A Game Freak új akció-RPG-je, a Beast of Reincarnation augusztus 4-étől érhető el PC-re, PS5-re és Xbox Series X|S-re. Látványos összecsapásokkal, élvezetes felfedezéssel és meglepően sok szívvel próbálja megnyerni a játékosokat, de a zavaros rendszerek, a technikai hibák és az egyenetlen tempó miatt összességében vegyes élményt nyújt.
A Game Freak bőkezűen merít a műfaj legnagyobb sikereiből. Az eredmény zavaros és kissé széteső, de a lendületes harcrendszer, a remek bejárás és a meglepően sok szív megmenti.
A Beast of Reincarnation nyitánya – pontosabban a nyitó órák – rengeteg információt zúdít a játékosra. Először egy olyan világba csöppenünk, amelynek már eleve meg van pecsételve a sorsa, majd a történet váratlanul sci-fi irányba fordul, amikor egy AT-AT-re emlékeztető járógép tipeg át a tájon. Ezután teljes erővel elszabadul a káosz: látványos apokaliptikus jelenetek, varázskutyák, mágikus hajképességek, elátkozott kolosszusok, pulzáló erdők és egy hologramnak tűnő, talán természetfeletti gyermek követik egymást. Feltűnik Brad, az öregedő mentor is, miközben a játék a Souls-sorozatból ismerős újraéledési mechanikát és a Sekiróra hajazó katana-parírozást vegyíti mindehhez. Az egészet egy lágyan hömpölygő, körkörösen ismétlődő J-pop-dallam kíséri.
A Pokémon fejlesztőjének legújabb játéka különféle ötletek és hatások kaotikus egyvelege, amely legalábbis a kezdetekben alig találja a saját hangját. A látványos posztapokaliptikus világban a Sony Horizon-sorozatának hatása is felismerhető, csak itt egy növényzettel benőtt, elhagyatott Japánt járunk be. A Bayonetta-féle mágikus hajképességek szintén visszaköszönnek, a Sekiro pedig még egyértelműbb párhuzam: a harc középpontjában a parírozás áll, a táborhelyek a Souls-játékok megoldásait idézik, a kampós mozgás és a lopakodás pedig további ismerős elemek. A Monster Hunter hatása is érezhető, részben a Wild Hearts és a Shadow of the Colossus felől. A Game Freak egy harcközpontú akció-RPG-t épített fel olyan küldetések köré, amelyekben hatalmas Nushikat kell levadásznunk. Ezek a fenséges kolosszusok uralják a félig nyílt régiókat, és egyszerre tűnnek bestiáknak, illetve a természet szerves részét alkotó lényeknek.
Üdv a jövőben – pontosabban 4026 esős, posztapokaliptikus nyarán. Az emberiség addigra megszabadult az idegesítő érzelmektől, egyesek pedig még a gyenge, hús-vér testüket is hátrahagyták, hogy inkább robotszerű gólemekben éljenek tovább. A világot azonban egy járványszerű fertőzés sújtja, amely őrjöngésbe kergeti a gólemeket, a kisebb teremtményeket pedig Malefactokká változtatja. Ezek agresszív, virágokra emlékeztető hibridek, hosszú, indás végtagokkal és leveles virágzatokkal. A címadó Beast of Reincarnation százéves álma után tér vissza, miközben egyre többet hallani a rejtélyes Shambhala földjéről. A történet középpontjában Emma áll, a vadász, akinek sem szíve, sem lelke nincs.
A történet zavaros, az események pedig kapkodva követik egymást, és ugyanez a szétesettség a játékmenet más részein is megmutatkozik. A Game Freak a különféle mechanikákat is rendszertelenül vezeti be: rövid idő alatt annyi új ötletet zúdít a játékosra, olyan kevés magyarázattal, hogy sokáig tartott, mire megértettem, hogyan működnek, nemhogy megszerettem volna őket. A rendszerek gyakran bonyolult összefüggéseinek megértéséhez szinte elengedhetetlen a játékon belüli kézikönyv. A nyitóórák sem segítenek: a játék előbb elmagyaráz egy fontos mechanikát, majd ahelyett, hogy lehetőséget adna a kipróbálására, máris egy újabb visszaemlékezésbe vagy lassú átvezető jelenetbe tereli a játékost.
A Beast of Reincarnation felépítése viszont könnyen átlátható. A posztapokaliptikus Japánon át vezető út egyszerű, kiszámítható mintát követ. Elhagyatott, festői vidéki települések között haladunk, miközben az emberiség a föld alá húzódott. Később városi csomópontok következnek, ahol szögletes felhőkarcolók és elárasztott metróállomások keverednek a buja növényzettel, majd ősi templomokhoz jutunk a zord hegyek között, és még azokon túl is akad felfedeznivaló.
