A The Sunday Papers egy heti válogatás a videojátékos témájú írásokból, ezúttal a japán Super GT-ben versenyző, Umamusume Pretty Derby által szponzorált autótól a játékokban hírhedten problémás ajtókig és létrákig ugrálva. Nem teszt vagy hagyományos hír, inkább játékos, kulturális kitekintés.
The Sunday Papers a heti válogatásunk a weben fellelhető, videojátékokról szóló remek írásokból.
Vasárnapokon az ember könnyen ráébred arra is, hogy az idei japán Super GT versenysorozatban van egy autó, amelyet az Umamusume Pretty Derby, a ló lányos játék szponzorál. Íme. A GT300-as kategóriában versenyez többek között egy Hatsune Miku által támogatott Mercedes ellen. Nem mondanám, hogy annyira szeretem őket, mint minden idők kedvenc GT300-as autóját, a Mooncraft Shident - főleg a neve miatt volt nagy kedvenc -, de hát léteznek.
Sokszor elgondolkodom azon, hogy a kis versenycsapataik - a Super GT-ben a pilóták egy meghatározott idő után váltják egymást a volánnál - összegyűlnek-e a garázsok mögött, és azon töprengenek, hogy mi jár egy brit fickó fejében, aki egy játékos oldalon ír. Valószínűleg nem.
Ja, várjunk csak. Valaki épp odasétál hozzájuk, miközben a garázsok mögött álldogálnak. Átad nekik egy csomagot, majd továbbmegy. Érthetően tanácstalanok. A férfi eltűnik. A pilóták kinyitják a dobozt. Papírlapok vannak benne. Az első tetején egy kérdés áll: Mi a fene történik a Love and Deepspace-szel? Semmi sem jut eszükbe, de nincs gond, mert ott van Respec egykori RPSer és VG247er munkatársa, Rebecca Jones, hogy elmagyarázza nekik.
A pilótákat érdekli a dolog. Lapoznak a következő lapra. Hm. Ha Az Odüsszeia-film olyan lesz, mint a 2012-es Az Odüsszeia-kalandjáték, Matt Damon az egész első órát azzal fogja tölteni, hogy egyetlen szövőszékes rejtvényt próbál megoldani - áll rajta. "Ah, ez az új filmről szól" - morfondírozik a Hatsune Miku Merc pilótája, Tatsuya Kataoka. Így van, és Porsche Curves Gamer Christopher Livingston írta.
Adjunk egy feltételezést. Egy apró tutajon vagy. Elromlott a kormánylapátod. Te vagy Matt Damon. Segítségért fohászkodsz egy istenhez, aki varázsütésre egy halat idéz a kiürült ételes táladba. Mit csinálsz a hallal? Sorold fel az első 50 dolgot, ami eszedbe jut.
Eszedbe jutott, hogy "dobd vissza a halat a tengerbe"? Nem? Hát persze, hiszen teljes őrültség lenne kidobni az életben maradáshoz szükséges ajándékot, amit egy isten épp a világegyetem törvényeinek áthágásával juttatott el hozzád? Nos, ez a megoldás. Ha eldobod a halat, megszólal egy beszélő madár, aki 12 szobrocskát ad Matt Damonnak, rajtuk bevésett képekkel, és hogy rájöjjön, merre kell hajóznia, Matt Damonnak 12 csillagképet kell azonosítania az égen, majd párosítania őket a szobrocskákkal.
"Kíváncsi vagyok, szeret-e Matt Damon versenyautókat" - mondja az Umamusume Beemer pilótája, Yusuke Tomibayashi. "Sok színész szereti." Tovább lapoznak. A következő lap nem is papírlap. Egy összecsukható létra. A pilóták értetlenül néznek. A létra fokaira ez van írva: "A fenébe a létrákkal." Szerencsére Kirk McKeand egy eurószerű, kék post-it cetlije van az alsó fokra ragasztva.
Liz England, az Ubisoft és az Insomniac korábbi vezető játéktervezője, jól ismeri ezeket. "Mindig vannak olyan esetek, amikor a játékosokat más mozgásállapotba teszed, és olyan hibák jönnek elő, hogy beragadnak abba az állapotba" - magyarázza. "Végül lehet, hogy egyszerűen ledobnak a létráról, de közben fegyvert sem tudsz elővenni többé. A létrák borzalmasak."
England írt egy blogbejegyzést The Door Problem címmel, miután elment vacsorázni néhány nem játékos ismerőssel, és szóba kerültek a videojátékok. England azon kapta magát, hogy próbálja elmagyarázni az első pillantásra jelentéktelen tárgyak egyre növekvő bonyolultságát. A beszélgetés közben egy ajtóra mutat. "Természetesnek vesszük őket, mindenhol ott vannak" - mondja. "Mindenki tudja, hogyan működik egy ajtó, mindenki tudja, mi az az ajtó, de egy játékban semmi sem mondja meg, hogy az ajtó átjárható-e vagy sem. Feléd nyílik, vagy kifelé? Arcba csap?"
Az ajtók szemét alakok. A létrák talán még rosszabbak.
A doboz legmélyén a pilóták találnak egy telefont. Egyszer csak megszólal. "Halló?" - kérdezi az Umamusume BMW pilótája, Yuta Fujiwara, miközben felveszi. "Csak egy átlagos nap" - morogja egy hang a vonal másik végén. "Huh?" - csattan fel Fujiwara. A vonal túlsó végén hallható hang egy Tom Orry nevű kitalált férfiról és az ő Low Poly Mess nevű életéről kezd kiabálni.
11:30 van, és már-már elégedett vagyok a cikkel, de képtelen vagyok nem a kiszállító fickóra gondolni. Valamiért rákeresek erre: "Megengedett-e, hogy a futár használja az ügyfél mosdóját?" Abban bízom, hogy hasznos választ találok. Egyetlen használható találatot sem kapok, csak egy olyan weboldalt, ami látszólag arról szól, hogy nagymamák beszélgetnek egymással, és ott az egyikük megemlíti, hogy beengedett egy futárt a vécé használatára. Rosszul érzem magam.
A nap megy tovább, de még mindig kísért ez a döntés vagy inkább a helyzet felismerésének hiánya. Remélem, soha többé nem látom - túl nagy lenne a stressz.
A hang leteszi. Fujiwara nem tudja, mit gondoljon. Ő és a többi pilóta ideges pillantásokat váltanak, majd úgy döntenek, otthagyják a dobozt egy kuka mellett, és megpróbálnak visszatérni a munkájukhoz, mintha mi sem történt volna.
A Hatsune Miku Merc pilótája, Nobuteru Taniguchi, akinek a itt, visszasétál a Goodsmile Racing és Team Ukyo csapat garázsába. Kinyitja a Miku Merc ajtaját, csak hogy ellenőrizze, minden rendben van-e a következő gyakorlás előtt. Már ül ott valaki a vezetőülésben. "Uma-assume that you didn't expect to see me here" - ordít Adrian Edmondson. Taniguchi hátralép, majd összefonja a karját. "Ehhez a poénhoz rossz autóban vagy." Adrian Edmondson grimaszol. "Á, a fenébe. Akkor semmi, mintha mi sem történt volna."
A magyar játékosoknak azért érdekes, mert egy könnyed, kulturális videojátékos körkép, ami a versenyjátékok, anime-ihlette címek és a játékdesign furcsaságai iránt érdeklődőknek szól.
