Magazin / Játékhírek

„Valódi anglofil voltam” - egy kanadai Viz-rajongásának köszönhető, hogy a Grand Theft Auto: London utcáit kutyagumikkal hintették tele

Egy GTA: Londonról szóló készítéstörténetből kiderült, hogy a játék egyik legfurcsább részlete a Viz magazin hatására került bele. A kanadai fejlesztők így egy nagyon brit, mégis kívülről látott London-képet alkottak meg.

„Valódi anglofil voltam” - egy kanadai Viz-rajongásának köszönhető, hogy a Grand Theft Auto: London utcáit kutyagumikkal hintették tele

A Grand Theft Auto: London egyik emlékezetes részlete, a járdára tett „kutyagumi” a Viz magazin hatására került bele, miután a frissen megszerzett kanadai Rockstar-csapat dolgozott a projekten. A játék London-jelenetei így inkább kulturális, mint valósághű képet mutattak a brit fővárosról.

A Grand Theft Auto-játékoknak régre visszanyúló hagyománya van abból, hogy a fejlesztők messze élnek attól, amiről dolgoznak. Az eredeti játékot és a főbb folytatásokat is a Rockstar North vezette, amely egyáltalán nem amerikai Edinburghban működik. Még akkor is, amikor egy viszonylag helyi GTA-küldetéscsomagról volt szó, amely Londonban játszódott, a csapat inkább az akkor frissen megszerzett kanadai gárdára bízta a fejlesztést. Az sem számított, hogy a csapatból csak néhányan jártak korábban Londonban.

Ez a távolság azonban, ahogy a sorozat többször is bizonyította, élesebb nézőpontot ad a fejlesztőknek egy helyről - olyat, amely inkább a hely kulturális lenyomatára figyel, mint a valóságára.

Erre a Grand Theft Auto: London kutyaszarából is látszik példa.

A GTA 6 megjelenése előtt a londoni kultúrára fókuszáló Shortlist közölt egy írást a Grand Theft Auto: London készítéséről Jeremy Peel tollából, akit az olvasók gyakran a RPS hátsó bejáratánál látni, amint próbál bejutni a magazin ritka felületeire. Az anyag annak a valószínűtlen történetét meséli el, hogyan nevezték át a frissen megszerzett kanadai stúdiót Rockstar Canadára, majd állították rá arra, hogy a Rockstar nyílt világú bűnözős játékát a lendületes hatvanas évek Londonjába költöztesse.

Különös játék volt ez. Ugyanazokkal az eszközökkel készült, mint az eredeti játék, a fejlesztők nagyjából vissza tudták adni London földrajzát, és elérték, hogy az autók a bal oldalon közlekedjenek, a sofőrök pedig a megfelelő oldalon szálljanak be, hogy a jobb oldali kormányt használhassák. Mégis, az utcák végeredményben reménytelenül amerikaiak maradtak. Az utak nem kanyarodtak, hanem széles sávokból álltak, derékszögű sarkokkal, pont úgy, ahogy New Yorkban vagy Los Angelesben látnád.

Mindezek ellenére, bár kanadaik dolgoztak egy brit játékon, amelyet amerikai helyszínekhez tervezett motorral készítettek, akadt egy kulturális export, amely nyomot hagyott a csapaton: a Viz magazin. A The Beano paródiájaként ismert, régóta futó lap valahogy eljutott Kanadába, és Ray Larabie művész kezébe került. „Valódi anglofil voltam” - mondta. „A Vizből mindent tudtam Newcastle upon Tyne-ról, a curryzósokról és a Kray ikrekről. Torz képem volt Angliáról. Emlékszem, kimentem oda, és teljesen átlagos embereket kérdezgettem a Viz magazinról. Ők meg csak néztek rám, hogy: »Mi felnőttek vagyunk, nem olvasunk ilyesmit. Ez kifejezetten kamaszfiúknak való.«”

Nem tudom, hogy a reszkető, fenekes kecskék kitalálóit, akik a 2012-es évkönyvüket Cleveland Steamernek nevezték el, vagy a Johnny Fartpants nevű visszatérő figurát alkotókat hogyan lehetne kiskorúnak nevezni. De hát ízlések és pofonok.

Larabie a Shortlistnek elmondta, hogy a Viz oldalairól egy konkrét részletet is sikerült átmentenie a GTA: Londonba. „London arról volt híres, hogy a 60-as években mindenütt kutyagumi volt. Szóval tettem egy kis kutyagumit, ahogy a Vizben nevezték, a járdára. És beállítottam úgy, hogy ha meglátsz egy kupacot a járdán, akkor rá tudj húzni a kézifékre, és egy nagy barna csíkot hagyj magad után. Ez volt az egyetlen igazán újításom, amit valaha videojátékba tettem.”

Érdemes elolvasni a teljes készítéstörténetet, de engem leginkább ez a világot bejáró kulturális szál foglalkoztat. Biztosan lehet amellett érvelni, hogy a történeteket azoknak kellene elmesélniük, akik a legközelebb állnak hozzájuk, de a GTA-játékok egyik állandó tanulsága éppen az, hogy nem annyira az adott ország valóságát mutatják meg, mint inkább azt a kulturális szűrőt, amelyen keresztül nézzük őket. Ez az előző játékokra is igaz, de a GTA 3 óta a Rockstar utalásai azokra a filmekre, amelyekből inspirálódnak, egyre direktebbek lettek. A GTA 3 Liberty Cityjét elárasztják a Badfellas-plakátok, a Vice City jelenetei szinte egy az egyben a Scarface-ből vannak átemelve, a GTA 4 küldetései pedig a Heat rablásait idézik meg.

Ha nekem kellene kiválasztanom azokat a kulturális kapaszkodókat, amelyek az Egyesült Királyságot jelképezik, nem tudnám, hol kezdjem, és rengeteg egymásnak ellentmondó választ lehetne adni: Fawlty Towers, Our Friends in the North, Mr Bates vs The Post Office. Egy kívülálló viszont valószínűleg szűkebb merítésből válogatna.

Épp ezért különösen örömteli, hogy ebbe a merítésbe a Viz és a kutyagumis poénja is belefért.

Ez a GTA-történet főleg annak lehet érdekes, aki szereti a sorozat kulisszatitkait és a brit popkultúrás utalásokat, hiszen a Grand Theft Auto: London még ma is izgalmas betekintést ad a játékok hangulatába.

GYIK

Gyakori kérdések

Ki készítette a Grand Theft Auto: London fejlesztését?
A munkát a Rockstar frissen megszerzett kanadai csapata végezte, amelyet később Rockstar Canadára neveztek át.
Mi inspirálta a játék egyik legismertebb furcsaságát?
Ray Larabie szerint a Viz magazin egyik visszatérő poénja, a „dogs’ eggs”, vagyis a kutyagumi adta az ötletet.
Miben volt különös a GTA: London városképe?
Bár a fejlesztők nagyjából vissza tudták adni London elrendezését és a bal oldali közlekedést is, az utcák szerkezete mégis inkább amerikai városokra emlékeztetett.
A Dragon Age eredeti művészei Conanra építették volna a játékot, a tervezők legnagyobb döbbenetére
Következő cikk

A Dragon Age eredeti művészei Conanra építették volna a játékot, a tervezők legnagyobb döbbenetére

David Gaider szerint a Dragon Age eredeti víziója körül komoly belső vita zajlott: a művészeti csapat Conan, a barbár hangulatát, a designosok inkább Tolkien-féle fantasyt akartak. A különböző irányok miatt a játék végül fokozatosan, sok kompromisszummal alakult ki.