Az Iron Bramble egy pixelart metroidvania a Rusted Moss alkotóitól, amelyben kampóval lehet lendülni és lőni egy cyber-gótikus megastruktúrában. A demó alapján a látvány erős, a mozgásmechanika viszont szokást igényel, cserébe a platformrészek megengedők és a világ nagyon ígéretes.
Ha valami nem romlott el, minek megjavítani? Nagyjából ez lehetett a Rusted Moss mögötti fejlesztők új játékának, az Iron Bramble-nek a kiindulópontja. Az elődjéhez hasonlóan ez is egy pixelart metroidvania, benne egy kapaszkodóhorgonnyal, amivel villámgyorsan lehet száguldozni a pályákon. Ezúttal viszont a helyszín egy „cyber-gótikus megastruktúra”, és egy történeteket faló démonnőt (?) alakítunk egy világban, ahol az emberiség húsból való teste már kihalt, a lelkek pedig fém testekben, robotikus üres vázakban élnek tovább.
Rögtön az elején annyira magával ragadó ránézni a játékra. Sűrű, részletgazdag pixelarthoz van telepakolva, és inkább egy bizonyító célú demóra hasonlít, mint kész végtermékre. Szép vagy sem, a metroidvania műfajban a mozgás és bejárás minden, és szerintem ez itt vagy nagyon bejön valakinek, vagy egyáltalán nem. Én nem játszottam a Rusted Moss-szal, így nem tudom, az hogyan áll kézre. Az Iron Bramble viszont... különös.
A demóval töltött időm alatt egyszerűen nem sikerült igazán ráéreznem a kampós mechanikára. Úgy működik, hogy bizonyos felületekre egyfajta varázslattal rá tudsz kapcsolódni. Kicsit lendülhetsz is, de valójában a pontos ugrásidőzítésről és a megfelelő lendület megszerzéséről szól, hogy átjuss a nehezebb platformos részeken. Az egésznek van egy különös lebegőssége, amivel nem tudtam rögtön összhangba kerülni, és ez egyeseknek elrettentő lehet, másoknak viszont pont a mesteri szint felé vezető kihívás. A játék elején előkerül egy fegyver is, és elég egyértelmű, hogy a fejlesztők azt akarják, egyszerre száguldozz és lődd az ellenfeleidet. Kétkaros lövöldének ez elméletben egyszerű, a gyakorlatban viszont nem könnyű jól megcsinálni.
Az én küszködésem ellenére nem gondolom, hogy ez baj lenne. Nem arról volt szó, hogy ne tudtam volna továbbhaladni, tudtam, és a platformos részek elég megengedőek is. Ha belefutsz néhány tüskébe, nem a terem elejére kerülsz vissza, csak az utolsó pontra, ahol megálltál. Elég idővel el tudom képzelni, hogy megszokom, és már most kíváncsi vagyok, a speedrunosok mit kezdenek majd vele. És azt a titokzatos világot! A demó csak egy kis falatot ad belőle, ami még inkább felcsigázza az étvágyat.
Az Iron Bramble mindenképp olyan játék, amit érdemes észben tartani! Ha ki akarod próbálni, Steam, vagy egyszerűen felveheted a kívánságlistádra a 2027-es megjelenés előtt.
A metroidvania rajongóknak és a gyors, kampós mozgású akciójátékok kedvelőinek érdemes figyelni rá, mert a különleges világ és a kihívásos játékmenet miatt a magyar játékosok körében is könnyen megtalálhatja a közönségét.
