A városrombolós bunyós játék, a Godzilla: Destroy All Monsters Melee Remastered demója nosztalgia nélkül is bömbölve szórakoztat

Annak ellenére, hogy a szörnyek királyának nagy rajongója vagyok, sajnos túl fiatal voltam ahhoz, hogy megéljem a Pipeworks Software 3D-s kaiju-harcos trilógiáját a PlayStation 2 és GameCube fénykorában - kisgyerekként volt ugyan egy PS2 a házban, de arra semmilyen ráhatásom nem volt, hogy játékokat vagy rájuk pénzt kérjek. Így aztán nem feltétlenül én vagyok a célközönség a Godzilla: Destroy All Monsters Melee Remasteredhez, vagyis a Pipeworks 2002-es első részének feldolgozásához, de a Steam kipróbálása után bátran mondhatom: a nosztalgia egyáltalán nem kell ahhoz, hogy élvezd ezt az újragondolt klasszikust.

Azoknak az olvasóknak, akik csak a későbbi Godzilla-részekből ismerik a szériát, például a hollywoodi Monsterverse-ből, a 2016-os Shin Godzillából vagy a 2023-as Godzilla Minus One-ból, a DAMM - igen, ezt a rövidítést fogom használni - elsőre kicsit ostobácskának tűnhet. A szörnyek inkább gumiruhás embereknek hatnak, mint olyan titánoknak, amelyek egykor uralták a Földet, és ha komolyabban megütik őket, szó szerint csak úgy repülnek a magasba, mint a rongybabák. Ez azonban mind teljesen tudatos, és remekül visszaadja a Godzilla-filmek Showa-korszakának (1954-1975) báját, amikor a sorozat a rémisztő Gojirából eljutott odáig, hogy már egy eseményfilmben egymásnak esett egy rakás szörny, mintha akciófigurákat csapkodtak volna össze. Tényleg nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire jól ragadja meg ez a játék a Showa-korszak játékosság és komolyság közti furcsa, de működő hangulatát.

A remake egy az egy elleni szörnycsatáinál a játék nagyjából változatlan maradt az eredetihez képest. A demóban van egyjátékos Destruction mód, ahol kiválaszthatsz egy szörnyet, és teljesen lerombolhatsz vele egy mit sem sejtő várost - a demóban csak Seattle-t lehetett pályának választani, amit elég viccesnek találtam; szegény Space Needle - miközben minél nagyobb pusztítással magas pontszámot kell elérni. A show sztárja viszont a Versus, egy arénamód, amit helyben, gépi ellenfelek ellen vagy online is lehet játszani. A kezelést egy kis ideig szokni kell, minden szörny kissé darabosan mozog (nem egyértelmű, mennyire szándékos ez), de idővel egész jól kézre áll, miután rájössz, hogy úgyis állandóan a védekezést fogod véletlenül nyomni. A pályán különféle felvehető tárgyak is vannak, amelyek kisebb előnyöket adnak neked vagy az ellenfelednek, köztük egy Atari-logós bónusz is, ami Mothrát hívja be légi csapásra - persze. Az online rész egész jól működik, gyakorlatilag ugyanúgy fut, mint egy offline Versus meccs, legfeljebb néha beleremeg egy kicsit a képbe, bár bevallom, én nem láttam semmilyen kapcsolatjelzőt.

Az egyik dolog, ami egy kicsit furcsa ebben a demóban, az a játszható felhozatal. Nyilván nagyon korlátozott, szóval csak három szörny közül lehet választani: Godzillát, King Ghidorát és Gigant. Az első kettő teljesen érthető, de Gigan már kérdéseket vet fel - bár kétségtelenül népszerű szörny, a remake egyik fő vonzereje éppen a Showa-korszakos Mechagodzilla hozzáadása, aki korábban csak a későbbi Godzilla Unleashedben szerepelt a szériában. Ha ennyire szűk a demó felhozatala, miért nem engedik legalább azt játszani, aki teljesen új a játékban?

Mindezektől függetlenül tényleg ajánlom ezt a demót, akár játszottál az eredetivel, akár nem. Ha pedig bejön az a hangulat, ahogy kaijuk püfölik egymást, akkor bátran érdemes megnézni néhány Showa-korszakos filmet is. Érdemes persze az első résszel kezdeni, és megjelenési sorrendben haladni. Elég szórakoztató valós időben látni, ahogy a Toho egyre kevésbé veszi magát komolyan.

A Godzilla: Destroy All Monsters Melee Remastered azoknak lehet érdekes, akik szeretik a kaijukat és a nosztalgikus, mégis pörgős bunyós játékokat, különösen ha a PS2 és GameCube korszak hangulatát keresik.