David Gaider szerint a Dragon Age eredetileg Conan, a barbár, A Gyűrűk Ura és Diablo között őrlődött, mert a BioWare különböző csapatai eltérő fantasy-víziót akartak. A Dragon Age: Origins ezért lett ennyire eklektikus, míg a Mass Effect egységesebb irányt kapott Casey Hudson vezetésével.
Egy hatalmas, nyári antológiában megbújó interjúban a korábbi BioWare-fejlesztő és a Dragon Age egykori vezető írója, David Gaider mesél a stúdió átalakulásairól egészen a Baldur’s Gate 2 korszakáig visszanyúlva. Az interjúból az is kiderül, miért érezték annyira különbözőnek a Dragon Age-játékokat epizódról epizódra.
Conan, Tolkien és a Dragon Age születése
Gaider szerint a trilógia eredetileg nem igazán tiszta vízióval indult, és az RPG-ket kevésbé kedvelő Electronic Arts alatt a 2009-es Dragon Age: Origins részben azért jutott el a megjelenésig, mert a kiadó a már belerakott pénz miatt nem akarta elengedni a projektet. Azt is elmondta, hogy a kezdetekben nem volt megfelelően körülhatárolva, milyen fantasyvilágot is akar a játék, ezért a fejlesztés során sok volt a túlkompenzálás a részek között.
„Amikor elkezdtünk dolgozni a játékon, a Dragon Age nagy alapötlete az volt, hogy ez D&D, csak nem az” - mondta Gaider. „Annyit csiszolunk rajta, hogy a sajátunkká váljon. Ez nem volt túl jó megközelítés, mert a fantasynek többféle iránya van.”
Konkrétan a BioWare-en belül hamar kialakult egy törésvonal azok között, akik Tolkien hangulatát szerették volna megidézni, és azok között, akik Robert E. Howard Conan, a barbár történeteihez nyúltak volna vissza. „Ha visszanézed az E3 Expo bemutatóját, ahol bejelentettük a Dragon Age létezését, és megnézed a videót, látni fogod” - folytatta Gaider. „Főleg a művészeti osztályunk készítette. Ők a Conan-csoporthoz tartoztak. És ha megnézed, ott vannak a szexi varázslónők, a harcos pedig egy félmeztelen barbár, aki csak úgy száguldozik körbe... nagyon Conan-hangulata van.”
„És a csapatnak az a része meg volt győződve arról, hogy az ő elképzelésük lesz a nyerő” - tette hozzá. „A designosok nagyrészt azt mondták, hogy ‘nem, ez A Gyűrűk Ura, ember, érted? Konánnak annyi.’ De a művészeti csapat nem akart ránk hallgatni, úgyhogy mi is azt mondtuk: ‘Ha ti sem hallgattok ránk, akkor mi sem hallgatunk rátok.’ És nagyjából ezért olyan a végül megszületett Dragon Age, amilyen. Ha megnézed a Dragon Age: Origins-t, és azt mondanám, hogy ez egy Conan-világ látványvilága A Gyűrűk Ura-féle írással, valószínűleg csak annyit mondanál: ‘Ja, tényleg.’”
Amikor a producerek is beleszóltak
Amikor egy csapaton belül ennyire eltérnek a nézetek, sokat segíthet, ha egy harmadik csoport beavatkozik, és összehoz egy kompromisszumot. Például a producerek. Gaider szerint azonban a Dragon Age produkciós csapata is egészen különös irányt képzelt el a projekthez - szerintük a játéknak inkább Diablo-szerűnek kellett volna lennie. Bizonyos szempontból ez még valamiféle közös nevezőt is teremtett. „A művészeti és a designcsapat is teljesen figyelmen kívül hagyta őket. Olyan volt, hogy nem, nem Diablo lesz.”
Mindezek ellenére a producerek tovább erőltették az elképzelésüket. „Azt akarták, hogy ha eltalálod az ellenfeleket, csak szétrobbanjanak a vérben” - mondta Gaider. „Volt olyan prezentációnk is, ahol a döntéshozók konkrétan azt mondták, hogy ‘Igen, a Dragon Age, azt akarjuk, hogy a téma a vér legyen! Csöpögjön a vértől!’ Én meg erre csak annyit mondtam: ‘Az nem téma.’ Persze azért valamennyit elértek, a Dragon Age elég véres lett. Az emberek majdnem tényleg felrobbantak a vérben. Egy kicsit vissza kellett venni, mert végül egyszerűen nem éreztük helyesnek.”
