Az Alien Deathstorm egy sci-fi horror FPS a Rebelliontől, amely 2027 tavaszán érkezik PC-re, Game Passre és konzolokra. A Gamescomon kipróbált demó alapján brutálisan intenzív, folyamatos mozgásra épülő akciót kínál, sok idegennel és kaotikus harcokkal, de lesz benne könnyű mód is.
Engedd meg, hogy felvázoljam a helyzetet: a Gamescom harmadik napja van, és már rengeteg fantasztikus játékot láttam, sok lelkes fejlesztővel beszéltem. Izgatott és felpörgetett vagyok tőle, közben viszont már ott tartok, hogy kicsit kóválygok a fáradtságtól - amit a Gamescom-influenza makacsul közeledő tünetei sem segítenek. Magyarul: messze nem ideális pillanat egy olyan játék kipróbálására, mint az Alien Deathstorm, ami ennyire könyörtelenül intenzív. De kipróbáltam, és fél óra múlva azzal az érzéssel álltam fel, hogy talán épp az egyik kedvenc demómat láttam a kiállításon.
Alien Deathstorm
- Fejlesztő: Rebellion
- Kiadó: Rebellion
- Platform: PC
- Elérhetőség: 2027 tavaszán jelenik meg PlayStation Store, Xbox Store, Game Pass és PC (Steam) platformokon
Az Alien Deathstorm, ahogy sejteni lehetett, nem különösebben egzotikus ambíciókkal indul. Ez egy sci-fi horror FPS, amely a dinamizmusra épít, és az egymásból organikusan kialakuló helyzetek minden új végigjátszásnál alakítják a feszült akció ritmusát. Az alapötlet viszont annyira egységes, annyira magabiztos, hogy tényleg mindent elárul a cím: vannak benne idegenek - ráadásul jó sok -, és van egy katasztrofális deathstorm is, együtt pedig 30 perc alatt úgy hatottak rám, mintha szét akarnák robbantani az agyam.
A felállás szerint egy Combat Engineer szerepében játszol - egy „magasan képzett” elsősegélynyújtóként -, akit egy távoli, földön kívüli kolóniára küldenek, hogy kiderítse, miért nem jelentkezik senki otthon. Spoiler: azért, mert ott vannak a nagy, véres idegenek és a nagy, véres deathstorm. Ha ehhez hozzávesszük a vaskos fegyvereket, az egész nekem egy dühös Dead Space-es FPS-átiratra emlékeztetett - olyanra, ahol a megjavítandó dolgok listáját folyamatosan félbeszakítja a sci-fi horror. Csakhogy itt nincs lassú, feszült rémületépítés; a játék elején kapsz egy-két percet, hogy ráérezd a ritmusára, aztán jönnek az idegenek, idegenek és idegenek minden irányból. A fejlesztő nem véletlenül rakott bele egy „visorka letörlése” gombot.
Ahogy a demó indul, egy hang szólal meg a hangosbemondóban. Skót akcentusú, aminek őszintén örülök. Arra kérnek, hogy nézzek rá az előőrs hibás reaktorára, ami aztán az első azok közül a rendszerek közül, amelyek - nekem különösen kényelmetlenül - egyszerűen spontán meghibásodtak. És már a lövöldözés előtt is remekül működik az Alien Deathstorm hangulata: erős árnyékok, villódzó ipari fények, miközben tombol a vihar. A levegőben kavarog a homok, cafatokra szakadt anyagok csapkodnak a szélben, zuhog az eső, és az előőrs törmelékei csúsznak végig a vizes járdákon, majd tűnnek el a semmibe.
Az első néhány perc hangos és feszült, miközben végigküzdöm magam a tomboló elemekkel, és megpróbálok utat találni az előőrs „szellőzőzónájához”. Bent aztán viszonylagos nyugalom fogad. Baljós vörös fény hasít át a sűrű árnyékokon, a vastag kábelek hanyagul kanyarognak mindenfelé a padlón, az ajtómechanikák és a meg nem nevezett gépek pedig pont azzal a sci-fis dörrenéssel és zümmögéssel jelzik magukat, ami kell - de ami a legfontosabb, nincs idegen. Felnyitok néhány ládát, szerzek egy tervrajzot és némi kreditet, elteszek egy gyógyító injektort, valamint pár gránátot is. Aztán megérkezem a reaktor magjának lángokat okádó közepébe, amit onnan tudok, hogy ezt mondja a nagy, képernyőn megjelenő felirat - a kissé Blade Runnerre hajazó betűtípussal együtt.
