Magazin / Játékhírek

A The Witcher 3 Remastered elképesztően bőkezű frissítés, amely nem változtatja meg a játékot, mégis újra újnak hat

A The Witcher 3 Remastered ingyenes, 11 éves játékhoz képest meglepően nagyvonalú frissítés, amely főleg a látványt és kisebb rendszereket csiszol meg. Nem alakítja át gyökeresen a játékot, de újra nagyon erős élménnyé teszi, különösen PC-n.

A The Witcher 3 Remastered elképesztően bőkezű frissítés, amely nem változtatja meg a játékot, mégis újra újnak hat

A The Witcher 3: Wild Hunt Remastered ingyenes frissítésként érkezik PC-re szeptember 29-én, és főleg a látványt, a harci animációkat, a képességfákat és néhány kisebb rendszert frissíti. Nem változtatja meg alapjaiban a játékot, de sokkal élesebb, részletesebb és frissebb élményt ad, különösen visszatérő játékosoknak.

A The Witcher 3: Wild Hunt Remastered kiadását nehéz megítélni, mert egyrészt minden szempontból figyelemre méltó. Ingyenes frissítés egy 11 éves játékhoz, ami olyan támogatási és nagylelkűségi szintet mutat, amilyet szerintem egyetlen más egyjátékos játéknál sem láttam még. Az is döbbenetes, hogy a The Witcher 3 ilyen sokkal a megjelenése után is kapott vizuális átdolgozást, sőt még rendszerszintű változtatásokat is, mindezt úgy, hogy a játékosnak ezért nem kell fizetnie.

The Witcher 3: Wild Hunt - Remastered

Ugyanakkor az is igaz, hogy valamelyest céltalannak hat a Songs of the Past kiegészítő nélkül, legalábbis ha nem terveztél eleve újrajátszást, vagy nem akarsz visszatérni, hogy befejezd a fő kampányt, vagy a kiegészítőket játszd végig - ezekhez ugyanis a Songs of the Past előtt a fő történetet is be kell fejezni. Mind jó ok arra, hogy visszatérj. Csak azt mondom, hogy önmagában, ha már játszottál vele korábban, a Remastered kiadás nem biztos, hogy néhány óránál tovább leköt, amíg körbenézel, mi változott.

Egyszerűbben fogalmazva, a Remastered kiadás nem forgatja fel alapjaiban a The Witcher 3-at. Ha abban reménykedtél, hogy például a harcrendszert teljesen átdolgozták, sajnos el kell mondanom, hogy nem így történt. Sőt, néha kifejezetten nehéz kitalálni, mi is az, ami tényleg új, amikor játszol vele. A legtöbbször továbbra is ugyanaz a The Witcher 3 van előttünk, bármilyen hosszú is a változtatások listája - bár talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy az a The Witcher 3, amely az emlékeinkben él.

Mielőtt elkezdtem volna a Remastered kiadást, betöltöttem a The Witcher 3 jelenlegi verzióját, hogy felfrissítsem az emlékeimet, és bár a CD Projekt Red az évek során sokat frissített a játékon, és olyan újításokat is hozzáadott, mint a ray tracing, továbbra is az az érzés, hogy öregnek hat. 2026 hideg szemével nézve a textúrák öregszenek, a világ ugyan szép, de kicsit kartonpapír-hatású, főleg a növényzet, a megvilágítás pedig kissé egyszerű. Ezen semmilyen grafikai csinosítás nem tud változtatni - ami alatt áll, annak kell változnia. A Remastered kiadás pontosan ezt tette.

Elindítod, és rögtön több részlet látszik közelről. Több részlet jelenik meg Geralt sebhelyes testén, amikor a játék elején a fakádas fürdőben ül, és azon a ruhán is, amit visel. Több részlet látszik a hegyen, amikor a balkon felé sétál, hogy körülnézzen. Több részlet van Vesemir, a mentora arcán, amikor beszél hozzá. Hirtelen a The Witcher 3 újra kibírja a közeli szemlét. És ez mindenhol így van: a környezet élesebb és részletgazdagabb, a vadon dúsabb, bokrosabb és élettel telibb. Azoknak az embereknek az arca is sokkal jobb lett, akikkel beszélsz: vagyis senki sem néz ki úgy, mintha 10 éve készült volna. Mindenki úgy fest, mintha most valóban egy modern játékban lenne a helye.

