítanak, és igazi felüdülést jelentenek. A Pragmata központi fókuszú, és a Capcom mesterien összpontosította ezt.

Pragmata Értékelés

A Pragmata olyan, mintha egy egyszerűbb korból érkezett volna. Nincs benne élő szolgáltatásos sallang, felesleges töltelék, és nem érezni, hogy a Capcom követne valami trendet. Ez egy sziklaszilárd akciójáték, ami nem hossza miatt kiemelkedő, hanem mert kevés a töltelék, gyors a harc, és vannak benne bájos történeti pillanatok.

• Szórakoztató, kihívást jelentő központi mechanika.
• Hugh és Diana kapcsolata viszi a játékot.
• Karcsú, gyors ütemű, és sosem unalmas.
• Simulékony látványvilág, egyedi környezeti alapötlet.
• Néhány további ok a visszalépésre jól jött volna.
• A hackelési képességek célzása néha pontatlan lehet.