Most épp azért próbálom átadni neked a hangulatot, mert körülbelül 30 másodperc múlva, miután megtaláltam a közeli terminált és letöltöttem néhány tervrajzot, elszabadul a pokol, és a maradék játékról már csak ködös emlékeim vannak. Az Alien Deathstorm nem kertel, és többször is gyors egymásutánban meghalok, miközben próbálom elkapni a kaotikus ritmusát. Ez olyan játék, ahol a fenyegetések - a bokamagasságig érő, az arcodba ugrálni szerető kis dögök és a hatalmas, ragadozószerű lények, amelyek vadul csapkodnak a karjaikkal - minden irányból sikítva támadnak rád, vagyis a túléléshez állandó mozgásra és lendületre van szükség.
Nemsokára már egyfajta hátrafelé ugrálós táncba kényszerülök, kétségbeesetten pördülök meg minden alkalommal, amikor egy sikoly új jelenlétet sejtet, vagy a szemem sarkából mozgást látok. Az SMG közben elégedetten basszusos kelepeléssel ontja a lövedékeket, miközben villognak a fények és sivítanak a szirénák. Az Alien Deathstorm nem teljesen megállás nélküli, de a ritmusa kiszámíthatatlan: egyik pillanatban még viszonylagos csend van, a következőben pedig hirtelen újabb roham zúdul rám, miközben egyik feladattól a másikig rohanok. Az előőrs labirintusszerű elrendezése ráadásul direkt arra van kitalálva, hogy összezavarjon. Van térképem és céljelölőm, de A pontból B pontba az út nem egyértelmű, így közben azzal is meg kell küzdenem, hogy egyáltalán eligazodjak és megtaláljam a következő feladatomat, miközben minden más is rám szakad.
Innentől kezdve csak villanásokat őrzök egy előregyártott kantinról, valamint egy uzsonnaautomatáról, amely vidáman csillogott az űrlényvér közepén. Emlékszem, hogy találtam egy „Remold” terminált, ahol szerintem a pisztolyom, a sörétesem és az SMG-m fejlesztéseit intézhettem. Emlékszem egy tárgystantra is, ahol kreditekből új gyógyító injektorokat, lőszert és gránátokat lehet venni. És emlékszem, ahogy nekivágtam a rakodóládák óriási útvesztőjének, miközben az eső csapódott a szemellenzőmre, végül pedig lejutottam a föld alá - félhomályban haladva, lelógó kábelek és szétvert gépek között.
Valahol mindebben meglátok egy kart, meghúzom, és - csodák csodája! - még több alrendszer adja meg magát, újabb vijjogó ízeltlábúak másznak elő, tűhegyes végtagjaik felém nyúlnak, miközben én tovább lövök, és darabokra robbannak a vérpermetben. Mindezek alatt egy halvány fénycsíkot követek, amely a nyirkos földön kígyózik. Aztán egy újabb kar, több idegen, még több kar, és ők csak jönnek tovább. Hamarosan az egész világom egyetlen elmosódott lövöldözéssé válik, a szirénák és a lövedékek szüntelen zajává, miközben visító lények csapódnak bele az agyamba. Azt hiszem, ebben a szakaszban már rengeteget halok, és hirtelen észreveszem, hogy egy Rebellion-alkalmazott ott áll mögöttem a vállam felett, és enyhe aggodalommal figyeli a végtelen halálaimat.
Amikor a demó véget ér, és indulnék kifelé, gyorsan közbeszól, hogy megnyugtasson: „A teljes játékban lesz könnyű mód.” És bár az Alien Deathstorm demója tényleg egy agyolvasztó, sikoltó gyilkosságokkal és artériákból fröccsenő erőszakkal teli élmény, ahogy kábultan támolyogtam ki a standról, csak ennyit gondoltam: másképp nem is akarnám.
A magyar sci-fi FPS-rajongóknak azért érdekes, mert az Alien Deathstorm PC-re és Game Passre is jön, és a brutális tempója miatt főleg azoknak lehet erős választás, akik szeretik a feszült, horroros lövöldéket.