Az ellenfelek is kaptak vizuális ráncfelvarrást. A vízbefúlók most sokkal inkább mocsári lényeknek tűnnek, fényt visszaverő, irizáló bőrrel. A Forktail sárkányok fémes zöld árnyalatú külsőt és hártyás szárnyakat kaptak, amelyek tyúkszerűen csapkodnak a hátukról. A Barghest pokolkutyák lángoló zöld szemmel rohannak, és árnyékos csíkot hagynak maguk után ugrás közben. Egy vámpír ellenfél - aki pontosan úgy nézett ki, mint az a nő a - és néhányszor jól meg is vert, őszülő, rothadó bőrt kapott, és csillogó, vékony levegőbe tűnt el és bukkant elő. A világ minden pontján külön élmény egyszerűen csak összefutni egy régi ellenféllel, hogy lásd, mi változott rajta.

Az újabb világítási megoldások még festőibbé teszik a világot, ráadásul jóval gyakrabban. A The Witcher 3 mindig is remekül nézett ki hajnalban és alkonyatkor, amikor barackos, aranyszínű árnyalatokba borította a játékot, vagy amikor halvány fénysugarak hasították át, de most ezek a látványos fényjátékok a vizes felszíneken is visszatükröződnek, az erdők pedig a rájuk vetülő árnyékok miatt mélyebbnek hatnak. Hasonlóképpen, a fáklyákat hordó emberekből álló tömegek másféleképpen világítják meg a városokat, a fali lámpák komoran derengenek a boltívek alatt, vagy a hold emeli ki a kikötő fölött lebegő ködöt. És persze a ray tracing és a path tracing ezt még tovább viszi - ha a géped bírja, és PC-n játszol -, segítve, hogy a mocsaras, vizenyős területek még valóságosabbnak hassanak.

Mellékes megjegyzés: ennek megvan az ára is teljesítményben. A középkategóriás gépem rendesen megakadt, amikor Novigradban bekapcsoltam a ray tracing módot, miközben a nyílt világ többi részén azért még elboldogult vele. (Egy alap PS5-ön még nem volt alkalmam kipróbálni, állítólag azonban a PS5 Pro már 60 FPS-sel futtatja a ray tracinget.) Mindenesetre a grafikai változások olyan erősek, hogy még ray tracing nélkül is jól látható vizuális ugrást kap a játék.

Ez remek, de engem mindig is jobban érdekelt, hogy a Remastered kiadás a vizuális javításokon túl mit ad a játékhoz, különösen a harc terén, és az egyik legizgalmasabb változás itt az átdolgozott képességfa. Míg korábban négy külön képességblokk volt - egy a fegyverekhez, egy az italokhoz, egy a mágiához -, most ezek a kategóriák is megvannak, de fává rendezve, elágazó útvonalakkal, amelyeken keresztül haladhatsz. Úgy tűnik, összességében ugyanannyi képesség maradt, még ha az új elrendezés miatt többnek is tűnik, és sok régi képesség is visszatért.

Néhány képesség viszont változott. Különösen a számszeríj tűnik jobbá tettnek - korábban ugyanis többnyire hasznavehetetlen volt, leszámítva azt, hogy a levegőben repülő ellenfeleket le lehetett vele szedni -, most viszont nagyon bőkezű sebzés-szorzókat kapott, főleg fejlövéseknél. Van egy remek új képesség is, amely százalékos esélyt ad arra, hogy megölj egy távolsági támadót, ha tökéletesen hárítod a lövését. Emellett mintha az is erősödött volna, hogy a különböző építések átfedjenek egymással, vagyis a mágiához vagy italokhoz kötődő képességek növelik a kardsebzést, és fordítva. Ez talán elméletben összetettebb rendszert ad, de a korlátozott időm alatt nem láttam belőle túl sok kézzelfogható változást. (Továbbra is túl kötöttnek érzem a játék képességslot-rendszerét, amelyben egyszerre csak 12 képesség lehet aktív. Miért ne lehetne ezt egyszerűen eltörölni ennyi év után? Hagyják, hogy túlerős legyen a játékos.)