Amikor megérkezel egy új régióba, az elsődleges feladatod felkutatni az ottani hatalmas Nushit, hogy Emma megölhesse, és megszerezhesse az erejét. Ez a cél egy többnyire lineáris útvonalon vezet végig a tájon, miközben könnyed platformrészek és néhány összecsapás szakítja meg az utat a gyengébb ellenfelekkel. Időnként egy-egy önkényes akadály is feltartóztat, amelynek megoldására rá kell jönnöd. A régiók félig nyíltak, némelyik jóval szabadabb bejárást kínál a többinél, így általában letérhetsz a fő útvonalról, ha felfedeznél valamit. Végül azonban eléred a Nushit, és a hagyományos akció-kalandos barangolást felváltják a játék leglátványosabb összecsapásai: megküzdhetsz például egy faágakra emlékeztető agancsot viselő, hatalmas szarvassal vagy egy őrjöngő, bimbófejű bikával.
Az első összecsapás célja elsősorban az, hogy kiismerd az adott Nushi erőteljes, bár általában viszonylag szűk támadási repertoárját, mielőtt a lény visszavonul. Némi mellékes tevékenység után ismét találkozol vele, ezúttal egy nehezebb és látványosabban megrendezett visszavágóban. A Nushi legyőzése új képességekkel ruházza fel Emmát, majd visszatérhetsz a járógéphez, amely mozgó központként szolgál. Itt lemoshatod magadról a nap során összegyűlt vért, növényeket ültethetsz, elmélyítheted a kapcsolatodat a társaiddal, fejlesztheted a fegyvereidet és képességeidet, valamint megsimogathatod hatalmas kutyatársadat, Koo-t. Ezután indulhatsz is a következő régióba, ahol kezdődik elölről a megszokott körforgás.
A játékmenet két legfontosabb eleme a harc és a kifejezetten élvezetes felfedezés. Utóbbi a különleges hajképességekre épül. Ha nyomva tartod az ugrás gombját, Emma a megfertőzött hajából formált oszlopon száguldva emelkedik a magasba. Egy másik gomb nyomva tartásával hajindákból kanyargó hidat hozhatsz létre, amely segít átkelni a szakadékokon. Egy harmadik mozdulattal lófarokszerű hajtincset idézhetsz elő, amely a kapaszkodópontokhoz kapcsolódva nagy sebességgel repít előre. Ez a kompakt, de hatékony eszköztár különösen jól működik a sok függőleges elemet felvonultató pályákon. A mozgás így üdítően gördülékennyé és lendületessé válik. Idővel talán már azon sem töprengsz, miért nem ülhetsz fel egyszerűen arra az óriási kutyára, amely mindenhová követ.
A kedves, pihe-puha Koo helyette a harci eszköztárad fontos részévé válik. A Beast of Reincarnation harcrendszere pedig – amikor nem hátráltatják makacs technikai hibák – a játék egyik legnagyobb erőssége. Elsőre kissé bonyolultnak tűnhet, és időbe telik megérteni, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a látszólag össze nem illő elemek. Fokozatosan azonban, ha nem is mindig elegánsan, kialakul egy sajátos, élvezetes ritmusa. Bár néhány távolsági fegyver is rendelkezésedre áll, ezeket többnyire figyelmen kívül hagyhatod: Emma legfontosabb fegyvere a katana. A harc során sokat vagdalkozol, kitérsz a támadások elől, és a hajképességekkel mozogsz a csatatéren, de a rendszer középpontjában a parírozás áll.
Ha parírozás helyett egyszerűen védekezel a támadások ellen, az Entanglement mérője fokozatosan lemerül, míg végül Emma meginog. A sikeres parírozás viszont feltölti a mérőt, és amikor eléri a szükséges szintet, aktiválhatod az időlassító képességet, amely néhány másodpercre több lehetőséget ad a támadásra. A parírozás Bloom valutát is termel, amely Koo félig körökre osztott támogató képességeinek használatához szükséges. Ezek taktikai parancsként, egy kissé túlterhelő szövegtömb formájában jelennek meg, amelyet még mindig nem szoktam meg teljesen. Koo többek között fájdalmas harapásokkal és mozgást korlátozó indákkal támadhat. Képességei ráadásul Emma életerejének egy részét is visszaállítják.
Mindezek mellett egyensúlyoznod kell a fejleszthető elemi fegyverek, az ételbónuszok, a felszerelhető gemek, az automatikusan használható fogyóeszközök, az alapvető képességfejlesztések és a folyamatosan bővülő Bloom Arts-kínálat között is. Utóbbiak feloldható kombók, amelyekkel komoly sebzést okozhatsz. Amikor minden a helyére kerül, a harc kiválóan működik: a pontos időzítés, az ellenfelek megfigyelése, a kombók bevetése és a mérők kezelése sajátos, oda-vissza váltakozó ritmust teremt. Ez egyszerre izgalmas és kifizetődő. Sajnos azonban számos apró, visszatérő probléma miatt a rendszer gyakran nem működik ilyen jól.