Az ember érzi, hogy itt egy komoly érvelés zajlik arról, mennyire fontos előbb megtalálni egy játék szívét, és csak utána belefogni a szkriptekbe, modellekbe és trailerekbe, de közben könnyű elképzelni ezeket a belső vitákat is. Látom magam előtt, ahogy Gaider összefut az egyik Dragon Age-művésszel egy edmontoni lift mellett valamikor 2004-ben. A művész szeme összeszűkül. „Mondd csak, David” - morogja. „Mi az életben a legjobb?” Gaider ökle megfeszül. „Elvinni a Gyűrűt Mordorba, beledobni a Végzet Hegyébe, és hallani Szauron jajveszékelését” - sziszegi. Ebben a pillanatban kinyílik a liftajtó, és megjelenik egy producer, teljesen kifordulva magából, és felüvölt: „Áh, friss hús!”
Mass Effect: erősebb, egységesebb vízió
Gaider szerint - aki később a Dragon Age sorozat „vízióőreként” vagy „oktatójaként” is dolgozott - a BioWare sokkal jobban össze tudta rakni a csapatot a Mass Effect esetében, főleg Casey Hudson projektvezetőnek köszönhetően.
„A Mass Effect nagyjából ugyanezen a küzdelmen ment át” - mondta. „Tudományos-fantasztikus játék volt. Az volt az elképzelés, hogy ez lesz az ő Star Warsuk. Csakhogy a sci-finek is rengeteg különböző fajtája van. És az volt az előnyük, hogy Casey Hudson volt a felelős ember, aki hamarabb felismerte, mint a Dragon Age esetében bárki, hogy szükség van egyetlen, egységes vízióra. Végül pedig letette a voksát, és kimondta, hogy ez az.”
„Őszintén szólva szerintem a Mass Effect sorozatnak sokkal erősebb volt a víziója” - vonta le a következtetést. „Ez egy olyan játék, ahol nagyon világos, hogy micsoda és micsoda nem. Ezzel szemben a Dragon Age eleinte inkább egy nagy katyvasz volt, és menet közben találtuk ki. A Dragon Age: Origins, a Dragon Age II és a Dragon Age: Inquisition között jól látszik, hogy a csapat menet közben próbálta összerakni a sorozat világát, és minden új résszel ehhez igazította magát.”
Mi lett a sorozattal később?
Gaider sok évvel a Dragon Age: The Veilguard előtt távozott, amelynek fejlesztése külön történet volt a maga problémáival. Az Electronic Arts - amely mostanra egy főként Szaúd-Arábia állami befektetési alapját is magában foglaló konzorcium tulajdonában van - a Veilguard után mintha szüneteltetné a sorozatot, bár a moddereken most is múlik, hogy életben maradjon a láng.
Conan, Tolkien vagy Diablo - neked melyik áll közelebb? Ha pedig a nagyvállalati fejlesztőknél zajló irodai politikáról van szó, az antológiában egy hosszú beszélgetés is olvasható a Dragon Age korábbi ügyvezető producerével, Mark Darrah-val. Ő arról beszél, mennyire veszélyesek a túlságosan specializált stúdiók és a 100 millió dolláros projektek, amelyeknek iszonyúan sok példányban kell elkelniük ahhoz, hogy nullszaldósak legyenek. Ha jól emlékszem, Darrah nem sokat siránkozik azon a nagy Diablo-szerű játékon, ami lehetett volna, ha nem lettek volna a Gandalf-rajongó „vérpistik” az írócsapatban, meg azok a Cromra esküvő alakok a művészeti oldalon.
A Dragon Age története a magyar játékosoknak is érdekes, mert jól mutatja, hogyan formálódik egy nagy fantasy RPG a fejlesztőcsapatok belső vitái során, és PC-n, valamint konzolokon is elérhető sorozatról van szó.