Az ellenfelek viselkedését is frissítették ebben a Remastered kiadásban, bár néha nehéz pontosan megmondani, hogyan - erről sehol nincs részletesebb leírás. A kísérő sajtóanyag szerint: „A farkasokhoz és vízbefúlókhoz hasonló ellenfelekkel vívott korábbi, rutinszerű találkozások most sokkal magával ragadóbbak és reagálóbbak az ellenfelek frissített viselkedésének köszönhetően.” Ezért kerestem néhány farkast és vízbefúlót, hogy leteszteljem, de egyik esetben sem vettem észre nagy különbséget. Úgy tűntek, agresszívebbek, és hajlamosabbak kitérni - vagyis nehezebb ellenfelek lettek -, és ez igaz volt minden ellenfélre, akivel a felújított játékban találkoztam. Hogy ez azért volt-e, mert kicsit berozsdásodtam, és egy késői mentést töltöttem be, nem tudom. Talán mindkettő.

A másik nagy harci változás az animációkhoz kapcsolódik. Geralt most sokkal gördülékenyebben és elegánsabban pördül, vág a kardjával - és varázsol is -, mint korábban, de közben lendületes is marad, így nem lassítják le az akciót. Több befejező mozdulat is van, amelyek általában levágott végtagokkal járnak, és látványosabbá, érdekesebbé teszik a csatákat, még ha újra és újra bele is futsz beléjük. A harc frissnek és kihívást jelentőnek hat, még ha nem is gyökeresen másnak.

A kisebb változásokat nehezebb kézbe venni. A Witcher-érzék rendszer - ahol egy gomb lenyomásával Geralt nyomozó üzemmódba kapcsol - állítólag átdolgozáson esett át, és pontosabb fókuszt kér a nyomok megtalálásához, de én nem igazán vettem észre nagy eltérést. Hasonlóképpen a fotómód is bővült, de azt nem tudnám megmondani, pontosan hogyan - nekem ugyanolyannak tűnik. Az átalakítás viszont egy jól láthatóan új eleme a játéknak: ezzel át tudod alakítani a fegyverek és páncélok megjelenését, így nem kell egy összevissza foltozott madárijesztőnek kinézned - és ez nagyon jól jön, bár aligha ezen áll vagy bukik az egész kaland.

És sok apró finomhangolásra ugyanez igaz; olyan funkciók is bekerültek, mint a cross-platform modtámogatás, valamint a főmenübe épített modrészleg, amelyek csendben ugyan, de nagyon fontos újítások. Ezek azonban nem sokat jelentenek, ha nem kezdesz el ténylegesen foglalkozni a modokkal. Ez egy mód arra, hogy a játék még egy évtizedig élhessen tovább, még ha most már inkább a közösség kezében is van a jövője.

Összességében a Remastered kiadás remek felvezetés ahhoz, ami jön - vagyis a Songs of the Pasthez. Ugyanakkor gyönyörű emlékeztető arra is, mennyire lenyűgöző a The Witcher 3, és miért maradt velünk ennyi ideig. Ez már az eredeti játékban is érezhető volt. A világ továbbra is böfögött, fújt, és sárral kent össze, miközben rohangáltál benne, egy fantasztikus, mégis földközeli kalandra vitt, amely egyszerre hatott nagyobbnak és tapinthatóbban valóságosnak, mint sok más játék.

Novigradban állni - a videojátékok egyik legnagyobb városában - és elmerülni abban a zajban, nyüzsgésben és puszta méretben azt jelenti, hogy valamennyire megérted, milyen ambícióval készült, amit a CD Projekt Red meg akart alkotni. Ha ehhez hozzávesszük a két lenyűgöző kiegészítőt, akkor olyan bőkezű kalandot kapunk, hogy amikor hirtelen újra beleugrunk, szinte zavarba ejtő. Ezzel a felújítással, valamint az olyan új elemekkel, mint az új akadálymentesítési lehetőségek, a CD Projekt Red és a fejlesztőpartner Yigsoft gondoskodott róla, hogy a The Witcher 3 ne csak emlékeztessen mindenkit arra, miért ennyire fontos szerepjáték, hanem még jó ideig az is maradjon.

A magyar Witcher-rajongóknak azért érdekes, mert a klasszikus RPG PC-n kapott nagy, ingyenes látvány- és játékmenet-frissítést, így a visszatérésre vagy újrajátszásra vágyóknak különösen ajánlott.

Az Ubisoft állítólag a Motherbrain nevet használja a következő generatív AI-s játékfejlesztési tervére
Következő cikk

Az Ubisoft állítólag a Motherbrain nevet használja a következő generatív AI-s játékfejlesztési tervére

Az Ubisoft állítólag a Motherbrain nevet használja belsőleg a következő generatív AI-s játékfejlesztési tervére. A cég korábban már a Ghostwriter és a Teammates projektjeivel is jelezte, hogy erősen épít erre a technológiára.