A kamera például kifejezetten zavaró lehet, különösen a kiszámíthatatlan célzórendszer miatt. A rögzített célpont követése nem mindig működik megfelelően a hatalmas Nushik ellen, csoportos harcokban pedig a játék bosszantóan gyakran vált célpontot. A célzórendszert ki is kapcsolhatod, de ezzel csak újabb problémákat idézel elő. Könnyen előfordulhat, hogy olyan erős támadásokat kellene kivédened, amelyekről nem is látod, hogy közelednek, mert a képernyőn kívülről érkeznek. A sötét színvilág és a túlzó, villódzó részecskeeffektek szintén megnehezítik az ellenfelek támadásainak felismerését, különösen a kisebb ellenfelek esetében. Mivel a harcrendszerben már két-három találat is halálos lehet, ha nem parírozol, a bosszantó helyzetekből nincs hiány.
PS5-ön is furcsán viselkedik a játék – más platformokon nem volt alkalmam kipróbálni. Bizonyos fontos műveleteket, például az életerőitalok elfogyasztását és az időlassítás aktiválását, néha nem regisztrálja megfelelően, sőt olykor még a kitérés is elmarad. A kihívást jelentő játékokkal nincs problémám, de a Beast of Reincarnationben túl gyakran fordul elő, hogy a karakter úgy hal meg, hogy a kudarc nem igazán a játékos hibájának tűnik. A rosszul időzített oktatórészek és a homályos magyarázatok miatt néha már azt is megkérdőjeleztem, hogy jól játszom-e. Még ha számolunk is a saját hibáink lehetőségével, így is bőven marad elkerülhetetlen bosszúság, ami komoly probléma.
A további problémák sem segítenek. Bár a pályák szépek, többnyire unalmasak: kevés az emlékezetes helyszín, a területek vizuálisan csak felületesen különböznek egymástól, az ellenségtípusok száma pedig alacsony. Ritkán találkozni igazán ötletes harci helyzetekkel vagy emlékezetes pályadizájnnal. A világ sivársága a Soulslike-felépítésnek sem tesz jót. Sok hasonló játékban megszoktam már az újraéledés és a visszafutás körforgását, amennyiben útközben akad valami érdekes látnivaló vagy tennivaló. Itt azonban a hatalmas, üres területeken való átkelés inkább időpocsékolásnak érződik. A fő útvonalon kívül megszerezhető jutalmak ráadásul többnyire nem különösebben értékesek, így kevés ok marad arra, hogy alaposabban felfedezd a környéket.
A felfedezés örömei valamelyest enyhítik a monotonitást, és az ilyen játékokban megszokott gyűjtögetés is kínál némi apró örömöt azoknak, akik mindent össze akarnak szedni. Ezt azonban könnyen elrontja, hogy a karakter rendszeresen beleakad a környezet tereptárgyaiba, láthatatlan falak állják útját, vagy – amikor a poligonok összefolynak, a textúrák pedig elmosódott pacákká válnak – veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy egyszerűen kiessen a pályáról.
A Beast of Reincarnation akadálymentesítési lehetőségei
Feliratok a beszélők nevének megjelenítésére szolgáló kapcsolóval; csúszkák a kamera és a célzás érzékenységének beállításához; a kamerarázkódás erősségének szabályozása; külön hangerőbeállítások a hangeffektekhez, a zenéhez, a beszédhez és a kezelőfelülethez; japán és angol szinkron; a szöveg nyelvének beállítása.
Ha ez eddig nem lett volna egyértelmű, a Beast of Reincarnation meglehetősen vegyes élményt nyújt. Vannak pillanatai, amikor egészen csodálatos: például amikor egy fenséges kolosszus támadásait parírozod, és a pontosan időzített kardcsapások, valamint a lassított felvételben kibomló, perzselő virágeffektek látványos táncot alkotnak. Máskor akrobatikus lendülettel száguldhatsz végig a gyönyörűen sivár tájakon, hajtincseidet pörgetve. Ugyanakkor a játék legalább ilyen gyakran bosszantó, befejezetlen, és ami még rosszabb, unalmas.
Mégis, idővel váratlanul megkedveltem ezt a törékeny világot és a benne élő, hasonlóan esendő szereplőket. A játékot szinte végig átható melankolikus hangulat is mély benyomást tett rám. A Game Freak akció-RPG-je kaotikus, de a zűrzavar mögött őszinteség rejlik. A sok ismerős elemből a Beast of Reincarnation lassan kialakítja a saját arculatát, története pedig az önfelfedezésről, a közösségről és az összetartozásról meglepően gyengéd módon mesél. Figyelemre méltó, hogy a rengeteg bosszúság ellenére is sikerül érzelmileg bevonni a játékost. Minden hibája dacára a Beast of Reincarnation valódi szívet és szerethető lelket rejt.
A Beast of Reincarnation azoknak a magyar játékosoknak lehet érdekes, akik kedvelik a Soulslike-hatású akció-RPG-ket, a nehéz harcokat és a különleges hangulatú, PS5-ön is játszható kalandokat.
Már elérhető: Steam, PlayStation Store, Xbox Store
