Ron Gilbert elmondta, hogy a Thimbleweed Park 2 fejlesztését egy iparágon kívüli magánbefektető finanszírozza, nem pedig egy hagyományos kiadó. A folytatás két évnyi munkára szóló, reális költségvetést kapott, Gilbert pedig azért választotta ezt az utat, mert a kiadói szerződések szerinte túl kedvezőtlenek.
Nem lenne teljesen alaptalan, ha a Thimbleweed Park 2 hírét hallva az első kérdésed az lenne: „na és ezt ki fizette?” Nem azért, mert ne érdemelne támogatást, hanem mert a kalandjátékok mostanában nem épp a legfelkapottabb műfajok közé tartoznak, ráadásul ott van az is, hogy a videojáték-ipar nap mint nap egyre ingatagabb helyzetbe kerül. Amikor a folytatást múlt hónapban bejelentették, Ron Gilbert alkotó elárulta, hogy egy magánbefektető segített a megvalósításban, most pedig kicsit részletesebben is beszélt arról, hogyan jött létre ez az egész, és hogyan működik ez a kapcsolat.
Gilbert a Bloombergnek elmondta, hogy amikor úgy döntött, elkészíti a folytatást, nem akart a megszokott kiadói útra lépni, mert a kiadók gyakran túl sok pénzt kérnek. „Nem zavar, ha a kiadó visszaszerzi a pénzét. Inkább az a gond, hogy miután visszaszerezték és meg is térült a befektetésük, még mindig a bevétel nagy részét akarják” - mondta Gilbert. „Vagy vannak teljesen abszurd feltételek, például hogy semmit sem keresel, hacsak a játék nem lesz hatalmas siker. Szerintem ez mindig is igazságtalan volt.”
Miután kitalálta az ötletet, amely részben az első játék befejezésére adott reakcióra épült - ezt itt nem spoilerezem el -, egy barátja jelentkezett nála azzal, hogy van valaki az iparágon kívülről, aki finanszírozná a projektet. Az illető tele volt pénzzel, szerette a kalandjátékokat, és imádta a Thimbleweed Parkot. Gilbert természetesen óvatos volt - „Nem ez az első alkalom, hogy ilyesmi történik” -, de azért elkérte a támogató e-mail címét.
Ezután Gilbert összerakott egy költségvetést, „egy nagyon valósághűt”, amely két év fejlesztést fedett le. Ez jóval több volt, mint az eredeti játék egymillió dolláros kerete, részben az infláció miatt, részben pedig azért, hogy mindenkit jobban megfizessenek, aki a folytatáson dolgozik, mint legutóbb. A befektető elégedett volt mindennel, és végül minden feltételben megegyeztek. „Ez a megállapodás sokkal igazságosabb, mert ő nagyon gyorsan visszakapja a pénzét, utána pedig ésszerű arányban osztozunk a bevételen.”
Az egész kicsit a régi időket idézi, amikor különc, tehetős emberek egyszerűen csak azért fizettek másoknak, hogy művészetet készítsenek. Kíváncsi vagyok, hogy abban az időszakban, amikor ennyire nehéz támogatást találni, vajon egyre több ilyen történetet látunk-e majd. Ha már úgyis gazdagnak kell lenni hozzá, miért ne tennéd inkább egy olyan projektbe, ami legalább a saját ízlésedre szabott játékot eredményez?
A Thimbleweed Park 2 főleg azoknak a magyar játékosoknak lehet érdekes, akik szeretik a klasszikus kalandjátékokat és kíváncsiak, hogyan készül egy ilyen folytatás a mai piacon.
